Holly Jackson: Jó kislányok első gyilkossága (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 0,5.) értékelés + a sorozatról

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Jó kislányok első gyilkossága című könyvről olvashatjátok a véleményemet. Valamint a sorozatról is írok röviden, összefoglalóan és spoiler mentesen egy ajánlót.

A könyv adatai:
Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 148
Fordító: Horváth M. Zsanett
ISBN: 978 963 599 394 9

Fülszöveg:
„HAT GYANÚSÍTOTT, HÁROM ÓRA, EGY GYILKOSSÁG…

A házban halk jazz muzsika szól, miközben az 1920-as évek divatja szerint öltözött fiatalok igyekeznek fényt deríteni arra, hogy ki ölte meg Reginald Remyt.

Még az is lehet, hogy Pippa Fitz-Amobi a gyilkos.

A Little Kilton-i társaság ugyanis detektívjátékot játszik, amely tele van változatos feladatokkal, titokzatos üzenetekkel és persze intrikákkal. Pip nyomozói vénája pedig már itt is megmutatkozik, sőt, az este végén egy merész ötlete támad…

A Jó kislányok első gyilkossága Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténete.”

Véleményem:
Mint mindig a sorozat részeinél, először is köszönöm nyomozótársamnak, Puskának, hogy ismét velem tartott. Mindig egy élmény Veled közösen olvasni egy könyvet. Olyan jó, hogy mindig rendesen ki tudtuk beszélni az eseményeket. Úgy érzem ennél a sorozatnál főleg szükségem volt rá.

Erről a kötetről:
Ez a rész szintén nagyban eltér a többitől, mert itt nem egy ténylegesen elkövetett gyilkosságot láthatunk.
Connor meghívja magához a barátait, hogy játszanak egyet. Mindenki kap egy meghívót a részletekkel, hogy milyen krimi játék lesz ez. A szereplőink a játék folyamán másnak adják ki magukat, amiről instrukciókat szintén a meghívóban találhatnak. Ahhoz, hogy teljes legyen az élmény, úgy is kell öltözniük, ahogy azt a kor megkívánja, mivel nem a mi időnkben játszódik a történet.
A helyszín nem csak egy tábla, hanem egy egész ház. A játék folyamán folyamatosan újabbnál újabb bizonyítékok kerülnek elő, és ami a legjobb az egészben, hogy a gyilkos az elején még nem is tudja magáról ezt. Csak a játék vége felé közeledve derül ki mindenki számára a gyilkos. Minden szereplőnek volt valami indítéka a gyilkosságra, így nekem is folyamatosan járt az agyam, hogy vajon ki lehetett az. A végét nagyrészt kitaláltam, de így is voltak meglepetések ebben a részben is.

Jó volt látni a régi szereplőket, ahogy együtt eltöltenek egy minőségi időt.

Időben az első rész előtt járunk nem sokkal. Pip ennek a kötetnek a végén fog rájönni, hogy miről írja a kutatását ahhoz az iskolai projekthez, amit az első részben ír. Jó volt látni, hogy Pipnek az egész ötlet honnan eredt, valamint hogyan állt rá a gyilkossági ügyek megfejtésére.

Ez a könyv már nem volt tele annyi meglepetéssel, mint az előző kötetek, de így is nagyon élveztem az egészet. Inkább volt ez egy jó kikapcsolódás, mint egy érzelmi hullámvasút. A játékért én odáig voltam, mert nagyon jól meg volt rendezve. Szívesen játszanék akár egy ilyet egyszer én is.

Összegezve:
Ebben a részben Pip krimi iránti rajongásának kezdeteibe láthatunk bele, egy csodás nyomozós játék segítségével, amiben mindenkinek lett volna indítéka a gyilkosságra. De vajon ki volt az igazi elkövető? Egyáltalán egyedül vagy másokkal együtt intézték el az áldozatot?
Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, és odáig vagyok ezért a játék ötletért.

Azoknak ajánlanám elolvasásra, akik már olvasták a sorozat többi részét, mert szerintem így nagyobb élményt képes nyújtani. Egyrészt nosztalgiázhatunk így, másrészt érdekes lesz a szereplőket viszontlátni, hogy már kiderültek róluk egy s más dolgok. Szóval én a Jó kislányok 3. része után ajánlom ezt elolvasásra.

 

A sorozatról (spoiler mentesen):
Eleinte úgy álltam hozzá ehhez a sorozathoz, hogy elolvasom az első részét, aztán majd meglátom, hogy folytatni fogom-e. Ezelőtt nem volt igazán jó krimi élményem, így ódzkodtam ettől a műfajtól, de aztán nagyon jól tettem, hogy ezzel a sorozattal adtam ismét egy esélyt neki. Teljesen felvillanyozott, hogy még további krimikbe kezdjek majd bele.

Kedvenc nem lett a sorozat, de mindegyik részt egytől egyig nagyon szerettem, és élveztem. A könyvek olvasása közben és még utána is sokszor ezen kattogtam, hogy vajon mik történhettek. Egyre elvetemültebb ötletek is az eszembe jutottak, amikbe mindig beavattam Puskát. Volt, amikre rájöttünk, de összességében mindig meglepett valamivel minket az írónő. Elképesztő fantáziával van megáldva az biztos.

Az első rész is nagyon tetszett, de a második volt az, ami igazán a szívemhez nőtt. Ami ott volt.. Ahh.. Még mindig fáj értük a szívem.
A harmadik részben egy kicsit csalódtam, mert Pip nagyon elment egy olyan irányba, ami nekem nem tetszett, de persze értem, hogy miért csinálta. Valamint jobb lezárásra számítottam a sorozatnak. Ezekhez képest az is jó élmény volt összességében.
Az előzménykötet pedig azért is lehetett annyira élvezetes számomra, mert láthattam, hogy a rejtélyek iránti rajongása Pipnek honnan indulhatott.

Nagyon hálás vagyok Evelinnek, a Pergamenre hányt szavak csatornáról, aki igazán meghozta a kedvem ahhoz, hogy megpróbálkozzak ezzel a sorozattal.
Szintén hálás vagyok Puskának is, hogy ezen az úton végigkísért engem! Alig várom, hogy más könyveket is majd közösen olvassunk!

Az egész sorozatot ajánlom a kortárs krimi rajongóknak, valamint azoknak is, akik ki szeretnék magukat próbálni ebben a műfajban. Szerintem nagyon jó első krimi élmény lehet. Plusz az olyanoknak is ajánlom, - mint amilyen én voltam, - akik kicsit már kiábrándultak ebből a műfajból, de még szeretnének adni neki egy esélyt.

Kiemelt idézetek:
☆ „– Ezek szerint te lennél Reginald Remy – állapította meg Pip.
    – Sajnálom, erre nem tudok válaszolni. Totál hulla vagyok” ☆ (2. fejezet)

☆ „– Felügyelő úr, egy rendkívül súlyos bűncselekményt kell jelentenem: a komornyik ellopta a bajuszomat!” ☆ (4. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi