Hannah Grace: Jégtörő (Maple Hills 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Jégtörő című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 480
Fordító: Szujer Orsolya
ISBN: 978 963 499 689 7

Fülszöveg:
„Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy bekerülhessen az USA olimpiai csapatába.
Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt.
Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még félelmetesebbre cseréli.
Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be a hokisok… ugye?”

Véleményem:
Egész hamar, már a magyar megjelenés előtt felfigyeltem erre a könyvre, mert a közösségi média felületein nem egyszer szembe jött velem. Ami viszont meghozta hozzá a kedvemet, azok nem csak a pozitív vélemények voltak, hanem az is, hogy hokis románc történetről van szó. Az pedig hab volt a tortán, hogy műjégkorcsolyázásról is szól. Ezek miatt pedig nem is volt kérdés, hogy beszerezzem ezt a könyvet.
Viszont a magyar megjelenés után elég sok rossz értékelést is kapott, főleg a főszereplő, Anastasia miatt. Ezért egyre jobban elkezdtem tartani tőle, sőt, ahogy észrevettem magamon csak tologattam ennek a könyvnek az olvasását.
Végül egyik nap nagyon hokis románchoz volt kedvem, így arra a döntésre jutottam, hogy ezt fogom olvasni, mert így legalább nem húzom tovább az időt.

Sajnos hiába olyan sportok voltak benne, amik érdekelnek, plusz romantikus szál, mégsem sikerült annyira engem sem lenyűgöznie, mégis azt mondom, hogy megérte elolvasnom.

Kezdjük a pozitívummal.
A könyvnek a legnagyobb színfoltja a hokis csapat. Nagyon közel kerültek hozzám a fiúk, akik bár elég különbözőek, de mégis remekül tudnak együtt működni. Valamint imádják a másik agyát húzni, de közben mindig ott vannak a másiknak, ha szükség van rá, támogatják egymást. Bár azért nem feltétlen ismerjük meg rendesen őket, de néhányukat már itt elkezdhettük. - Itt persze Nate-en kívüli srácokat értem, aki a könyv másik főszereplője. – Akikről leginkább itt beszélek, azok nem mások, mint Nate lakótársai. Bevallom, kíváncsi is lettem rájuk.
A műjégkorcsolyába egész jó bepillantást nyerhettünk, így ennek is nagyon örülök.
Viszont a könyvnek a legnagyobb pozitívuma azok tényleg a srácok voltak, közülük is Nate, hiszen őt ismerhettük meg a legjobban. Nate-nek elképesztő nagy türelme van, odaadó, figyelmes, de ahogy azt sok esetben megszokhattuk már, a szereplőinknek van egy sötét múltja, vagy legalábbis valami, ami bántja őket. Nate esetében itt az apjáról van szó. Nem tudom, hogy miért, de nekem ez a szál annyira nem jött át a könyvből. Persze éreztem, hogy nem jó ez így, és tényleg voltak olyan beszólásai az apjának, ami nem volt szép, stb., de akkor se éreztem itt olyan hű, de nagy gondot. Lehet kicsit jobban bele kellett volna menni ebbe, vagy nem tudom, de úgy érzem, hogy nekem nem jött annyira át, mint ahogy azt az írónő szerette volna.

Most pedig nézzük azt, hogy mi nem nyerte el a tetszésemet.
Anastasia. Szörnyű, így ezt leírni, de a főhősnőnk nekem nem volt szimpatikus, sőt, volt, hogy egyenesen kiakasztott, legalábbis a könyv végén voltak ilyen pillanati. Viszont összességében elvoltam, csak egyszerűen nem igazán szimpatizáltam vele.
A másik problémám pedig egy nagy hiány miatt van. Ez a könyv egy hokis románc. Annak adta el magát, vagy hát az én szememben így élt. Persze van itt hoki, ott a csapat. De miért nem kaphattunk maga a sportról valamit? Nagyon sajnáltam, hogy a mérkőzésekbe se mentünk bele, hanem össz-vissz kb. csak annyi volt, hogy nyertek. Arról viszont, hogy maga a pályán mi zajlott le, arról nem kaptunk semmit. Nem azt vártam volna, hogy rendesen belemenjünk, csak legalább mondjuk olyan szinten, mint ahogy az Off-Campusban is van.
Végül aztán rájöttem, hogy ez miért lehetett így. A könyv hiába azt mutatja, hogy kettő főszereplőnk van, a gyakorlatban inkább egynek érződik. Az pedig nem más, mint Anastasia. Úgy érzem vele többet foglalkoztunk, nagyobb szerepet kapott, mint Nate. Bár ez elég érdekesen hangzik, mégis nekem azt a benyomást kelti.
Az utolsó, amit még ide tudok hozni, az pedig az, hogy néha túl írottnak éreztem a könyvet. Ezt főleg a regény első felére igaz.

A cselekménybe nagyon nem szándékozok belemenni, mert nem nagyon szeretnék spoilerezni. Szóval röviden:
Anastasia műjégkorcsolyázó, akinek a párja Aaron, aki bevallom tényleg kiakasztott. Maradjunk annyiban, hogy nem egy jó természete van. Anastasia mégsem vált, mert a korcsolyában nagyon jól együtt tudnak dolgozni, mind a ketten tehetségesek és körülbelül ugyanazon a szinten vannak. Mégsem egészséges az, ami itt folyik. Erre pedig a hokisok fogják Anastasia szemét felnyitni, bár eleinte akkor sem veszi észre, hogy Aaron milyen.
A főhősnőnk sosem rajongott a hokisokért, legalábbis egészen addig, amíg meg nem ismerte őket jobban. A jégpályát egy incidens éri, ami miatt egy másik pályán kell osztozkodniuk a műjégkorcsolyázóknak és a hokisoknak. Persze ez több embernek sem igazén tetszik, de el kell fogadniuk, hogy ez van. Ahhoz, hogy jobban elfogadják ezt, azt találják ki az oktatók, hogy meg kellene ismerkedniük egymással. Így szerveznek is egy ilyen kis programot, amelyen végül több hokissal is nagyon jól elbeszélget Anastasia, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy egyre közelebb kerül hozzájuk, főleg Nate-hez, akivel egy ideig együtt korcsolyázik is, mert Aaron lesérül.

Összességében azt mondanám, hogy egy olvasmánynak elment, de a fiúk ezt a csillagozást csak felhúzzák azért. Konkrétan miattuk teljes mértékben megérte számomra elolvasni ezt a könyvet, és folytatni is fogom majd a sorozatot.

Kiemelt idézetek:
☆ „– Nem fogok úgy tenni, mintha gyűlölnélek, Anastasia.
    […]
    – Miért?
    – Mert sosem lennék képes gyűlölni téged.” ☆ (158. oldal, 16. fejezet)

☆ „– Csakis téged akarlak, Anastasia. Semmi olyat nem tudsz venni nekem, ami jobb lenne, mint ez a négy hét, amit veled töltöttem. Adj ebből még többet, és boldog leszek.” ☆ (292. oldal, 29. fejezet)

☆ „– Ez nem pornó. Hanem egy romantikus regény, amiben éppenséggel akad egy kis szex.” ☆ (395. oldal, 42. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi