Paj Csa: A macskám utál engem (Macska és Kutya 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A macskám utál engem című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 198
Fordító: Molnár Edit
ISBN: 978 963 373 448 3

Fülszöveg:
„Vannak kis kedvencek, akik imádják a gazdájukat – és aztán ott van Őfelsége

Ez a pökhendi házi macska elvárja a királyi bánásmódot, és örömmel mutatja meg a „Kölyöknek”, hogy ki a főnök. A szóban forgó Kölyök mindent elkövet, hogy eleget tegyen macskája szeszélyeinek, de erőfeszítéseiért cserébe csak a „Kakilapátolás tábornokává” léptetik elő. Még Bubu Baba, a mopsz érkezése sem képes átrendezni a hierarchiát Őfelsége birodalmában.

A különleges meg jelenésű kötetben a sokat szenvedett gazdi kalandjait követhetjük nyomon. A többszörös díjnyertes bestselleralkotó Paj Csa „Macska és kutya” című képregénysorozata több millió rajongót tudhat magáénak. A macskám utál engem most végre a magyar olvasók előtt is bemutatkozik.

Ismerd meg Őfelségét!”

Véleményem:
Bevallom, többet vártam volna ettől a könyvtől.

A történet fő központjában egy macska áll, és nagyon tetszett az alapgondolat, hogy kiemeljük, hogy vajon a macskák mit gondolnak. Gondolom Nektek sem újdonság az az elképzelés, hogy a macskák a gazdájukra szolgaként tekintenek, ők pedig a császárok, a királyok, egyszóval az uralkodók.  Több rész egyébként viccesnek is hatott emiatt. Valamint egy kutyus is szerepet kap egy idő után, aki pedig pont az ellenkezőjét testesíti meg. A gazdáját imádja egyszerűen. Iszonyat aranyos tudott lenni.

A rajzok szintén elnyerték a tetszésemet, főleg a könyv elején, a Cuki cicáknál. Annyira aranyos volt néhány, hogy úgy gondolom már emiatt érdemes volt a kezembe venni. Így csillagozásnál a rajzoknak köszönhetően magasabbra pontoztam.

Maga a történet, ahogy írtam az se volt rossz. Legalábbis egy ideig biztosan nem. Aztán jött számomra a lejt menet. Sajnos, amiket a könyv viccesnek akart tálalni, attól én inkább undorodtam, mint jót nevettem volna rajta. Első alkalommal talán még el is néztem volna ezt a fajta „viccet”, de aztán főleg a vége felé egyre több ilyen jelent meg. Nekem ez sokban rontott az olvasási élményemen. Ezek, hogy szépen mondjam az ürülékkel kapcsolatos „viccek”. Például volt, amikor a gazda tisztítja az almot és közben eszik. Valamikor pedig véletlen nem csak a kaját kapja be… Nekem ez nagyon-nagyon sok volt. Viszont nem csak ilyen volt, hanem másfajta hasonló dolgokat is bemutatott a könyv. Lehet másoknak ez is vicces, de én inkább kivoltam ezeknél a részeknél. Ha ilyenek nem igazán lettek volna a könyvben, akkor valószínűleg több csillagot adtam volna neki.

Lehet, ha lenne macskám, akkor jobban értékelném ezt az olvasmányomat, de ezt nem tudhatom biztosra.

Összegezve:
A rajzok főleg az elején nagyon tetszettek, de maga a történettel már volt problémám. Sajnos a könyvben egy idő után olyan „viccek” is szerepeltek, amiket kimondottan nem szeretek. Ez nagyban elrontotta nekem az olvasási élményemet. Viszont maga az alapgondolat és jó néhány jelenet elnyerte a tetszésemet. Tetszett, hogy a macskát tipikusan olyannak ábrázolta, aki a gazdáját egy szolgának, míg a kutya mondhatni Istennek tekintette. Valamint örülök a kettő bónuszfejezetnek is, amiknek hála egy-kettő szereplőt jobban is megismerhettünk. Talán az egész könyvben a második bónuszjelenet tetszett a legjobban. Plusz az előszó is jó volt, sőt, ott még egy idézetet is kiemeltem magamnak.

Főként macska tulajdonosoknak ajánlanám a könyvet.

Kiemelt idézetek:
☆ „A tökéletességgel szemben én inkább a tökéletlenséget választom, mert a létezés célja szerintem nem a tökéletesség, hanem az egyediség.” ☆ (10. oldal, Előszó)

(23. oldal, Cuki cicák)

(27. oldal, A kezdetek)

(52. oldal, A kezdetek)

(55. oldal, A kezdetek)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi