Ana Huang: Twisted Hate (Twisted 3.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Twisted Hate című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 544
Fordító: Bujdosó István
ISBN: 978 963 499 737 5

Fülszöveg:
„Utálja… ​legalább annyira, mint amennyire kívánja őt.

Jóképű, magabiztos, hamarosan menő orvos lesz, ráadásul Josh Chen sose találkozott olyan nővel, aki ellen tudott volna neki állni – kivéve Jules Ambrose.
A gyönyörű, vörös hajú nő az első találkozásuk óta az idegein táncol, miközben senki máshoz foghatóan ragadta meg a képzeletét.
Amikor a viszályuk egy felejthetetlen éjszakába torkollik, egy olyan megoldást javasol, amely segítségével végre tovább léphetne: egy ellenségek extrákkal kapcsolatot egyszerű szabályokkal. Nincs féltékenykedés. Nincs elköteleződés. És nincs szerelem.

A barátságos és ambiciózus Jules egyetlen célja átmenni az ügyvédi vizsgán.
Egyáltalán nincs szüksége egy jóképű doktorra, aki egymaga testesíti meg a kiállhatatlanság fogalmát – még ha rettenetesen dögös is. De ahogy jobban megismeri, rájön, hogy a régóta utált férfi sokkal többet rejt magában. Nem sejthette, hogy ő lesz az ősellensége és az igazi megváltása is.

Kapcsolatuk pokolian indul, és amikor múltjuk démonjai utolérik őket, olyan igazságokkal kell szembenézniük, amelyek vagy megmentik őket… vagy elpusztítanak mindent, amiért eddig dolgoztak. A legjobb barátjának a testvére. Az ősellensége. És az igazi megváltása.”

Véleményem:
Ez a sorozat a végén még kedvencem lesz.
Az első részre azt mondanám, hogy jó volt, de nem volt egy kiemelkedő olvasmány egyáltalán. Kiszámítható volt, viszont nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. Ezzel szemben a második részért oda meg vissza vagyok. Egyik kedvenc könyvem lett. Végig nagyon élveztem, izgultam a szereplőinkért. Ez a rész pedig, vagyis a harmadik, bár nem lett kedvenc, de én nagyon élveztem olvasni. Annyira nagyon jó volt ez a rész is!

Hiába jó a viszonyom az előző részekkel, főleg a másodikkal, mégis féltem ebbe a részbe belekezdeni, de azért a kíváncsiság nagyon hajtott közben. Lehet ennek az is az oka, hogy a második résszel nagyon magasra tette a lécet az írónő, de végülis ez nem is baj, mert ez a rész is nagyon jóra sikerült. Másrészt azért is féltem, mert Josh orvos, én pedig műtétekkel kapcsolatban, stb. nem szeretnék olvasni. Nem bírom az ilyeneket. Viszont nem kellett volna ettől tartanom, mert ezektől a jelenetektől megkímélt minket az írónő, mégis vitt bele orvosi fonalat is, ami tetszett. Tetszett! Mégis hogy?! Komolyan nem értem. Jó igaz, kb. semmi nem volt úgy ezekkel, de akkor is. Annyi bepillantást kaphattunk csak, hogy milyen ott dolgoznia Joshnak, milyen a kapcsolata a kollégáival, milyen orvosnak lenni. Mivel Josh a sürgősségin rezidens, így elég érdekes esetek is szoktak ott lenni, de itt csak megemlítette, hogy milyenek voltak néha. Vagy abba is bepillantást nyerhettünk, hogy milyen az számára, ha sajnos elveszíti az egyik betegét. Nagyon nehéz volt azt a részt olvasnom, és majdnem el is érzékenyültem. Szerintem egyébként még sikerült is volna, ha akkor nem rakom le egy kicsit, mert mégsem akartam vonaton elérzékenyülni. Így visszatekintve lehet nem volt a legjobb ötlet azt a részt utazás közben olvasni, de már mindegy.

Mielőtt belemennék jobban a cselekménybe, arra mindenképp fel szeretném hívni a figyelmet, hogy bár a többi részben is volt jó pár erotikus jelenet, akár olyanok, amik már néhány ember számára soknak is számíthattak abból a szempontból, hogy miket csináltak, itt durvábbra számítsatok! Szóval, ha valaki nem bírja az ilyeneket, az ne olvassa!
Bevallom, ezek a jelenetek engem egyáltalán nem zavartak, sőt, ehhez a pároshoz nekem még illett is, szóval így tetszett, ahogy volt. Viszont úgy érzem, hogy biztos vannak olyanok, akik számára ez már tényleg sok lenne, emiatt is hívom fel erre a figyelmeteket, amire egyébként a könyv elején is láthatunk figyelmeztetést.

Julesnál valahogy meglepett, hogy igazából milyen ő valójában. Nagyon jól titkolja, hogy belül mit érez, milyen ő valójában, mire vágyik a szíve mélyén. Szóval bár az előző részekben is nem egyszer találkozhattunk vele, tényleg inkább itt ismerhetjük meg őt. A legnagyobb meglepetésként az ért engem, hogy nem gondoltam volna, de sokszor tudtam azonosulni Julesszal. Nekem ő egy nagyon szimpatikus karakter volt így. Követett el hibákat a múltban? Igen, persze. De őszintén, ki nem követ el? Na, ugye. Igaz, nála elég komoly hibákról is beszélhetünk, de látszik, hogy amikor végre azt a környezetet el tudta hagyni, amiben régen volt, akkor már teljesen máshogy viselkedett. Egyszerűen az exe olyanokra beszélte rá, ami szörnyű. Viszont megbánta ezeket a cselekedeteit, és igyekezett úgymond ezeket jóvá tenni. Például az exe sajnos ismét feltűnik az életében, és meg is fenyegeti, emiatt olyan dologra kell rávennie magát, amire megesküdött, hogy többet nem fog. Viszont ahogy megtette azt az adott dolgot, utána egyből próbálta jóvá tenni. (spoiler:) Ahogy régebben, úgy ismét egy lopásra beszélte rá, amit kénytelen volt megtenni, ha nem akarta, hogy egy olyan videó kikerüljön róla az internetre, amin egy idegennel szexszel. Még erre is az exe vette rá régebben. Én annyira nem szerettem azt a karaktert.. fúú.. Na, mindegy. Most viszont egyenesen Joshtól kellett lopnia. Szerencsére a lopás után Christian segítségével sikerült mindent visszajuttatnia a gazdájához, valamint be is vallotta neki, hogy mit tett. Igaz, én már mielőtt megtette ezt, azt akartam, hogy elmondja Joshnak az egészet, mert biztos voltam benne, hogy segítene neki, de sajnos nem ez történt. Viszont nézzük a jó oldalát, végül mindent elmondott. (spoiler) Nem kicsit sajnáltam itt, ennél az egésznél Julest, de egyébként nem csak itt szorult össze a szívem. Hanem akkor is, amikor felhozta, hogy igazából vágyik a szerelemre, de fél, hogy nem érdemli meg azt a nagy boldogságot, ami azzal járhat. Vagy, ha valaki igazán megismeri, akkor el fogja hagyni. (spoiler:) Vagy hogy hiába várta, hogy az anyja hívja. Az anyja még 17 éves korában kidobta otthonról, és egyszer sem kereste meg végül. Jules pedig nem akart lépni, hanem arra várt, hogy majd ő keresse fel, amit én teljesen meg tudok érteni nála. De sajnos hiába várt, nem jött semmi sem tőle, hanem egyszer csak felhívták, hogy az édesanyja egy autóbaleset miatt elvesztette az életét. (spoiler) Őszintén, még most is összeszorul a szívem, ahogy ezeket a sorokat leírom.
Joshnál láthatjuk, hogy nagyon nehezen tudja elengedni a múltat, azt, hogyha valaki átverte őt. Ahogy az első részben, itt is láthatjuk, hogy nagyon jó testvér, igazán fontos számára, hogy Ava biztonságban legyen. Alexszel a kapcsolata, ahogy láthattuk még ott, eléggé megromlott, amit itt is láthatunk, hogy nagyon nehéz neki megbocsátania, hisz mégis éveken keresztül hazudott neki, de akkor is a legjobb barátja volt. Az apja, pedig amit csinált, hogy majdnem megölte Avát, azt nem csoda, hogy nem tudja neki megbocsátania. Közben pedig folyamatosan küldözgeti a börtönből az üzeneteket számára, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetét. (spoiler:) Végül aztán mind a kettő ügye megoldódik. Alexszel megint barátok lettek, bár azért persze egy része még mindig kicsit neheztel rá. Az apjához pedig elment a börtönbe meglátogatni, ahol végül, ahogy elhagyta az épületet, úgy szép lassan az apját is. Mert nem a fiát akarta, neeem, hanem ő inkább kihasználta volna, hogy Josh orvos, és hogy csempésszen be gyógyszereket a raboknak. Josh itt nagyon jól tette meglátásom szerint, hogy ott hagyta. Nem kicsit nehéz lehetett számára, de megtette. Aztán ott volt, hogy egyszer Jules is átverte. Elsőnek kirabolta, és csak utána árulta el neki a dolgokat. Nekem itt a viselkedése sok volt Joshnak, amikor Julesban is csalódott. Értem, hogy fájt neki, de Julesnak sem volt könnyű, plusz azért az nagyon erőszakos és fájdalmas volt, amit ott Julesnak mondott és tett vele. Nem csodálom, hogy amikor Josh elnézést kért, akkor még nem tudott megbocsátani neki Jules, sőt, napoknak kellett ehhez eltelnie. (spoiler)
Az ő kapcsolatukat nagyon szerettem. Tényleg rendes ellenségekből szerelmesek kapcsolatot láthatunk itt, és annyira tetszett, ahogy a kapcsolatuk kibontakozott. Talán ez volt a legjobb az egészben. Elsőnek fegyverszünetet kötnek, mert egy helyen fognak dolgozni, majd jön az a bizonyos egy ágyas jelenet, és közben szépen lassan észreveszik, hogy hiába megy a másik az agyukra, igazából nem utálják egymást, sőt, vágynak a másikra. Emiatt is kötnek egy egyezséget, ahogy Josh fogalmaz egy barátság extrákkalt, csak annyi, hogy a barátságot kihagyják belőle. A kis civakodásaik egyébként miután egymásba szeretnek akkor is megmaradnak, ami nekem nagyon tetszett. Nagyon aranyos párt alkottak. Na, és az első randi… Hát, milyen aranyos volt! Annyit mondok, hogy könyvesbolt és kincskeresés.
A mellékszereplők közül egyedül Bridgetéket emelném ki, akiknek most volt az esküvőjük. Az esküvőjük! Ahh… Annyira nagyon örülök nekik, mert olyan nagyon megszerettem őket, és igazán kijárt nekik ez a boldogság. Maga a ceremónia is, már amennyit kaptunk belőle, az is iszonyat cuki volt. Ahogy egymásra néztek az oltárnál.. Hát, én olvadoztam ezen a részen, nagyon feldobott.

Összességében nekem egy nagyon jó olvasmány volt. A könyv, de igazán inkább Josh és Jules párosa az, ami nagyon közel került hozzám.

A következő részt, pedig alig várom, hogy olvassam. Szerintem itt már a főszereplőink között elkezdődött valami. Ebben már szinte biztos is vagyok, és az ezekre utaló jelek, na, meg Christian miatt kíváncsian várom, mik lesznek a következő részben.

Kiemelt idézetek:
☆ „Vajon milyen lenne, ha valaki annyira szeretne, hogy nem kellene minden egyes döntésemkor azon aggódnom, hogy emiatt esetleg elveszítem?” ☆ (274. oldal, 30. fejezet)

☆ „[…] olyan volt nézni, a mosolyát, mintha az éjszakai égboltot néztem volna, ahogy felragyognak rajta a csillagok.” ☆ (287. oldal, 32. fejezet)

☆ „A gyász nem egyetlen érzelem. A gyász száz meg száz érzelem egy sötét lepelbe burkolva.” ☆ (304. oldal, 34. fejezet)

☆ „Egyszer eljön az a pillanat, amikor el kell tudnunk engedni azt, hogy a másik ember milyen volt régen, meg hogy milyen lehetne, és muszáj olyannak látnunk, amilyen valójában.” ☆ (362. oldal, 39. fejezet)

☆ „– […] Ne engedd, hogy a régi életed ennél is jobban magába szívjon. – Nyeltem egy nagyot. – Tudom, hogy könnyű beleragadni a régi szokásokba és fájdalmakba, de úgy soha nem leszel boldog, ha olyan dolgokat kergetsz, amik már nem is léteznek. Ideje magad mögött hagyni a múltat.” ☆ (413. oldal, 45. fejezet)

☆ „Magunk mögött hagyni a múltat nem azt jelenti, hogy ráépítjük az új életünket, aztán reménykedünk, hogy soha senki sem talál rá. Nem. Azt jelenti, hogy feltárjuk az összes borzalmat, és vállaljuk érte a felelősséget.” ☆ (413. oldal, 45. fejezet)

☆ „Mitől félsz ennyire?
    Josh szavai ott visszhangoztak a fejemben. Bridget esküvőjén kérdezte ezt. Akkor még nem tudtam a választ, de most már igen.
    Magamtól féltem.
    Még akkor is, amikor már kezdtem szerelmes lenni Joshba, a lelkem egy része tudta jól, hogy nem fog összejönni, amíg titkolózok előtte. De most, hogy már semmi sem állt az utunkban, most már egyenesen rettegtem: hogy megsérülök, hogy nem leszek elég, és hogy úgy szeretnek, ahogy nem érdemlem meg.” ☆ (476-477. oldal, 52. fejezet)

☆ „– […] Eddig azt hittem, tudom, mit akarok. Orvos akartam lenni, kipróbálni mindenféle élvezetes dolgot. Azt akartam, hogy én legyek a legnépszerűbb, hogy mindenki odáig legyen értem. Komolyan azt hittem, hogy ez tesz boldoggá, és tulajdonképpen úgy is volt. Ez ideig. De te… – Nekitámasztotta a homlokát az enyémnek. – Te vagy az egyetlen dolog a világon, ami örökké boldoggá tehet…” ☆ (478. oldal, 52. fejezet)

☆ „A boldogsághoz nekünk nem volt szükségünk se szavakra, se tettekre.
    Csak egymásra volt szükségünk.” ☆ (534. oldal, Bónuszjelenet 1.)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi