Elle Kennedy: A cél (Off-Campus 4.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A cél című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 432
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 978 963 457 421 7

Fülszöveg:
„A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.

Vágytál már a folytatásra?

Íme eljött. Élvezd ki minden pillanatát!”

Véleményem:
Az alábbiakban egy régebbi molyos értékelésemet olvashatjátok:

„Második olvasásra még jobban tetszett, mint még elsőre. Valószínűleg, amikor először olvastam, akkor túl nagy elvárásokkal kezdtem bele, vagy csak így nagyobb fejjel jobban átjött számomra ez a könyv. Mindenesetre nagyon élveztem.

A kötet első fele párhuzamosan fut az előző résszel, majd a második felében már utána játszódik.
Aki olvasta a harmadik részt, annak nem meglepetés, hogy ez a rész leginkább mivel foglalkozik. (spoiler:) Sabrina terhes lett Tuckertől. Különböző dolgokra kitér majd itt az írónő, többek között a terhesség idejére, és miután megszületik a kisbaba. Én nagyon örülök, hogy Sabrina végül megtartotta a kis Jamie-t. Szerintem ő és Tucker remek szülők lesznek, amiből nagy örömömre láthattunk kisebb betekintést a végén. (spoiler)

Ahogy az eddigi Off-Campus srácokat, úgy Tuckert is már a kedvenc szereplőimhez sorolom, mivel nem kicsit megérdemli azok után, amiket ebben a részben tett. Véleményem szerint ő egy nagyon jó ember. Ahogy a többi hokisunk, ő is megmutatta, hogy milyen kitartó tud lenni, ha valami mellett eldönti magát. Egyedül talán az zavart, hogy túlságosan ragaszkodott az anyjához. Persze ez nem rossz, csak volt, hogy ezt soknak éreztem.
Ha pedig felmerült az anyja, annyira nem voltam vele kibékülve, mert bár megértem, nem könnyű elengedni a gyerekeket, de azért több teret is adhatott volna Tuckernek. (spoiler:) Gondolok ez alatt arra, hogy nagyon ragaszkodott hozzá, hogy a fia ismét a közelében lakjon majd az egyetemi éve után. (spoiler)
A női főszereplőnk, Sabrina egy olyan karakter, akit az elején nem igazán kedveltem, de végére azért sikerült közelebb éreznem magamhoz. Leginkább a bajom abból fakadt nála, hogy Deant ki nem állhatta. Kissé ki is készített ezzel, főleg az elején, amikor az ő nézőpontjából olvashattunk. Persze érthető volt a problémája, de azért jobban utána járhatott volna a dolgoknak, vagy nem is tudom (spoiler:), de a lényeg az, hogy a kötet vége felé kibékülnek. (spoiler) Mondjuk itt biztos az is közre játszik nálam, hogy ebből a sorozatból egyértelműen Dean a legnagyobb kedvencem. Viszont most nem róla kellene beszélnem, így gyorsan vissza is térek még egy kicsit Sabrinára. Ennek a résznek már a legelején megismerhetjük, hogy honnan származik, milyen nehézségei vannak. Emiatt egyébként egy nagyon erős szereplő, mert egyáltalán nem könnyű a helyzete. (spoiler:) A családja szegény, emiatt kettő munkahelye is van a suli mellett, plusz készül a Harvard jogi karára. Már a családi környezete se a legjobb, sőt kimondottan rossz szerintem. A nagymamájával és a mostohaapjával él együtt egy kislakásban. Egyrészt mostohaapja egy kiállhatatlan alak, másrészt a nagyija felől se érzek akkora támogatást, szeretetet, mint amennyit elvárnánk.. (spoiler)

Nem szeretnék búcsúzni a sorozattól, hiszen hamarosan jön Az örökség –, amit alig várok már –, így az egész sorozatra nézve nem írok most semmit. Másfelől alapból is nehezemre esne a búcsúzás, mivel nagy kedvencem az Off-Campus és nem akarom, hogy véget érjen, de szerencsére az írónő is ragaszkodik hozzá, mert – remélhetőleg azért magyarul is – hamarosan egy újabb spin-offot kapunk hozzá.”

Kiemelt idézetek:
☆ „– Szóval, mindent összevetve, a pénz nem minden. Tök mindegy, mennyire vastag valaki. Mindannyian ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk. Nem számít, kivel élsz vagy honnan jöttél. A jövődet te alakítod, és én nagyon szeretném látni, a te utad hogyan alakul.” ☆ (120. oldal, 10. fejezet)

☆ „Régebben a siker volt a célom. Akkor még nem tudtam, hogy a siker nem osztályzatokban, ösztöndíjakban és eredményekben mérhető, hanem abban, milyen csodálatos emberek vesznek körül. Most, hogy itt körülnézek, legszívesebben mindenkit megölelnék, és köszönetet mondanék nekik, hogy kifejezzem, mennyire szeretem őket, és megköszönjem, hogy viszontszeretnek. mert a legfontosabb cél szeretni és szeretve lenni. Eredetileg nem azért küzdöttem, de vagyok olyan szerencsés, hogy mégis elértem.” ☆ (427. oldal, Utószó)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi