Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 476
ISBN: 978 963 599 220 1

Fülszöveg:
„Ha túl mélyre ásol, vigyázz, mert lehet, hogy szembe kell nézned a legsötétebb árnyakkal

AZ ÜGY LEZÁRVA.

Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja.

A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?”

Véleményem:
Először is nagyon köszönöm a közös nyomozást, Puska!
Nagyon jó volt együtt agyalni a történet során, és azt hiszem egy ilyen kötetnél, mint ez is, még nagyobb élmény, ha közösen olvassuk valakivel és közben ki tudjuk beszélni. Persze, más könyvet is jó együtt olvasni, de itt konkrétan együtt is nyomoztunk. Emiatt, ha még nagyobb élményt szeretnétek, ajánlom ezt a megoldást Nektek is. Mi már megbeszéltük, hogy hamarosan a 2. részt is így fogjuk olvasni.

Na, de térjünk ki arra, hogy mi ez a könyv, milyen volt vele a viszonyom.

Többen ajánlották már nekem ezt a könyvet, valamint Molyon is nagyon jó véleménnyel vannak róla, de leginkább Evelin, a Pergamenre hányt szavak Youtube csatornáról vett rá egy videójával.

A krimi műfaj nem áll valami közel hozzám, de már eddig is voltak kisebb próbálkozásaim, hogy efelé is nyíljak, amik hol jobban, hol rosszabban sikerültek. Az utóbbi próbálkozásom például nem hagyott valami jó élményt bennem, így kicsit féltem ismét nyitni efelé a műfaj felé, de milyen jól tettem, hogy mégis megint megpróbáltam!
Nagyon élveztem ezt a könyvet!

Végig nyomoztam Pippel és nyomozótársammal, Puskával együtt. Sőt, még egy kis térképet is kaptunk, amihez olyan sokszor visszalapoztam, hogy nézzem, Pip mikor miről beszél, hogy meg is jegyeztem, hogy a 40. oldalon van. Ha már nem a könyv elejében van térkép, hanem később, akkor is nagyon hasznos végig.

A történet központjában Pip áll, aki egy utolsó éves gimnazista, és épp egy iskolai projektben vesz rész. A projekt témáját a diákok határozták meg, és Pip nem egy hétköznapi témához nyúlt. Egy öt évvel ezelőtti gyilkosságot vett elő, ami abban a kisvárosban esett meg, ahol él. Az áldozatokat valamennyire még ő maga is ismerte, és mindig is úgy gondolta, hogy a rendőrség nem jött rá az igazságra. Persze, eleinte nem teljesen az volt a cél, hogy fény derüljön erre az ügyre, legalábbis nem ezt állította, amikor benyújtotta a témáját, de minél jobban beleásta magát, annál több, eddig nem tudott dolog derült ki. A rendőrség úgy zárta le ezt az ügyet, hogy Andie-t a barátja ölte meg, majd az elkövető pár nappal rá magával is végzett. Természetesen ezt sokan nem kérdőjelezték meg, hiába volt Sal mindig is egy kedves, okos srác. Pip viszont nem értett egyet a többséggel, így be szerette volna bizonyítani Sal ártatlanságát.

Az írónő elképesztő csavarokat vitt bele a történetbe. Van, amire rájöttünk, de voltak olyanok is, amikre egyszer sem gondoltunk volna. Volt, amikor le is esett az állam. Sőt, elmondom egy nagy szomorúságomat. Az egyik szereplő majdnem a könyv elejétől kezdve gyanús volt nekem, majdnem teljesen végig. Erre… Amikor már a következő oldalon az szerepelt, hogy bevallotta a bűnét, én előtte egy oldallal ügyesen levettem a listámról. Pont a cél előtt! Erre egy következő nyomnál már majdnem elhittem az igazságot, de mivel akkor rosszul jártam, így úgy voltam vele, hogy nem változtatom meg a véleményemet, erre meg kellett volna. Hát, szörnyű… Szóval az írónő még az utolsó pillanatokig is nagyon jól csűrte-csavarta a szálakat.
Egyébként főleg az elején elég sok gyanúsítottam volt, de ahogy Pip, én is szép lassan elkezdtem lehúzni az embereket a listámról. Volt, akit hamarabb, mint Pip, de volt olyan is, akit később.

Az írónő egy kis romantikus szálat is vitt a könyvbe, aminek nagyon örülök, bár, ha nem lett volna, akkor se lett volna szerintem hiányérzetem. Viszont így meg nagyon tudtam emiatt a páros miatt is szurkolni.

A szereplőkre egy kicsit kitérve.
Pip egy szimpatikus főszereplő volt számomra, és igazán okosnak tartottam végig, bár a végén vagy nagyon elfáradt már, vagy nem tudom mi történt vele, de nagyon meggondolatlan döntéseket hozott, és csak néztem, hogy „te normális vagy?”. Kicsit kivoltam ott, mert tényleg nagyon okos, de a vége fele, hogy mi lelte… Nagyon aggódtam miatta. Túlságosan vakmerő lett.
Ravi szintén egy fontosabb szereplő. Legalábbis nekem mindenképpen, mert nagyon megkedveltem. Sőt, attól a gondolattól se zárkózok el, hogy akár még kedvencem is lesz, de megvárom még a következő részeket. Ravi egyébként Salnak az öccse, akit sajnos, ahogy a család többi tagját, őt is nagyon kirekesztette a lakosság, amikor úgy zárult az ügy, hogy Sal gyilkos volt. Szörnyű volt ezt olvasni, hogy az emberek, hogy bántak ezzel a családdal, amikor alapból is nagyon nehéz lett volna még enélkül is a helyzetük. Mégis Ravi annyira aranyos volt mindezek ellenére is. Végig kitartott és biztatta Pipet. Emiatt nem is értem, hogy Pip néha miért hagyta ki a fejleményekből Ravit, amikor benne mindig megbízhatott. Mivel, hogy Ravi egy idő után csatlakozott Piphez a nyomozásban.

Ha valami hibát kellene felhoznom, akkor csak azt tudnám mondani, hogy voltak olyan beszélgetések, amikbe már-már túl könnyen belementek az emberek, de bevallom ez nem rontott az élményen.

Mielőtt túlontúl elhúznám, szerintem lezárom most már az értékelésemet. Egyrészt erről a könyvről inkább spoileresen lehetne innentől kezdve írni, de azt nem szeretnék.

Ahogy azt már írtam, de még egyszer kiemelem, hogy nekem ez egy nagyon jó olvasási élmény volt, így mindenképp fogom folytatni a sorozatot.
Egyébként Ti tudtátok, hogy ez az első könyve? Én ezt a kötet végén tudtam meg, és bevallom le is döbbentem, mert alapból is egy nagyon jó könyv lett, de hogy ez még az első könyve is!

Ha Te is kezdő lennél még a krimi műfajban, akkor is szívesen ajánlom ezt a könyvet, mert úgy gondolom, hogy Neked is egy jó élményt nyújtana.

Kiemelt idézetek:
☆ Igazság szerint már nem emlékezett az apjára. De az embernek néha nem saját maga miatt kell emlékeznie, hanem azért, hogy valaki más arcára mosolyt csaljon. ☆ (22. oldal, 2. fejezet)

☆ A titkok és hazugságok összezavarják az embert. ☆ (127. oldal, 12. fejezet)

☆ A sötétség nagyszerű lepel: az ismerős dolgok is ismeretlenné és furává válnak. ☆ (210. oldal, 19. fejezet)

☆ „Aztán elmosolyodott, két kézzel megfogta Pip tarkóját, ujjaival a hajába túrt, és homlokát a lány homlokához érintette. Mikor Pipet kikísérte a cambridge-i vonathoz, azt mondta neki, ez arra jó, hogy eltüntesse a fele szomorúságot, a fele fejfájást és a fele idegességet. És ha a rossz dolgok fele eltűnik, rögtön lesz hely a jóknak is.” ☆ (464. oldal, Három hónappal később)

☆ – És bár ebben a történetben is van épp elég szörnyeteg, mégsem lehet a szereplőit kizárólag a rossz vagy a jó térfélre állítani. Ez a történet emberekről szól, akik a kétségbeesés különböző fokával küzdöttek, és így vagy úgy konfrontálódtak egymással. ☆ (468. oldal, Három hónappal később)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi