Bara V. A.: Lehullott virágok (Lehullott virágok 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Lehullott virágok című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm az előolvasási lehetőséget, Bara V. A.!

A könyv adatai:
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 217
ISBN: 978 615 022 155 7

Fülszöveg:
„Hogyan jut el egy kapcsolat a rózsaszín felhőktől, a szürke hétköznapokon át a kénköves pokolig? Meddig érdemes tűrni, alkalmazkodni és megbocsátani, és mikor kell kimondani: ennyi volt?

Misa és Flóra kapcsolata még a gimis padok között kezdődött. Négy év együtt – tele nevetéssel, boldogsággal, veszekedéssel, féltékenységgel, és azzal a kérdéssel: vajon elég erős-e az első szerelem, hogy mindent túléljen? Az idő múlásával azonban minden változik: a környezet, az emberek és az érzések is.

Most, hogy Flóra már csak egy fájó emlék, Misa kénytelen szembenézni önmagával, valamint azzal, hogy mit akar az élettől, és hogy valaha képes lesz-e továbblépni.
A fiú humora és nyers őszintesége segít, hogy a nehéz pillanatok mellett mosolyogni is tudjunk, miközben vele együtt keressük a válaszokat.

Készen állsz, hogy újraéld a fiatalság legzűrösebb éveit?”

Véleményem:
Mielőtt belekezdnék bármibe, ahogy a bejegyzés elején is látható, ez egy előolvasás volt számomra. A könyv majd Valentin-napon, február 14-én fog megjelenni, méghozzá ingyenesen. Addig is amíg nem jelenik meg, egy kis kedvcsinálót hozok Nektek, ugyanis érdemes elolvasni. Aki pedig megjelenése után olvasná ezt, remélem, Neki is meghozom a kedvét.
Az író saját maga keresett fel ezzel a lehetőséggel, amiért iszonyat hálás vagyok. Örülök annak is, hogy kicsit segíteni tudtam, hogy azt a kevés elírást is, amit találtam, azt még jeleztem neki, és így Ti már úgy olvashatjátok majd, hogy azok javítva lettek.

Az egész könyv mondhatni egy visszaemlékezés. Misa az első szerelmére emlékszik vissza, onnantól kezdve, hogy megtetszett neki. A visszaemlékezés során szerencsére nemcsak a rózsaszín ködöt láthatjuk. Az író jó és rossz dolgokat egyaránt belevitt, ami a szerelmet illeti is. Bár eleinte nagy szerelemnek tűnik ez a tini kori szerelem, egy idő után be kell látnunk, hogy bizony vannak problémák. Egyre jobban érezni lehetett, hogy mikor nem voltak együtt sokkal jobban húzott felé Misa, mint a későbbiekben, majd egy idő után szinte megszokás miatt húztak a másik felé. Mégis nem tudnak elválni egymástól, mert az talán még fájdalmasabb lenne, ha külön válnának útjaik. Olyan problémák is nehezítik közöttük a kapcsolatot, mint például, hogy a két család teljesen más; egyik szülő nem támogatja a kapcsolatukat; főleg eleinte Fló nem tudta élvezni a szexet; stb. Valamint maga Misa és Fló is teljesen különböző. Sokszor olvashatunk arról, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de vajon meg is tudnak maradni egymás mellett? Ami szintén a szerelemhez köthető probléma, hogy beleesik Misa is abba, hogy Fló miatt háttérbe szorítja a barátait. Szóval megannyi dolgot felvet. Nem egyszerűen csak a boldog pillanatokat láthatjuk ebben a kapcsolatban, hanem bizony elég nehéz helyzeteket is.

A könyv rövid fejezetekre van felosztva, így egész gyorsan lehet vele haladni. Valamint a regény által bemutatott problémákba se megyünk mindbe teljesen bele, szóval nem hosszabban, hanem inkább röviden térünk ki ezekre. Ilyen például a gyász. Misa apja meghalt, és a főszereplőnk még mindig a gyász alatt tart. Mégis annyira erre nem térünk ki, mert ahogy én érzem, ő is inkább magába folytja mindezt, és csak a könyv vége felé kezd el tovább lépni. Amikor először sírja ki magából mindazt a fájdalmat, ami az apja halála okozott, az a jelenet volt számomra a legkiemelkedőbb az egészben. Szerintem szépen meglett írva, át tudta adni az érzelmeket.

Ahogy olvastam annál inkább nyerte el a tetszésemet, mert a végére egy igazán kerek történetet kaptam, amiben Misa felnőtté válásáról olvashattam lényegében. Az utolsó mondat például teli találat volt ebből a szempontból, ami az apja halálához is köthető valamilyen szinten. Ez pedig azért tetszik annyira, mert lényegében akkor is egy mérföldkő előtt állt, valamint itt is.

Ami pedig teljesen ledöbbentett, hogy ez egy sorozat lesz. Valamiért azt gondoltam, hogy különálló kötet, és egyébként még annak is elmenne.

Összegezve:
Egy jól megírt lélektani fikcióról beszélhetünk, ami ahogy haladunk a könyvben, annál inkább elnyerte a tetszésemet.

Lényegében a főszereplőnk, Misa felnőtté válását követhetjük nyomon. Az „útja” során több boldog, és szomorúbb pillanatot is átélhetünk vele együtt. Kezdve a gyásszal és az első szerelemmel, mint fő mondanivalókkal. Míg a gyász sokkal inkább a háttérbe szorul, mégis mindvégig ott van, addig az első szerelem annál inkább előtérben jelenik meg. Ami kimondottan tetszett, hogy nemcsak a rózsaszín ködöt mutatja be, hanem bizony több problémát is, ami egy kapcsolatban megjelenhet. Valamint egy idő után ez a kapcsolat sokkal inkább a megszokás miatt marad fenn, mint a boldogság miatt.

A regényt én kerek egésznek érzem, hiába maradnak nyitva kérdések. Viszont akit ez zavarna, annak sem kell csüggednie, mert mint számomra csak a végén, de kiderült, hogy nem egy különálló kötetről, hanem egy sorozat első részéről beszélhetünk.

Kiemelt idézetek:
☆ „Sokat töprengtem azon akkoriban, hogy lehettem két és fél éven át ennyire vak. Bár addig is sokszor láttam őt, és az agyam felfogta, hogy szép, csak valamiért nem ragadtam le nála. Hogy ez mi okból változott meg, azt sosem fogom megtudni, de az egyszerűség kedvéért be lehet tudni a villámcsapásnak. Mindenesetre eljött az idő, hogy már szándékosan őt kereste a tekintetem a folyosón, aztán ez szokássá, majd rögeszmévé vált.” ☆ (6. oldal, 2. fejezet)

☆ „[…] – Te aztán tudod, mit akarsz!
    Naná, hogy tudom! Téged!” ☆ (11. oldal, 4. fejezet)

☆ „Gyűlöltem, hogy választanom kellett: vagy őt mérgezem az igazsággal, vagy magamat a hazugsággal. Egyik sem tűnt jó megoldásnak, de én az utóbbit választottam. Ahogy telt az idő, egyre több méregcseppet nyeltem le, és szépen lassan elkezdett szétmarni belülről.” ☆ (52. oldal, 21. fejezet)

☆ „[…] félek egy olyan jövőtől, amiben ő nincs ott, és félek, egy olyan jövőtől is, amiben ő ott van.” ☆ (92. oldal, 36. fejezet)

☆ „[…] az sosem lesz elég, ha csak én alkalmazkodom.” ☆ (92. oldal, 36. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi