Ellyne: Kilenc yard (Twinky Pink 2.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Kilenc yard című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyvet egy Booksta Tour keretén belül olvastam. Köszönöm a recenziós példányt, Ellyne és Melcsi! Valamint azt is, hogy megjelenés előtt olvashattam már!

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 186
ISBN: 661 000 054 940 5

Fülszöveg:
„Van, hogy évekig epekedsz titkon valaki után, és elképzelsz róla valamit. Elképzeled milyen lehet vele egy randi, a csók, és milyen érzés, ha a barátnőjeként, az ő mezét hordva drukkolsz neki a mindent eldöntő meccsen. Ilyen volt számomra Dylan Rhodes is. Egészen addig, ameddig rá nem jöttem, hogy egy seggfej!

Ő a foci csapat reménysége, én pedig egy piercing szalonban güriző művészetis diák, aki még azt sem tudja, hol van a zöld csíkos zoknijának a párja, nemhogy hol képzeli az életét, és a jövőjét. Vele ellentétben.

Ám, amikor egy dupla randin megismertem, és totálisan ledöntött minden elképzelést, amit róla alkottam, valami megváltozott. Arról nem is beszélve, amikor kiderült, hogy a legjobb barátja húga vagyok. Nem száll le rólam, és megkeseríti mindennapjaimat a kampuszon.

Azt gondoltam, talán nyáron végre megszabadulok a feszültségtől, és süttethetem a bőrömet (természetesen magas faktorú napvédővel a globális katasztrófa közepette) a tóparti nyaralónknál. Csak aztán megjelent… egy bőrönddel a kezében.

Mi a frász?”

Véleményem:
Ez a rész ugyanúgy hozta azt a színvonalat, mint még az első. Ez is igazán vicces és romantikus volt számomra, élveztem minden oldalát.

Bevallom, engem már az első részben is nagyon érdekelt ez a páros is, mivel ott olvashattunk egy kicsit egy dupla randiról, ahol az itteni főszereplőink megismerkednek. Én már azt a kicsi jelenetet is nagyon szerettem. Ennek a könyvnek a végén pedig az ő szemszögükből, részletesebben is olvashatunk erről a randiról, valamint a folytatásáról, amikor ketten elmentek onnan. Hogy már akkor milyen cukik voltak! Ahhh… Köszönöm azt a bónusz jelenetet, nagyon jól esett a szívemnek!
Valamint, csak olvassátok el a fülszöveget! Már azzal is levett a lábamról a könyv. Szóval, ha nem ismertem volna meg Dylant és Jo-t az előző kötetben egy kicsit, akkor már itt nagyon felkeltették volna az érdeklődésemet.

Ahogy írtam már, és a bejegyzésem címében is szerepel, ez egy sorozat második része, de az első ismeretei nélkül is olvasható, mert mások a főszereplők. Viszont a teljes élmény érdekében, én azt ajánlanám, hogy elsőnek olvassátok el a Hét percet.

Ez a rész ellentétben az elsővel nem egy hoki románc, mivel Dylan focizik. Mégis itt is kapunk egy kis játékszabályt, valamint edzővel való beszélgetést. Én mind a kettőnek örültem. Imádom, amikor az edzőjükkel beszélgetnek. Valamint bár én is kb. annyit értek az amerikai focihoz, mint Dylan csapatának a fele, mégis örültem azért a szabályoknak itt is, amiből nincs túl sok, de egy nagyon kicsit így megismerhettem ezt a sportot. Ami még hasonló, hogy Dylan is beáll edzősködni, aminek nagyon örültem. Szóval bár más sportokról van szó, de van pár átfedés a két történetben, hiszen itt is és ott is megjelenik pár szabály, valamint az edzősködés, csak más-más sportágakban.
Valamint, ami még hasonlít az első részhez, az a borító. Már ott is leírtam, de itt sem hagyom ki, hogy imádom ezeket a cuki borítókat. Viszont senkit ne tévesszenek meg, van ebben erotika bőven, aminek én szintén örültem. Ezek a jelenetek is nagyon jól meg vannak írva.

Na, de egy kicsit a történetről.
Jo és Dylan a történet elején már ismerik egymást, hiszen a dupla randi után játszódik a cselekmény. Viszont ahogy a Hét percben is láthattuk a randi után, itt is az elején még távolságot tartanak egymástól, aminek az egyik fő oka a kommunikáció hiánya volt közöttük. Ami ismét közel hozza egymáshoz őket, az egy nyári kikapcsolódás egy tóparti házban, ahol Dylan, Nate, – Jo bátyja, – Chad és Jo van. Nagyon tetszett, hogy Dylan mielőtt Jo megérkezik elmondja Nate-nek, hogy tetszik neki a húga. Azért is érezte fontosnak ezt megbeszélni vele, mert a legjobb barátjáról van szó, de az engedélyét azért nem kéri. Ha nem is adja áldásukat rájuk, Dylan akkor is megszerzi magának Jo-t. Bevallom tetszett ez a beszélgetés is közöttük. Valamint a beszélgetés végére nagyon kíváncsi lettem Nate-re, szóval remélem, hogy lesz neki is könyve. Hogy egész pontosan melyik idézet hívta így fel a figyelmemet rá, azt olvashatjátok lent a kiemelt idézetek között, méghozzá a negyedik az, az utolsó előtti.
Nem csak a romantika, de a céljaik, jövőjük is fontos szerepet játszik. Az, hogy mivel szeretnének foglalkozni majd. Dylannek mindig is volt B terve, ha az A nem jönne össze, így ő ezzel a dologgal nem volt sosem bajban. Régebben még profi akart lenni a sportágában, de egy sérülése ezt az álmát elvette tőle, mégsem hagyta, hogy ez összetörje, hanem szépen lemondott róla, és onnantól kezdve a másik álmának élt. Annak, hogy edző legyen, és bevallom, szerintem nagyon jó edzőnek is. Jo vele szemben viszont nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni az életével. Ez nagyon sokáig zavarja őt, ami teljesen érthető, hisz már nem a tizes éveiben van, amikor még van azért időnk ezen gondolkodni, hanem már ott tart, hogy lassan befejezi az egyetemet. Végül szerencsére megjön a megvilágosodás, aminél nagyon örültem neki. Annak szintén kimondottan örültem, amikor kaptunk egy kb. egy évvel későbbi kitekintést, ahol szintúgy nagyon aranyosak voltak, és szerintem mind a ketten megtalálták azt, amit igazán szeretnek.

Ahogy az első résznél, itt is csak egyetlen egy „negatívumot” tudnék mondani. Azt, hogy túl hamar a végére értem. Annyira szeretem ezeket a történeteket, hogy még tovább és tovább olvasnám szívem szerint. Viszont legalább biztosan lesz még rész ebből a sorozatból, mivel a könyv végén a következő részbe kaphattunk egy bepillantást. Én már azt a könyvet is alig várom.

Ha szereted a sport románcokat, akkor mindenképp ajánlom figyelmedbe ezt a sorozatot. Nem fog csalódást okozni.

Figyelem! Ez a könyv még nem jelent meg, de az első részt már olvashatjátok Ti is, ha eddig nem tettétek meg, de kedvet kaptatok hozzá. Sajnos a Kilenc yard pontos megjelenését még nem tudjuk megmondani, de amint lehet róla tudni valamint, akkor értesítelek Titeket. Bookstán mindenképpen, valamint igyekszem ide is leírni majd, ehhez a bejegyzéshez.

Frissítés (2024. 05. 02.): Most már több helyen is megjelent! :)

Kiemelt idézetek:
☆ „– Adok egy kis időt neked, hogy felkészülj a játékra.
     – A játékra – ismétlem meg.
     – A játékra – támaszkodik az asztalra, és belehajol egyenesen az arcomba. – Az „elérem, hogy belém zúgj” játékra, Johannah.” ☆

☆ „– Szóval akkor mi lesz? Formatervező leszel, fiam?
     – Arra gondoltam, hogy edzősködnék. Ezért akartam találkozni magával. Szükségem lenne egy ajánlólevélre. Már találtam is egy nagyon jó középiskolát a környéken, aminek elég gyenge a csapata. Úgy gondolom, jó kihívás lenne számomra.
     Az edző kissé kábán néz rám, majd lassan megrázza a fejét.
    – Megírom azt a kicseszett ajánlólevelet – vágja rá. – Mégis mióta vagy ilyen felelősségteljes? Mármint ne érts félre, mindig is kedveltelek, de azért elég nagy seggfej vagy, kölyök.
    – Örülök, hogy az edzőm ennyire jó véleménnyel van rólam – jegyzem meg epésen.
    – Én… - rázza meg a fejét, és mintha kissé elérzékenyülne. – Csak büszke vagyok rád.
    – Köszönöm ezt az elmúlt három évet. Azt hiszem, maga volt az, aki miatt érdeklődni kezdtem az edzősködés iránt.
    – Fogd be! – dörzsöli meg az arcát.” ☆

☆ „[…] a csaj totál a másik felem, csak ő még nem tud róla.” ☆

☆ „– Megismertem valakit.
    Meglepetten nézek rá.
    – Mi?
    – Ja, ő… rohadt jó. Aranyos, főleg, amikor zavarba jön, eszes, és jól fel van vágva a nyelve.
    – Jól hangzik.
    – És utál engem – mosolyodik el büszkén. – Annyira tökéletes.
    Rohadjak meg, ha megértem Nate Jaxon gondolkodásának logikáját…” ☆

☆ „– […] Szereted azt, amit jelenleg csinálsz, Jo? – Bólintok. – Akkor, ha folytatod, és nem keresed görcsösen a válaszokat, meg fogod találni azt, amit igazán szeretnél csinálni.” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi