Nikki St. Crowe: A Sohakirály (Elveszett gonosz fiúk 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A Sohakirály című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 206
Fordító: Moldova Júlia
ISBN: 978 963 580 312 5

Fülszöveg:
„Tévedtek a történetben: soha nem Hook volt a cselszövő.

Két évszázadon át a Darling lányok mind eltűnnek a tizennyolcadik születésnapjukon. Néha csak egy napra, máskor egy hétre vagy egy hónapra. De mindig megtörten térnek vissza.

Most, a tizennyolcadik születésnapom délutánján az anyám körbe rohangál a házunkban, és megbizonyosodik, hogy minden ablakot elreteszeltünk és minden ajtót bezártunk.

Mindhiába.

Mert amikor leszáll az éj, ő eljön értem. És ezúttal a Sohakirály és az Elveszett Fiúk nem hajlandóak elengedni.

Megjegyzés: A Sohakirály Peter és Wendy újraképzelt változata. A szereplők felnőttek ehhez a sötétebb, keményebb változathoz. Ha szereted az enemies-to-lovers, szexi, könyörtelen, erkölcsileg alkonyzónás vonzalmakat, akkor imádni fogod a The Never Kinget és az Elveszett Fiúkat.”

Véleményem:
Nem tökéletes, de én oda vagyok érte.

Az egyik kedvenc történetem a Pán Péter. A 2003-as filmet kicsiként, talán ovisként ahogy megláttam, már teljesen elrabolt. Elmondani nem tudom, hogy azóta pedig hányszor néztem meg, de még 22 évesen is megunhatatlan. Annyit mondok, hogy vannak jelenetek, mondatok, amiket kívülről fújok, szóval így lehet sejteni, hogy tényleg sokszor megnéztem már. Azóta több feldolgozást is megnéztem, többek között az 1953-as mesét, de láttam és nagyon szerettem az 1991-es Hook és a 2004-es Én, Pán Péter című filmeket, de nekem akkor is a 2003-as marad az örök kedvenc. Egy szó, mint száz, maradjunk annyiban, hogy lehet emiatt elfogult vagyok a könyvvel, de ebben az új köntösben is imádom.

Pán Péter története ebben a könyvben egy teljesen más alakot öltött, mint amiket eddig ismertem. Viszont voltak utalgatások az eredeti történetre, amiknél előtört bennem a nagyrajongó oldalam, és ha hangosan nem is, de magamban ujjongtam. Ez a könyv egy igazi dark romance történet lesz majd a részek haladtával, ebben már most biztos vagyok, de az első rész még inkább csak egy ízelítő a sorozathoz. Már most elmondanám, hogy attól még ez is már most 18 éven felülieknek ajánlott regény.

Elsőnek meglepődtem milyen kis rövidke, a maga 206 oldalával, és tényleg inkább csak ízelítő lett ez a rész, hisz annyi minden ennyi oldalba nem fog tudni beleférni, de már így is történtek dolgok.

A jól ismert Wendy Darling sajnos már meghalt, de egészen biztos vagyok benne, hogy az emlegetett eredeti Darling az ő. Ahogy a meséből már tudhatjuk, Pan elveszítette az árnyékát, amit végül Wendynél talál meg. Ebben a könyvben viszont úgy eltűnt az árnyéka, hogy azóta se találja, de annyit tud, hogy a Darlingoknál kell lennie. Emiatt minden Darling lányot, ahogy betölti a 18-at, elviszi, jó, mondjuk ki, elrabolja, hogy elvigye magával Sohaországba. Ezek a lányok általában pár napot, esetleg hetet, vagy max. 1 hónapot töltenek ott, amíg Pan és az Elveszett Fiúk megpróbálják kideríteni az adott lánnyal, hogy hol lehet Peter árnyéka. Ehhez bele is lesnek az emlékeikbe. Bár a fiúk közül főleg az egyik nagyon is beleillik egy dark romance történetbe, azért egész kedvesek a lányokkal. Mégis a lányok már nem úgy térnek vissza az otthonukba, mint ahogy eljöttek onnan.
Az itteni főhősnőnk, Winnie, aki egy igazán belevaló csajszi lett. Neki az üknagyanyja Wendy, szóval bizony jó sok év eltelt már, és mindeközben az árnya nélkül Pan veszít az erejéből, és ezáltal Sohaország sincs túl jó állapotban.

A könyv legelején már elrabolja Pan Winnie-t, de kicsit beleláthatunk abba, hogy Winnie hogyan él. Egy teljesen lepukkant házban lakik az anyjával, akit mindenki bolondnak gondolja. Szegény sajnos úgy tért haza még jó pár éve Sohaországból, hogy az teljesen megviselte, és természetesen senki nem hitte el neki, hogy elrabolták egy ilyen világba. Nem is nagyon beszél így a lányának az ott töltött idejéről, de ahogy közeledik Winnie 18. születésnapja, annál inkább úgy tűnik, mintha bekattant volna. Megtesz minden tőle telhetőt Winnie születésnapjakor, hogy Pan meg ne találja, de elég nehéz. Plusz lássuk be esélytelen ez. Amikor már ő is belátja ezt, akkor gyorsan és röviden elmondja a lányának, hogy mire készüljön, de természetesen Winnie nem igazán érti a dolgokat.

Ezután pedig szép lassan megismerkedünk Sohaországgal. Egyszerűen imádom! A filmben és ezáltal itt is teljesen elvarázsolt. Plusz az Elveszett Fiúkkal is elkezdünk megismerkedni, akikre szintén nagyon kíváncsi leszek.
Winnie lényegében egy szobába van bezárva Sohaországban, de már így is jobb ott a helyzet, mint az otthonában. Az ételekért is odáig van, míg otthon szinte csak kenyéren élt. Szóval őt is elvarázsolja a dolog azért. Valamint a fiúk is, akikkel erotikus viszonyba is kerül. Bizony, fiúkkal, nem csak eggyel. Ebbe annyira nem akarok belemenni, mert spoilerezni se nagyon szeretnék, de annyit elmondok, hogy van egy bizonyos stílusa ennek a Darling lánynak, ami biztos többeknek nem lesz túl szimpatikus, de szerintem csak azért lett ilyen, mert ezzel védekezik mindamiatt, ahogy felnőtt.

Lényegében ez a rész arra van szerintem, hogy kicsit megismerjük a világot és a szereplőket, plusz felkeltse az érdeklődésünket. Szerintem erre teljesen jól sikerült.

Na, de térjünk ki a legnagyobb boldogságomra, amit ez a könyv okozott. Vagyis az egyezésekre az eredeti történettel.
Egyrészt a nevek, Pán Péter, Darling, Elveszett Fiúk,... Bár, Pán Péter Peter Panként van itt jelen, szóval azt nem magyarosították.
Valamint, amit még kiemelnék, az az, hogy itt is megjelenik a csók. Mármint a Pán Péterben értendő csók, vagyis a makk. Egyszerűen odáig vagyok emiatt! Ebben reménykedtem a leginkább, hogy ez benne legyen, mert tényleg imádom ezt az egész gyűszű-csók illeti dolgokat. Legyen ennyi az egyezésekből, hogy Nektek is legyen meglepi is.
Na, de a legeslegnagyobb boldogság az Wendy megjelenése, akit néha felhozunk, mint eredeti Darling, mert ugyebár tuti ő az. Ő az, akire Pán nem igazán emlékszik már bizonyos dolgok miatt, de annyi megvan neki, hogy mennyire szerette őt. Erre mind fény derül majd. De annyit elmondanék, hogy nemcsak a filmben, de már itt is teljesen megesett a szívem értük. Nagyon, de nagyon szeretem Pán és Wendy párosát, emiatt is fáj annyira, hogy hiába szeretik annyira egymást, nem lehetnek együtt sosem.

Összegezve:
Egész kicsi, talán ovis korom óta az egyik kedvenc történetem a Pán Péter, így nem is csoda, hogy alig vártam, hogy ezt a könyvet a kezembe vegyem.
Én imádtam olvasni, és hatalmas boldogságot okozott, amikor egyezéseket találtam az eredeti történettel.
Ebben a regényben a már jól ismert történet egy teljesen új köntöst kap, méghozzá dark romance műfajként.
Ez a rész az oldalszámból adódóan is inkább tényleg egy bevezető kötet, aminek a célja, hogy kicsit megismerjük a világot, a szereplőket, és kedvet hozzon a sorozathoz. Legalábbis én így látom. De azért fontos kiemelni, hogy nem teljesen írlak le mindent, ami szerintem abból adódig, hogy Pán történetét talán mindannyian ismerjük kicsit.

Ha elmúltál 18 éves, szereted a dark romance könyveket és Te is Pán Péter rajongó vagy, akkor ajánlom figyelmedbe.

Kiemelt idézetek:
☆ „– Sohaország a maga módján gyönyörű. – […] – Minden varázslatos, annyi varázslat, hogy érzed a bőrödön, érzed az ízét a nyelved hegyén.” ☆ (10. oldal, 1. fejezet)

☆ „– Hagyjátok abba! – mondja Cherry.
    – Mit?
    – A tünde nyelveteken beszélést. A csengőket hallom, de a szavakat nem, és ez idegesít – pufog Cherry.” ☆ (92. oldal, 13. fejezet)

☆ „Amikor Kas elmegy, Bash odajön hozzám, és megfogja a kezemet. Megforgatja a csuklómon lévő karkötőt. – Ez nem átlagos karkötő.
    – Tudom. Ez egy csók.
    – Igen, de még más is. – Rám mosolyog, a hangja rekedt és halk, ahogy folytatja. – Varázsereje van. Megvéd téged. Nincs mitől félned.” ☆ (170. oldal, 25. fejezet)

☆ „– Szóval… történetesen szerettem egyet. Az eredeti Darlingba voltam szerelmes.” ☆ (184. oldal, 28. fejezet)

☆ „Abban a pillanatban, amikor találkoztam vele, tudtam, hogy ő más. Nem tudom, mi van benne, de valami régi és elfeledett dologra emlékeztet.” ☆ (199. oldal, 31. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi