Holly Jackson: Jó ​kislányok, rossz viszonyok (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 2.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Jó kislányok, rossz viszonyok című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 432
ISBN: 978 963 437 993 5

Fülszöveg:
„A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz szerzőjének legújabb sikerkönyve
Valaki eltűnt.Senki sem beszél.
De MINDENKI figyel…
Pip Fitz-Amobi felhagyott a nyomozással. A tavaly megoldott gyilkossági ügyet feldolgozó bűnügyi podcast óriási népszerűségre tett szert. Pip mégis váltig állítja, hogy nyomozó napjainak vége.
Amikor azonban eltűnik egy közeli barátja, a rendőrség a kisujját se mozdítja, így kénytelen újra akcióba lendülni. Ha a zsaruk nem nyomoznak, megteszi Pip; ám a kisváros minden sötét titka újabb kérdéseket vet fel. Vajon Pip megtalálja a válaszokat, mielőtt kifut az időből?”

Véleményem:
Ismét közös nyomozásba kezdtem Puskával, ami, ha lehet most még jobban ment nekünk, mert az utolsó pár fejezetet egyszerre olvastuk. Mindig megálltunk a fejezetek végén, és kibeszéltük, majd haladtunk tovább. Ezáltal még jobban ment talán a közös nyomozás. Ahogy eddig is, most is voltak olyan dolgok, amikre vagy közösen következtünk, vagy pedig elmondtuk egymásnak a teóriánkat, amivel vagy meggyőztük a másikat, vagy nem.
A fő csavarra Puskának sikerült most rájönnie, aminek itt is gratulálok neki. Engem is sikerült erről meggyőznie, de nekem volt egy másik elméletem is az mellett. Túlságosan elvitt engem egy esti szemétkivitel, akár milyen furcsán is hangzik ez.

Az írónő ismét hozta azt a színvonat, mint az első könyvnél. Sőt, ez szerintem egy kicsit még jobban is sikerült, mert itt még jobban átjöttek számomra az érzelmek, sőt, még mindig a hatása alatt vagyok. (Szerencsére Puska is hasonlóan gondolkozik, így együtt fogjuk folytatni a nyomozást majd, viszont most ismét tartunk egy kis szünetet előtte.)

A cselekmény nagyon közel játszódik az első részhez, mivel Andie és Sal megemlékezésével kezdődik, ami egyébként szépen meg volt írva szerintem. Főleg a lámpás rész, az nagyon tetszett nekem.

Maga a történetről pedig:
Pip elkezdett egy podcastet, amire felvette az első nyomozásának a folyamatát, valamint a jelenben is folytatja, mivel akiket bíróság elé állítottak, azoknak az eseményeit mindig kibeszéli Ravival. - Ha már Ravi, én nagyon örülök, hogy itt is kapott szerepet, és hozta formáját. Egy nagyon szerethető karakter, akinek szegénynek nem megy az időzítés. - Pipnek több rajongója, de egyben utálója is lett a podcastnek hála. Utóbbiakat nem tudtam végül sehogy sem megérteni, de ez lényegtelen.
Ennek a résznek a fő központjában Jamie, Connor bátyjának az eltűnése áll. A rendőrség nem foglalkozik ezzel az üggyel, mert Jamie-nél már megesett ilyen, valamint 24 éves már. Annak ellenére se foglalkoznak vele, hogy Jamie az utóbbi időben furán viselkedett. Emiatt Jamie anyja és öccse megkérik Pipet, hogy nyomozza ki nekik, hogy hova tűnt Jamie. Pip elsőnek nem akarja elfogadni, mert az első nyomozása során is olyanokat veszélybe sodort, akiket nem szeretett volna, de mivel a rendőrség nem lép az ügyben, így elfogadja a felkérést. A nyomozást Pip most a podcastje segítségével is végzi, ami sok esetben tényleg segítségként funkcionálhat. A történetről spoilermentesen ennyit írnék.
Számomra ez a könyv a második esélyt jelenti, amivel valaki vagy él, vagy nem. Van, aki kap még egy esélyt az élettől, és megpróbál élni vele, annak ellenére, hogy a múltja nem fogja teljesen elengedni. Valamint van olyan, aki hiába kap még esélyt, nem tud azzal élni, mert a jelenjét és a jövőjét is beárnyékolja a múltja, emiatt pedig csak annak tud élni. Szerintem ez a rész nagyon jól bemutatta mindezt, és a szívem szakad meg mind a kettő esetben. (spoiler:) Stanley nagyon közel került hozzám a halála előtt, így Pippel együtt én is nehezen tudtam elfogadni, hogy elhunyt, sőt, meg is könnyeztem. Lehet, hogy szörnyűségekben segítette gyerekként az apját, de mégis csak egy kisgyerek volt. Stanley-t én nem tartom rossz embernek, ellentétben az apjával, aki megkapta büntetését. Stanley-nek viszont nem kellett volna ilyen fiatalon meghalnia. Igen, szörnyű, hogy az apja áldozatait ő csalogatta az apjához, de félt, hogy az apja őt fogja akkor megölni, ha nem teszi meg. Természetesen ezt a tettét megbánta, és a legfájdalmasabb ebben az egészben, hogy ő megértette, miért akarja annyi mindenki holtan látni, és ő is egyetértett velük. Emiatt is nem hátrált meg, amikor Charlie elővette a fegyvert. Ahh.. Stanley tényleg nem volt egy rossz ember ezek ellenére. Egyrészt akkor gyerek volt, másrészt pedig láttuk, hogy megpróbál ténylegesen egy új életet kezdeni, amiben ő nem akart és véleményem szerint nem is tudott volna senkit sem bántani. Persze attól még szörnyű és megbocsáthatatlan, amit tett, de az nem is ő volt, mert ő alapból nem ilyen, valamint 10 év körüli kisfiú volt csak. Szóval én azért örülök, hogy kapott az élettől még egy esélyt, amiben már tényleg önmaga lehetett. Ő megpróbált úgy élni ahogy szeretett volna, ha már kapott erre esélyt, és remélem sikerült is ez neki. Charlie tettét viszont szintén meg tudom érteni, hiszen az, hogy a nővérét megölte Stanley apja, ő pedig ugye valamilyen szinten közrejátszott ebben, úgy teljesen tönkretették az ő életét is. Az apja, majd az anyja is nem sokkal öngyilkos lett, majd Charlie nevelőszülőkhöz került. Bár, Stanley még gyerek volt, és nem ő volt a tényleges gyilkos, mégsem tudta Charlie elviselni, hogy ő életben van, így csak egy cél lebegett a szeme előtt, méghozzá, hogy megölje őt. Persze ez nem volt könnyű, hisz ennek a gyereknek új személyazonossága volt, de folyamatosan próbálta megtalálni, ami végül sikerült is. Szóval valamilyen szinten mind a kettő felet meg tudom érteni. A múlt mind a kettejük életét teljesen tönkre tette, amiből Stanley próbált talpra állni, de Charlie nem volt rá képes. Szerintem szörnyű mind a kettő eset, és a szívem szakad meg értük még most is, hogy írok róluk. (spoiler)

Nem szoktam ilyet csinálni, de most az értékelésemet egy spoileres idézettel zárnám. (spoiler:) Stanley, én így búcsúzok tőled. Te nem olyan voltál, mint az apád, hanem sokkal jobb voltál nála.
    „– Jack Brunswick – szólt Stanley halkan, és felnézett a lány szemébe.
     – Tessék? – kérdezte Pip, és erősen megszorította a sebeket, ahogy csak tudta, de a férfi vére patakokban folyt szét az ujjai között.
    – Jacknek hívtak, ez volt a nevem. – Súlyos, lassú pislogás. – Jack Brunswick. Azután David Knight voltam. Végül Stanley Forbes. – Nagyot nyelt.
     – […] Melyik név volt a kedvenced?
    – A Stanley. – A férfi erőtlenül elmosolyodott. – Bugyuta név, és Stanley nem sokat kezdett az életével, nem volt mindig jó, de ő volt közülük a legjobb. Ő legalább próbálkozott.” (41. fejezet) (spoiler)

Kiemelt idézetek:
☆ „A lámpás a pavilon fölé emelkedett, meg-megingott a szélben. Pip a nyakát nyújtogatva nézte, ahogy a narancssárgán pislákoló fény beragyogja a sötétséget. Egy pillanattal később Andie lámpása is megjelent, felszállt az éjszakába, és elsuhant a végtelen égen Sal lámpása után.
    Pipnek sajgott a nyaka, hasogató fájdalom nyilallt a gerincébe, de nem volt hajlandó levenni a szemét az égről. Addig nem, amíg a két aranyló lámpás apró ponttá nem zsugorodott a csillagok előtt. A végtelenben.” ☆ (51. oldal, 3. fejezet)

☆ „– […] Szerintem mi döntjük el, hogy mit jelent számunkra a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, nem csupán elfogadjuk, amit mások mondanak.” ☆ (330. oldal, 32. fejezet)

☆ „– […] Mit érdekel, mit gondolnak az emberek, ha tudod, hogy igazad van?” ☆ (330. oldal, 32. fejezet)

☆ „– […] Megígérsz nekem valamit? Megígéred, hogy jó életet élsz? Teljes, boldog életet. Élj jó életet, az ő kedvéért, mert ő már nem teheti meg.
    […]
    – Megígérem – mondta. – De te is?
    – Igyekszem.” ☆ (419. oldal, 43. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi