Elle Kennedy: A pont (Off-Campus 3.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A pont című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 410
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 978 963 457 077 6

Fülszöveg:
„A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.”

Véleményem:

Az alábbiakban egy régebbi molyos értékelésemet olvashatjátok:

Szerencsére nem kellett csalódnom ebben a részben sem, sőt. Csak bebizonyította, hogy miért is szeretem annyira ezt a sorozatot. Ez a kötet pedig továbbra is a legnagyobb kedvencem az Off-Campusból, ahogy Dean is.

Ahogy első olvasásra, most is elérzékenyültem. Sőt, szerintem most előbb is, mert ugyebár már tudtam hogyan fog ez (spoiler:), Beau halála (spoiler) Deanre hatni. Volt, mikor már azt hittem, hogy végre megnyugodtam, de aztán ismételten elhomályosult a látásom a könnyeimtől. Ez a rész a könyv vége fele van, szóval, ha valaki még nem olvasta, de tervezi, annak azt ajánlom, hogy az utolsó kb. 100 oldalt egybe olvassa el. Elég rossz lenne közben lerakni.
Viszont természetesen itt is voltak vicces pillanatok is, illetve volt, amikor olvadoztam azon, ahogy Dean a gyerekekkel bánik. Főleg Dakotával. Imádtam azokat a pillanatokat.

Nagyon szeretem itt azt olvasni, ahogy a főszereplőink szépen fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Az egész történet ott kezdődik, hogy Allie szakított Seannal, majd egyéjszakás kalandba keveredik Deannel. Utána voltak problémák, Allie megbánta, de Dean nem hagyta magát. Aminek nagyon örülök, hisz aztán egy nagyon jó kapcsolat alakult ki kettejük között.

Allie-re már csak azért is felnézek, ahogy az apjával bánik (spoiler:), aki beteg és egyre jobban leépül (spoiler), másrészt, ahogy kiállt Dean mellett, amikor nagyon nehéz volt számára. (spoiler:) Beau halála nem kicsit megrázta Deant. Mondhatni egy hónapba telt neki túl lépni rajta. Sokat ivott, drogozott, egyszerűen nem volt önmaga. Mégis Allie nagyon sokáig kitartott mellette, de amikor majdnem elveszítette őt is, Dean végre felnyitotta a szemét, és szépen mindenkitől elnézést kért a viselkedései miatt. (spoiler)
Deant nagyon sajnáltam, hogy sokan lenézték, mivel gazdag családból származik, de ez mind csak előítélet, mert közben egy nagyon szerethető szereplő. Nem hiába a kedvencem. Lehet többeknek nem tűnik először fel, de nagyon tud törődni a körülötte levőkkel. (spoiler:) Már csak ha arra gondolok, amikor Sean össze-vissza szidta Allie-t, majd mikor Allie hívta őt – vagyis megkérte erre Hannah-t –, akkor Dean egyből ugrott és átment hozzá az éjszaka. (spoiler) (spoiler:) Ha már írtam, hogy sokan lenézték, nagyon zavart eleinte, hogy Allie apja is ilyen előítéletes volt vele, de szerencsére ez a végére megoldódott. (spoiler)
Beau egy nagyon jó barát volt végig. Hiába nem olvashattunk róla túl sokat, akkor is megkedveltem (spoiler:), és emiatt nem kicsit megviselt engem is a halála (spoiler). Itt meg is említem, hogy én nem bántam volna, ha ő is kapott volna valahol egy könyvet. (spoiler:) Persze ez már nem hiszem, hogy be fog következni. (spoiler)
Summer-ről sem feledkezem meg, Dean húgáról, aki szintén feltűnt ebben a kötetben. Mint egy hurrikán úgy toppant be. Vele kapcsolatban is volt egy jelent, ami nagyon tetszett, ez pedig az volt, amikor először meglátta Fitzy-t. (spoiler:) Ez a rész most szerintem jobban is tetszett, hiszen már tudom mi lesz a későbbiekben. (spoiler)

Végezetül jó volt azt is olvasni, hogy a végére kiderült, hogy ki mivel fog majd foglalkozni. (spoiler:) Deannél jobb edzőt nehezen lehetne elképzelni –, persze itt nem feledkezem meg Jensenről sem –, és annak is nagyon örülök, hogy Allie egy olyan szerepet kapott egy sorozatban, ami már komolyabb, amire mindig is vágyott. (spoiler)

Kedvenc

Kiemelt idézetek:
☆ „Gyűlölök veszíteni, de sohasem szoktam tíz percnél tovább rágódni a dolgokon. Ezt a trükköt apám tanította nekem még nyolcéves koromban, egy megsemmisítő lacrosse-vereség után.
    – Tíz perced van – mondta. – Ennyi időt kapsz, hogy átgondold, mit rontottál el, és milyen rosszul érzed most magad. Készen állsz?
    Beállította a stoppert az óráján, én pedig tíz percen keresztül duzzogtam, pufogtam és dagonyáztam az önsajnálatban. Felidéztem az összes hibámat, és fejben kijavítottam őket. Elképzeltem, ahogy az ellenfeleimnek egyenként behúzok egyet. Mire végeztem, le is telt az időm.
    – Ennyi. Vége van – jelzett apa. – Mostantól koncentrálj arra, hogyan lehetsz jobb játékos.
    Baszki, imádom apát!” ☆ (99. oldal, 8. fejezet)

☆ „– A címke mindenkin ott van, akár tetszik, akár nem – mutatok rá.
    – Lehet, de kik aggatják ránk? Egy rakás prűd, ítélkező seggfej, akik csak szeretnének a helyünkben lenni.” ☆ (104. oldal, 8. fejezet)

☆ „– Ki mondta, hogy én vagyok a kisebb? – vitatkozik. – Talán a nővére vagyok.
    – Kölyök, az sem lepne meg, ha még pelust viselnél.
    – Nincs pelusom! – pirul el. – Tízéves vagyok – teszi hozzá gőgösen.
    – Hah! Azt a mindenit! Az már majdnem öregasszonykor.
    Dakota kuncogni kezd.
    – Nem is! Te hány éves vagy?
    – Huszonkettő.
    Tátva marad a szája.
    – Na, az tényleg öreg.” ☆ (125. oldal, 10. fejezet)

☆ „– Azt hittem, nem akarsz salsázni. Dean Di Laurentis csak azt csinálja, amihez kedve van, nem?
    – Most pont azt csinálom – von vállat.
    Összevont szemöldökkel várom, hogy kifejtse.
    – Boldoggá teszlek.
    Kész. A szívem felrobbant. Ennyi boldogságot már nem tud magában tartani.” ☆ (352. oldal, 29. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi