Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Kamupasi karácsonyra című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 288
ISBN: 978 963 597 602 7

Fülszöveg:
„A ​színjáték valósággá válhat?

Dani imádja a karácsonyt, ez a kedvenc időszaka az évben, de az idei ünnep nem ígérkezik valami fényesnek. Nem elég, hogy dobta a pasija, de a családjának sem meri bevallani, hogy nem tud kivel menni a karácsonyi vacsorára.

Eközben a munkahelyén, a könyvesboltban is gyűlnek a gondok. Az új munkatársa nem más, mint a helyes és magabiztos Zénó, a régi osztálytársa, az első srác, akibe valaha szerelmes volt, és az első, aki összetörte a szívét.

Zénó tele van lelkifurdalással a múlt miatt, és bármit megtenne, hogy kiengesztelje Danit. Amikor kihallgat egy beszélgetést, már tudja, mit kell tennie: ő lesz Dani kamupasija karácsonykor…

Ahogy a két fiatal egyre több időt tölt együtt, Dani újra beleszeret Zénóba, de fogalma sincs arról, mi a valóság, és mi a színjáték. Amikor Zénó hozzáér, amikor megöleli, azért teszi vajon, mert tényleg akarja őt, vagy csak a lehető legjobb alakítást igyekszik nyújtani a családja előtt? Rejlik valami igazi a bizalmas érintések és a gyengéd pillantások mögött?

Az év legszebb másodikesély-története.

Tudd meg a legapróbb titkokat is!”

Véleményem:
Rácz-Stefán Tibortól már nem ez az első könyv, amit olvastam. Én nagyon szeretem az ő munkásságát, és amikor idén, Könyvhéten dedikáltattam vele az Élni akarok!-ot, annyira aranyos, és közvetlen volt, hogy ott eldöntöttem, hogy továbbra is támogatni szeretném, emiatt mindegyik könyvét el szeretném majd olvasni.

Ahogy láthatjátok, most egy karácsonyi kötet akadt a kezembe Tőle, ami, ahogy az eddigi könyvei, ez is tetszett, de sajnos itt vannak hiányérzeteim, valamint ezt nem érzem olyan erős regényének, hiába szerettem ezt is.

Amit nagyon szerettem benne, az a hangulat, amit csak úgy árasztott magából. Tényleg igazi karácsonyi hangulatot ad ez a könyv, és emiatt itt is azt éreztem, mint az Éld át a pillanatot! című könyvénél, hogy nem csak ezt az érzést tudta nagyon jól megragadni az író, hanem konkrétan valahogy a csodát is meg tudja fogni. Nem tudom ezt szépen kifejezni, de mintha egy csipetnyi csoda is tartozna ehhez a könyvhöz. Jó kérdés, hogy ennek így mi értelme van, de én ezt éreztem.

A főszereplőink itt is könyvmolyok, sőt, egy könyvesboltban dolgoznak. Ott, ahol többek között Panka - , az Éld át a pillanatot! című regényéből - és Hanna -, a Szállj a dallal! duológiájából - is dolgozik. Én nagyon szerettem ezeket a könyveit is, szóval egyből felismertem ezeket a szereplőket, és nagyon megörültem nekik. Sajnos a Szállj a dallal! sorozatot már elég régen olvastam, így megkoptak az emlékeim róla, de arra emlékeztem, hogy Máté volt a kedvencem benne, aki egyébként itt is feltűnik. Szóval olvasás közben egy kis nosztalgia is átjárt.
A könyvek szeretetével pedig természetesen teljes mértékben tudtam azonosulni. Nagyon sok könyvmolyos idézetet találhatunk a könyvben, amik közül párat lentebb, a Kiemelt idézeteknél olvashattok.

A köszönetnyilvánítás most lemaradt a könyv végéről, de regény elején volt egy ajánlás, ami már megmelengette a szívemet.
Valamint minden egyes új napnál volt egy-egy karácsonyi idézet, ami szerintem plusz feldobta a könyvet. Képzeljétek, még az egyik kedvenc filmemből is volt egy, méghozzá az egyik kedvenc mondatom! Szerintem mondanom sem kell, mekkora boldogsággal töltött el. Ez az idézet egyébként nem más, mint, a „Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van.”, ami A Grincs című, 2000-es filmből származik.

A cselekményre kitérve, ahogy a cím is mutatja, egy álkapcsolatot láthatunk, és ahogy azt már megszokhattuk az ilyen történeteknél, természetesen egy idő után egymásba szeretnek a szereplők, és nem kell tovább megjátszani magukat. Vagy már akkor se játszották meg magukat, amikor igazából még nem voltak együtt?
Dani és Zénó már régebb óta ismerik egymást, de aztán valami okból kifolyólag megromlott a barátságuk. Viszont nem tudnak elszakadni egymástól, mert aztán egy helyen kezdenek el dolgozni, ahogy írtam egy könyvesboltban. Bár nem a munkájuk itt a legfontosabb, hiszen több fejezetben sem dolgoznak az ünnepek miatt, de mégis jó pár ilyen jelenetet is kaptunk.
Mind a ketten Budapesten laknak, viszont a karácsonyt Dani családjánál, vidéken töltik. Zénónak a karácsonyozás egy új élmény lesz, mert zsidó, és így a vallásából adódóan még nem volt neki ilyen élménye. Itt nagyon tetszett, hogy Rácz-Stefán Tibor belevitte azt, hogy a zsidóknál ilyenkor mi van, ők hogy ünnepelnek, stb. Igazán érdekes volt számomra ez, amikor Zénó mesélte.
Azt is érdekes volt látni, hogy milyen egy biszexuálisnak. Már olvastam ilyen szereplőkről, de ezzel még nem találkoztam, hogy nekik akár nehezebb is lehet, mint azoknak, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Ezt abban lehetett látni, hogy Zénó szülei nem fogadták ezt el, hogy a fiuk biszexuális, sőt, ők úgy gondolkodtak, hogy meleg, csak nem meri bevallani, és ezzel próbál magyarázkodni. Szegény, Zénót nagyon sajnáltam, hogy ennyire nem értik meg a környezetében, de szerencsére azért voltak olyanok, akik mellette álltak. Vagy inkább egy olyan illető volt, aki végig mellette állt, aki nem más, mint Máté.
Nagy boldogságom pedig Mátéhoz és Hannához köthető. Annyira aranyosak voltak ők is! (spoiler:) Plusz most már nem csak ketten, hanem hárman vannak, mivel lett egy kisfiuk, Kornél. A kórházi jelenetek is melengették a szívemet, mert szerintem nagyon jó szülők lesznek. (spoiler)
Dani családja egyébként nagyon szimpatikus volt számomra, főleg Dani ötéves unokahúga, Mici. Olyan beszólásai voltak a kislánynak, hogy nagyon jókat derültem rajtuk, de közben elképesztően cukinak is tartottam.

Szóval összességében nagyon sok pozitívumot tudok elmondani, de akkor most felhoznám azt is, ami nem igazán tetszett.

Kezdjük Danival. Ahogy haladt a történet, őt annál kevésbé kedveltem. Én megértem, hogy rosszul esett neki, amikor Zénóval megromlott a kapcsolata. Ezzel nincs semmi bajom, ahogy azzal se, hogy nagyon tisztaságmániás és enyhe OCD-s. Bár, azért az előbbi néha lehet egy kicsit sok volt, de meg tudtam érteni, mert ez egyfajta kényszerbetegséggé alakult át nála. Ami nem volt benne szimpatikus, az az, hogy mindig csak magával volt elfoglalva, szinte folyamatosan sajnáltatta magát. Mégis az fájt a legjobban, amikor a könyv végén kibékült Zénóval, de ott is csak a saját gondjait mondta, hogy Zénó hogy megbántotta, miközben Zénónak jóval nagyobb gondjai voltak ennél. Egyébként szerintem nem kellett volna szétmenniük, mert ha lett volna Daniban annyi empátia, hogy megpróbál segíteni,  vagy legalábbis Zénó mellett maradt volna, akkor nem kellett volna szakítaniuk. De nem, ő azzal volt elfoglalva, hogy "jaaj, Zénó megint cserben hagy". Pedig egyáltalán nem erről volt szó (spoiler:), hanem Zénó csak elment az exének segíteni, hogy ne essen vissza, mert alkoholista, és nincs senki más számára, akit segítségül tudott volna hívni. Aztán amikor ott volt Zénó Ancsánál, akkor kiderült, hogy a lány gyermeket vár, és az is lehet, hogy Zénó az apa. Végül fény derült rá, hogy nem ő az, de egy ideig nem tudták ezt biztosan. Na, Daninak ebből csak annyi maradt meg, hogy Ancsa Zénót hívta fel segítség miatt, és Zénó elment hozzá. Dani meg besértődött ezen, mert hogy otthagyta, pedig utána el is magyarázta neki Zénó, hogy miért nem ment vissza hozzá még aznap. Persze, elsőnek oké, rosszra gondol, de utána el lett magyarázva, de ő játszotta továbbra is a sértődött kisfiút. (spoiler)
Egy jó dolog viszont volt abban, hogy szétváltak egymástól. Ez pedig Párizs volt. Dani néhány napra elment Pankáékhoz és így egy kicsit megismerhette a várost. Nekem eddig sosem volt igazán úticélom Párizs, de Rácz-Stefán Tibor úgy volt képes írni róla, hogy teljesen meghozta hozzá a kedvem, hogy egyszer én is megpróbáljak eljutni oda.

Illetve az értékelésem elején írtam azt is, hogy maradtak bennem kérdések.
Dani és Zénó múltjával kapcsolatban szerintem többet is kaphattunk volna, mert sokat nem tudtunk azért meg.
Aztán a szülőkkel kapcsolatban, Zénó, amikor a könyvben utoljára beszélgetett az anyjával, ott érezni lehetett, hogy akár javulni kezdhet a kapcsolatuk, de erre aztán nem derült fény.
Az is érdekelt volna, hogy vajon bevallották-e, hogy amikor Dani bemutatta a családjának Zénót, mint párját, akkor az még kamu volt. Szerintem elmondták az igazságot, szóval itt már csak az érdekelt volna még, hogy erre a család hogyan reagált.

A könyvet az író számomra azért brutálisan zárta le, és itt nem Zénó és Dani történetére gondolok, hanem kaptunk egy bónuszjelenetet is (spoiler:), amiben Ancsa lemond a babáról az álmai megvalósítása miatt. Érzem, hogy a babának így lesz a legjobb, mert látom, hogy jó kezekbe került, de közben azért fáj is ez az egész. Egyébként a kislány egy meleg párhoz kerül, akik a Túl szép című könyvben jöttek még össze egymással. Azt a könyvet még nem olvastam, de most eléggé kíváncsi lettem rá. (spoiler)

Összegezve azt kell, hogy mondjam, hogy ez is egy jó olvasmány volt, de számomra nem sikerült annyira jóra, mint az írótól eddig olvasott könyvek. A hangulatot mindenesetre nagyon szerettem, ami körüllengte a könyvet, de azért van pár dolog, ami zavart, és emiatt nem volt olyan kiemelkedő olvasmány számomra.

Kiemelt idézetek:
☆ „A kirakat felé fordulok, ahová most karácsonyi könyveket válogattam a friss megjelenések mellé. A kötetek között megannyi Mikulás és angyal díszeleg, a füzérek hol rózsaszín, hol kék, sárga, majd zöld fénye visszatükröződik az ablaküvegen. A mellettünk lévő boltokon nincs ilyen szép dekoráció, ezért igenis büszke vagyok magamra, amiért a miénk így ragyog. Már cefetül vacogok, de azért ahhoz még van lelkierőm, hogy lefotózzam a kirakatot, és átküldjem a családi Messenger-csoportba.

    Dani: Megmutattam a pestieknek, mit tanultam otthon . :)

    Egy biztos, ez a kirakat semmi ahhoz a díszítéshez képest, ami a házunkon kívül és belül van ilyenkor.

    Anya: Na, majd attól ámulsz el igazán, amit itthon látsz, gyerekem!

    Balu: Veszettül pörög az áramóra! Csődbe visz minket a karácsony.

    Anya: Ne morogj, fiam, mégiscsak erre spórolunk egész évben…” ☆ (16-17. oldal, 2. fejezet)

☆ „A karácsony az év legszebb ünnepe, de könnyen pokollá válhat, ha nincs kivel megosztani a varázslatot.” ☆ (34. oldal, 4. fejezet)

☆ „– […] megváltoztam, mert volt kiért jobbnak lennem.” ☆ (41. oldal, 5. fejezet)

☆ „– Pont ezt szeretem az irodalomban. – […] – Tudat alatt segít feldolgozni a saját gondjainkat.” ☆ (76-77. oldal, 12. fejezet)

☆ „– A könyv a legjobb meglepetés. El sem tudok képzelni ennél szebb és hasznosabb karácsonyi ajándékot.” ☆ (78. oldal, 13. fejezet)

☆ „Mici a kisujját az ajkához érinti, ide-oda táncikál, aztán megszólal:
     – Akkor jó. Végül is, tök jó kislány voltam, ugye?
     – Hát, kevesebb káromkodás nem ártana – szólal meg Zénó, mire Mici eltátja a száját.
     – Most akkor bajban vagyok? A Jézuska is besértődött?” ☆ (111. oldal, 15. fejezet)

☆ „– Nekem csak egyvalaki kell, aki örökre az enyém lesz” ☆ (112. oldal, 16. fejezet)

☆ „[…] Ahogy Párizst nézem, olyan érzésem támad, mintha a csillagok ideköltöztek volna az égről. Olyan csoda szép, békés és megnyugtató egyben.” ☆ (245. oldal, 32. fejezet)

☆ „– Búcsúcsók nélkül nem engedlek el! – mosolyog rám, amitól elönt a boldogság. Különösen, mert úgy csókol meg, ahogy a legjobban szeretem: tele szerelemmel, szenvedéllyel és egy csipetnyi csodával.” ☆ (277. oldal, Epilógus)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi