Shantel Tessier: A bűnös (The L.O.R.D.S 2.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A bűnös című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 574
Fordító: Márton Andrea
ISBN: 978 963 580 285 2

Fülszöveg:
„Még ​egy ördögnek is szüksége van egy kedvencre.
Ez az ördög úgy döntött, ő lesz a kedvence.

Kis Démon

Olyan világban nőttem fel, ahol a pénz és a hatalom könnyen rendelkezésre áll. Az apám egy LORD, egy titkos társaság rendkívül megbecsült tagja, aki nem ismer korlátokat. Amikor tragédia érte a családunkat, rájöttünk, hogy nem vagyunk érinthetetlenek. És amikor úgy hittem, már nem fordulhat rosszabbra a sorsom, megismertettek azzal, milyen az igazi pokol. Aztán eljött ő, és megmentett. A kizárólag nekem szánt hősöm álruháját viselő ördög. De persze semmi sincs ingyen. Akkor semmiképpen sem, amikor egy lelket meg lehet kaparintani.

ÉN ESKÜSZÖM. TE ESKÜSZÖL. MI ESKÜSZÜNK.

Easton Bradley Sinnet, röviden Sin, a maga beteges élvezetére használja fel a hatalmát. Tipikus Lordhoz méltóan sosem törődött a tettei következményeivel. Együtt nőttem fel vele, a megszállottja voltam, epekedtem utána. Őt láttam magam előtt, amikor olyasmiket képzeltem el, amikre a testemnek nem lett volna szabad vágyódnia.

Egy nap ráébredtem, hogy nem az, akinek hittem. De ez semmin sem változtatott, mert már menthetetlenül a rabja voltam, sőt ha lehet, még jobban beleszerettem.

Időnként felbukkan az életünkben valaki, aki fenekestől felfordítja. Sin a lehető legrosszabb módon tett tönkre, és én térden állva szolgáltam, és mondtam neki ezért köszönetet.

Mondani szokták, hogy semmi sem tart örökké. Az ilyen férfiak sosem tartanak ki egy olyan nő mellett, mint én. Az olyanokat, mint én, csak használják, nem tartják meg. Így hát amikor elhajított, nem kellett volna annyira meglepődnöm.

A testem mindig is sóvárgott a szerelem sötétebb oldalára. Arra, ami után zúzódások és hegek maradnak. És amikor az ördög azt suttogta a fülembe, hogy szeret, eltökélt szándékomban állt megmutatni neki, mennyire ragaszkodó tudok lenni.”

Véleményem:
Ahogy az első részt, ezt is szerettem olvasni, de valahogy nekem A szertartás jobban elnyerte a tetszésemet.

A szereplőket itt kevésbé kedveltem meg, legalábbis külön-külön, de maga a párost nagyon megszerettem. Többször is voltak igazán aranyos, szívet melengető részeik, még Sin durvasága ellenére is.

Bár már az első rész is tartogatott fájó részeket, ez felülmúlta. Elli múltja miatt nem egyszer le kellett tennem a könyvet egy kis időre, mert nagyon megrázott, amiken keresztül kellett mennie.
Az apját már egész fiatalon elveszítette. A halálát is látta, így ezt sosem tudta igazán feldolgozni. Majd ezek után kezdődtek otthon a problémák, amikor az anyja nem sokkal az apja halála után hozzáment valakihez. Nem akarom pontosan elmondani, hogy Ellinek ekkor miken kellett keresztül mennie, de maradjunk annyiban, hogy a nevelő apja valami szörnyű ember. Tényleg szavak nincsenek rá, hogy összetörte még azt a lányt, akinek már alapból darabokban volt a szíve. Sőt, ahogy csak tudta manipulálta. Elli anyja pedig? Konkrétan nem csinált semmit. Szóval így már a regény elején nemcsak a nevelő apját, de az anyját se bírtam Ellinek. Ahogy pedig haladtam a történetben, annál jobban elkezdtem utálni őket.
Ezekben a nehéz időkben egy jó volt Elli számára. Egy maszkos srác, aki többször belopózott a szobájába. Benne lelte meg a vigaszt igazából. Ez a maszkos srác nem más volt, mint Sin, akivel mondhatni együtt nőtt fel Elli, mert a barátnője bátyja. És lehet sejteni talán már innen is, hogy igen, már elég régóta tetszett is neki. Majd ahogy kiderül, Sin is ugyanígy volt ezzel, már régóta felfigyelt Ellire.
A kapcsolatuk nem indul valami könnyen, főleg mivel vannak, akik kimondottan ellenzik, de szerencsére a sok nehézség ellenére megoldják majd. Sin hihetetlen, hogy mennyire megszerette a hibáival együtt is Ellit. Sőt, mondhatni gyógyította a lelkét, és próbált mindent megtenni, akármi is az ára neki, hogy Ellinek végre jól legyen, biztonságban érezze magát, legyen egy igazi otthona.

Ami még pozítivum volt számomra a könyvben, hogy az első résszel egy időben van nagyrészt, így sokszor láthatunk utalgatást abban a részben történtekre. Ez a könyv nem mondja el, hogy ott mi történt, de aki olvasta azt is, egyből tudni fogja, hogy hol vagyunk így időben, és Sinék kapcsolata mellett párhuzamosan mi történik Ryatékkal.

Egy valamit még nem hagyhatok ki. Tyson, akire már az első részben felfigyeltem, itt is kap szerepet, aminek iszonyat örültem. Plusz végre a következő rész már az övé lesz, szóval izgatottan várom majd.

Összegezve:
A főszereplőket itt kevésbé kedveltem meg, de együtt egy igazán jó párost alkotnak. Az ő párosuk miatt pedig ezt a részt is szerettem olvasni, hiába volt sokkal nehezebb. A könyvben erősen megjelenik a függőség, megerőszakolás, manipulálás, stb., emiatt többször le kellett tennem, mielőtt tovább haladhattam volna benne. Viszont ahogy Elli, úgy számomra is Sin volt a mentőkötél, aki ezekből a nehéz részekből kirántott, azzal, ahogy Ellivel viselkedett, ahogy szerette őt a hibáival együtt.

Ha szeretted A szertartást, akkor mindenképp ajánlom figyelmedbe a folytatást. Csak 18 éven felülieknek, dark romance kedvelőknek ajánlom!

Kiemelt idézetek:
☆ „– Te vagy az – mondja remegő, telt ajka.
    – Tessék? – kérdezem, és a tekintetébe mélyedek. Megnyalja a száját, majd szégyenkezve lehajtja fejét, és suttogva szólal meg.
    – Te vagy az, akire mindig is vágytam.” ☆ (28. fejezet)

☆ „– Ezt nem értem – harapok alsó ajkamba idegesen.
    – Megvettem magunknak ezt a házat, Elli.
    – De miért?
    Elengedi arcomat, lenyúl, megragadja a combomat, felemeli a fenekemet, és a konyhaszigetre ültet. Belép széttett lábam közé.
    – Mert azt akartam, hogy legyen egy otthon, ahová hazatérsz. A mi otthonunk – húzódik szája lágy mosolyra, míg a vér dübörög a fülemben. – Egy hely, ahol biztonságban érzed magad.” ☆ (32. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi