Colleen Hoover: Verity értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Verity című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 310
Fordító: Barthó Eszter
ISBN: 978 963 457 790 4

Fülszöveg:

„Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.

Claire Contreras New York Times bestseller szerző.

Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.”

Véleményem:
Mégis mi volt ez a könyv?! A vége engem teljesen kikészített. Még mindig nem tudom mit gondoljak. Na, de menjünk szépen sorjában.

Colleen Hoover az utóbbi időben kapott meleget és hideget is bőven. Én személy szerint nagyon szeretem az írónő műveit, így mindig rosszul esik, ha valaki valami rosszat mond rá. Nekem az ő könyvei sokat tudnak segíteni. Eddig egyikben sem csalódtam. Szóval röviden, nekem az egyik kedvenc írónőm CoHo.

Pont emiatt is szerettem volna ezt a könyvét is elolvasni. Alapjáraton nem mertem volna ehhez a könyvhöz nyúlni, mert női pszichothriller van ráírva, rólam meg tudni kell, hogy nagyon ijedős tudok lenni. Viszont mivel CoHo írta így mindenképp egyszer sort szerettem volna rá keríteni. Végül kettő barátnőm meg is hozta hozzá a kedvemet, a könyvtárban pedig pont bent volna, szóval gyorsan ki is kölcsönöztem.

Végül egyáltalán nem csalódtam ebben a könyvében sem. Sőt, képzeljétek! További hasonló könyvet is olvasnék még! Komolyan alig hiszem el, hogy ilyet mondok és írok, de Fannitól (akinek a nevével már jó párszor találkozhattatok az oldalamon) már adott is pár tippet, hogy mik tetszhetnének még. Egyelőre nem néztem még utána ezeknek a könyveknek, de Molyon már könyvjelzőztem is őket, hogy majd utánuk olvassak.

Na, de akkor térjünk is ki erre a történetre, mert valószínűleg az jobban érdekelne Titeket.
A kötet egy fontos szereplőről kapta a címét. A főhősnőnk, Lowen egy író, akinek már jelent meg könyve, de még egyáltalán nem mondhatnánk sikeresnek. Viszont a kötet elején kap egy nagyon jó lehetőséget. Verity, egy nagyhírű írónő, aki balesetet szenvedett, így nem tudja a sorozatát befejezni. Már szerződtetve van több könyvre is, de a jelenlegi állapota nem teszi lehetővé, hogy meg tudja ezt csinálni. Közben viszont a kiadója nem is szeretne az írónőről lemondani, emiatt keresnek helyette egy olyan valakit, aki szintén abban a műfajban ír, mint ő, hogy befejezze a sorozatát. A könyvnél viszont majd társszerzőnek lesz feltüntetve, mert nem árulják el a rajongóknak Verity állapotát. Na már most, ez is érdekes, hogy pont Lowen kapja meg ezt a feladatot, hisz ő Verityhez képest sehol sem tart, de állítólag az írónő nagyon szerette a könyvét, emiatt szeretné, ha ő folytatná a sorozatát.

Lowen miután elfogadja az ajánlatot, elutazik Verityhez és a családjához. Eleinte csak abból az okból, mert Verity dolgozószobájában rengeteg papír van, amin a férje, Jeremy sehogy sem tud kiigazodni. Így inkább magához hívja Lowent, aki nyugodtan maradhat több napot is, hogy mindent átnézhessen, hogy elég információja legyen a sorozat folytatásához. Igen ám, viszont közben furábbnál furább dolgok történek. Verity úgy megsérült még a baleset következtében, hogy teljesen lebénult. Se mozogni, se beszélni nem képes, sőt szemkontaktust sem képes fenntartani. Ehhez képest néha Lowen rajta kapja, mintha csak megjátszaná magát. Vagy csak a képzelete játszik vele? Előfordulhat, mert Lowen rátalál egy önéletrajzra is Verityről, amiben igazán borzalmas dolgokat olvashatunk róla. A cselekmény így két szálon fut, mert az önéletrajz fejezeteit mi is olvashatjuk, Lowennel közösen haladunk vele. Sokszor rosszul lettem, hogy mégis mi történt abban az önéletrajzban. Miközben ennek a dokumentumnak hála megismerjük Verityt, közben Lowen egyre közelebb kerül Verity férjéhez és a gyerekéhez. Crew nagyon aranyos kisfiú volt a történetben. Nagyon tetszett itt az apa-fia szál is, amit kaphattunk. Hát na, ők ketten nem csak Lowenhez kerültek közel.
A könyv nagyrészében ezeket láthatjuk. Mindenkit egyre jobban megismerhetünk és egyre érdekesebb, szörnyűbb dolgok derülnek ki. Aztán.. Aztán jön a vége. Most komolyan még mindig teljesen lesokkol. Számítottam, hogy az írónő tesz bele valami csavart, de erre álmomban sem gondoltam volna. (spoiler:) Most akkor mi a valóság? Mi az igazság? Szörnyű volt Verity levelét olvasni, hiszen addigra ő már halott volt. Valamint hogy tessék?! Mégis hogy lehetne hazugság az önéletrajz? Neee.. nem akarom elhinni. Nem szeretném elhinni. Nehogy már Jeremy legyen a rossz. Hisz ő végig milyen kedves volt már. Nem, nem. Valamint annyi utalás van arra, hogy az önéletrajzokban szépítenek az emberek, de ő az igazat írja le, akármennyire is fájdalmas és elborzasztó. Meg mégis hogy tudta volna mindezt megírni, ha nem csinálja meg? Na, nem. Mindenhogyan rossz. Akár igaz az önéletrajz, akár nem. Mindenesetre már Jeremyről se tudom mit gondoljak. Nagyon megszerettem ezt a szereplőt, de ha Verity levele igaz… Nem, nem gondolok ebbe bele. Lowen és Jeremy boldogságban élnek a közös gyerekükkel és Crew-val. Igen, ennek kell lennie. De mi van, ha mégsem? (spoiler) Továbbra se tudom hogyan álljak a végéhez. Sok mindent megkérdőjelez bennünk, és az egyszer biztos, hogy ez a regény nagyon elgondolkoztat. A könyv nincs teljesen lezárva, de bevallom ennek most örülök, mert szerintem ez sokkal jobban áll ennek a regénynek. Ennél jobb befejezése nem is lehetne, mert, ha ki is esnek pár dolgok az emlékezetünkből a könyvvel kapcsolatban, ez biztos velünk marad. Legalábbis velem mindenképp, mert nagyon lesokkolt.

Összegezve:
Első női pszichothrillerem volt, és biztos nem az utolsó. CoHo ismét hozta azt színvonalat, amit már megszokhattam tőle. Amikor azt hittem, hogy oké, most már nem tud engem becsapni, akkor is olyan csavarral lepett meg, hogy az állam is leesett.

A Verity tényleg játszik az idegeinkkel.
Érdekes volt látni egy ilyen felállást, ahol egy sikeres író nem tudja folytatni a sorozatát, emiatt felkérnek valaki mást cserébe. Ehhez viszont persze az új írónak valamennyire ismernie kell az eredeti szerzőt. Lowen emiatt is kezdi el Verity életrajzát, amiben Verity aztán tényleg nem szépíti a dolgokat.

Ez a regény sokszor félelemben tart, elborzaszt, akár még undorodva is nézel a dolgokra. Közben viszont Verity férjének, Jeremynek és fiának, Crewnak hála egy kis fényességet is becsempésznek ebbe a sok szörnyűségbe.

Hiába telt már el lassan három hét, hogy befejeztem ezt a könyvet, még mindig le vagyok döbbenve a végén. Hatalmas élmény volt számomra.

CoHo rajongóknak csak ajánlani tudom. Valamint, ha még nem olvastál thrillert, de kipróbálnád magad benne, akkor is ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet.

Kiemelt idézetek:
☆ „Egy írónak nem lenne szabad saját magáról írnia, amíg készen nem áll rá, hogy minden egyes védőréteget kiiktasson a lelke és a könyve között. A szavaknak egyenesen a zsigerekből, húson és csontokon át kell kiszakadnia. A vallomás legyen szörnyű, őszinte, véres, talán kissé ijesztő, de legfőképpen nyílt, leplezetlen. Az önéletrajz, ami arra hajt, hogy az olvasó megkedvelje az írót, nem igazi önéletrajz. Kifordítva senki sem szerethető.” ☆ (63. oldal, Hát legyen)

☆ „A szerelem első látásra csak úgy működik, ha az ember elég ideig marad a másikkal, hogy valóban azzá válhasson.” ☆ (74. oldal, Első fejezet)

☆ „Csak még egy fejezet, és abbahagyom. Ez lesz az utolsó.” ☆ (177. oldal, 14. fejezet)

☆ „Ha két ember között felüti a fejét a vonzalom, onnantól már csak két lehetőségük marad: engedni neki, vagy hagyni az egészet. Nincs középút.” ☆ (189. oldal, 15. fejezet)

☆ „Az emberek abban a hitben házasodnak, hogy hosszú, boldog élet vár rájuk egymás oldalán. De mi van, ha a sors más lapokat oszt? Tartani kell magunkat az eskühöz mindenáron, halálunk napjáig?” ☆ (206. oldal, 16. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi