Ellyne: Hét perc (Twinky Pink 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Hét perc című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Köszönöm a recenziós példányt az írónőnek!

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 172
ISBN: 661 000 046 826 3

Fülszöveg:
„Az ellentétek vonzzák egymást? Erősen kételkedtem ebben mindig is, de hogy mégis mi az, ami ennyire vonz Rowan Queen-ben, arról fogalmam sincs. A srác egy beképzelt, felfuvalkodott sportoló, én pedig minden vagyok, csak olyan nem, akikkel általában együtt látom a diákszövetségis bulikban. Az én világom a művészeti tanszék alagsori festőterme, ahol omladozik a fal, Hitchcock elmeháborodott filmjei, és az élet a kamerám mögött. Kerülöm a feltűnést, ellenben vele, akire mindenki felfigyel, amint belép egy helyiségbe. Ő a földön jár, rajta a reflektorfény, én pedig a föld alatt rohanok, közvetlenül alatta. Arra viszont nem gondoltam, hogy sokkal több a közös bennünk, mint hittem, és sok mindent rejteget ő is a felszín alatt. Például az igazi vágyait, amely szemben áll azzal, amit az edzője elvár tőle. Csakhogy ne ítélj elsőre, mert a sors jön és jól seggbe rúg, mint engem. Ugyanis Rowan-t ennél jobban nem is ismerhettem volna félre…”

Véleményem:
Az írónő már egyszer bebizonyította számomra, hogy milyen jó az írói stílusa, amikor a Santa Night című novelláját olvastam. Akkor egyből kíváncsi lettem a többi könyvére is, amik közül most egy rövidebb hokis románcra esett a választásom.
Valamilyen szinten azért izgultam, hisz ez egy hosszabb terjedelmű műve, de ugyanúgy hozta azt a színvonalat, sőt, még jobb is lett.

Komolyan egy problémát se tudok felhozni a könyv kapcsán. Talán csak azt, hogy hamar lett vége. Annyira olvastam volna még tovább és tovább.

Kezdjük a külsejével, vagyis a borítóval. Én már az újabb borítóval kaptam meg ezt a könyvet, amit a fenti képen is láthattok, és azt kell, hogy mondjam, hogy I-MÁ-DOM! Annyira cukin szép ez a borító, hogy oda és vissza vagyok érte.
Általában egyébként a kedvenc borítóim azok inkább a szép kategóriába tartoznak, mint, hogy aranyosnak mondhatóak, szóval ez egy kivétel, de nagyon tetszik.

Mindegyik szereplő nagyon szimpatikus volt számomra, így remélem, hogy egy hosszabb sorozatot kaphatunk majd. Esetleg a többi hokis is kapna egy-egy könyvet. Na, akkor iszonyat boldog lennék, mert az író nem csak a könyv humorával és romantikus szálával vett le a lábamról, hanem rendesen kaptunk azért hokit is. A főhősnőnkhöz egyáltalán nem áll közel ez a sport, de mivel az egyik játékossal nagyon közel kerülnek egymáshoz, így persze, hogy eljutunk egy olyan ponthoz, hogy egy meccsén részt vegyen. A meccsről pedig kaptunk jeleneteket, és még egy kis játékszabályt is. Ahh.. annyira jól esett ez most. Pont ilyen hokis románcra vágytam.
Rowan nagyon aranyos srác volt végig, akit sokan eléggé félreismertek és csak a felszínre koncentráltak. A többséggel ellentétben nem szeretne profi játékos lenni, hanem sokkal inkább tetoválóművész. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a jégkorongtól el szeretne búcsúzni. Nagyon szeret játszani, emiatt nem szeretné abbahagyni, hanem sokkal inkább megtartaná hobbinak. Az egyetemen eleinte jogot tanult, de épp egy szakváltáson esett át a könyvben, hogy képzőművészetet tanuljon, mert a tetoválás készítést szereti a legjobban, azzal szeretne foglalkozni. Tanulmányai mellett egyébként már dolgozik is egy tetoválószalonban.
Rowannek a családját is nagyon megkedveltem. Náluk aztán nem lehet unatkozni. Főleg amióta Billie megszületett. Ez a kisgyerek valami hatalmas. Nagyon odavoltam érte, ahogy udvarolgatni próbált Millie-nek, hiába ő csak 7 éves, Millie pedig már egyetemista. Persze, amikor már megismerte Jo-t, akkor már ő lett a nagy szerelme, de az, hogy Rowant féltékennyé tette, és még be is szólogatott neki.. nem lehetett nevetés vagy mosolygás nélkül kibírni.
Millie, a főhősnőnk szintén egy nagyon szimpatikus karakter volt számomra már az elejétől kezdve. Nagyon szerettem benne, ahogy sokszor húzta Rowan agyát, főleg az elején. Mondjuk jól is tette, hogy eleinte még próbált távol maradni tőle, mivel Rowan eddig az egyéjszakás kalandjairól volt híres. Millie pedig hiába táplált iránta plátói szerelmet, azért ez mégis csak fontos. Viszont természetesen csak nem tudott neki ellenállni, és szerencsére náluk nem egy egyéjszakás kalandról van szó. Millie-vel kapcsolatban még eszembe jutott egy rész, amit kiemelnék. Az pedig egy filmének a forgatása, amelyet az egyetem miatt kellett elkészítenie. A rövidfilmre többek között hokisokat is felkért, akik mindent bele adtak, de azért egy jelenet kimondottan szórakoztatott, amit egyszerűen sehogy sem tudtak megcsinálni, emiatt át kellett kicsit írni a forgatókönyvet.
Ha már hoki.. Nem csak a hokisokról kaphattunk jeleneteket, hanem voltak az edzővel is. Igaz, sajnos elég kevés, de ez a könyv terjedelme miatt teljesen érthető. Viszont, amikor kaptunk ilyet, akkor nagyon boldog voltam, mert volt jó pár olyan hozzászólása, amit igazán élveztem. (Ez egyébként a régebbi és a mostani edzőjére is igaz.) Szóval nem is csoda, hogy az első három idézet, amit kiemeltem Nektek, az a mostani edzőjével játszódik le.

Ohh.. és az epilógus.. Annyira aranyos volt, hogy a történet kapott egy keretet. (Többet nem is mondanék ide, hogy aki nem olvasta, de tervezi, annak legyen ez egy kis meglepetés.)

Összességében szerintem mondanom sem kell, hogy odáig voltam ezért a történetért, és alig várom, hogy az írónő többi könyvét is kezembe vegyem majd.

Ha szeretitek a hokis romantikus könyveket, akkor mindenképp ajánlom ezt a figyelmetekbe.

Kiemelt idézetek:
☆ „– Jól van, nem akarsz profi lenni – rázza meg a fejét. – Ez még változhat persze, de akkor mi az, ami érdekel? Talán szeretnél edző lenni? Jó hivatás, de előre meg kell mondanom, hogy sok seggfejjel kell együtt dolgoznod.
    – Most rólunk beszél? – rándul meg a szám széle.
    – Látod, érted te, hogy miről beszélek – néz rám elégedetten.” ☆

☆ „– Nem ismerek rád, Queen – vigyorodik el. – Sosem voltál még ennyire céltudatos.
    – Jó emberek vesznek körbe.
    – Nem kell megköszönnöd – jegyzi meg büszkén, én pedig inkább nem reagálok rá.” ☆

 

☆ „– Mázlista vagy, hogy egy ilyen lányt találtál, Queen.
    – Tessék? – fordulok vissza.
    – A lány, aki segített tisztázni benned a dolgokat. Szerencsés vagy, hogy van, aki támogat.
    – Honnan… – nézek rá zavarodottan.
    – Én mindent látok Queen – rándul meg a szája széle. – Húsz éve vagyok a szakmában, és meglátom, ha valaki megváltozik. Amikor eljön az idő, mind megváltoznak – jegyzi meg ábrándozva, én pedig még akkor is a szavait emésztgetem, amikor már a parkolóban járok.” ☆

☆ „– Te meg ne beszélj így a gyerek előtt. Nem csoda, hogy elfajzott. – Mutatok az említettre.
    – Nem vagyok elfajzott – kéri ki magának az orrát ráncolva.
    – Le akartad nyúlni a csajomat.
    – Ha le tudom nyúlni, az a te szegénységi bizonyítványod – válaszol, én pedig elképedek.
    – De most komolyan, kitől tanulja ezeket a gyerek? – teszem fel a Joker kérdést, mire meghallom magam mögött az ismerős hangot.
    – Ne is kérdezd – szólal meg Jake, aki az öltönyét ledobva magáról siet hozzánk.” ☆

☆ „Szóval, az igazság az, még ha meg is találod azt, akiben meglátod az igazit, az sem mindig tökéletes, de a tökéletlenül tökéletes jelző sokkal inkább illik rá.” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi