Radnóti Miklós: 1944 értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az 1944 című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

(Sokaknak talán úgy ismerősebb lehet, hogy Bori notesz.)

A könyv adatai:
Kiadó: Magyar Helikon
Kiadás éve: 1974
Oldalszám: 31

Véleményem:
Gimiben amikor Radnóti Miklós verseit tanultuk, akkor nagyon megfogtak engem azok. Az pedig egy pluszt adott számomra, amikor maga az életéről is beszéltünk egy kicsit. Amikor megtudtam ott, hogy hogyan halt meg a költőnk, és hallottam a Bori noteszről, akkor elhatároztam, hogy én minimum ezt a művét elfogom majd olvasni. Bár azóta eltelt már néhány év, de továbbra is élt bennem a vágy, hogy megismerhessem ezt a kötetet. Végül pedig most el is olvastam.

Ahogy arra számítottam, többször elszorult a szívem az olvasása közben. Már akkor is, amikor csak a legelején tartottam, ahol Radnóti megkérte a megtalálót, hogy ezeket az írásait hova juttassa el. A költő egyébként több nyelven is leírta ugyanazt, hogy tényleg mindenképp eljusson a megfelelő helyre.
Szörnyű belegondolni, hogy miken kellett keresztül mennie neki és társainak. Bár Radnóti számára gondolom egyfajta szükség volt az, hogy írjon ebben az időben is, de fontosnak is tartom ezeket a verseket. Beleláthatunk egy kicsit, hogy miket érezhetett ekkor, a halála előtti hónapokban a munkatáborban. A legrosszabb talán az egészben, hogy érezni, hogy Radnóti tudta, hogy már nincs sok hátra neki.

Amit én olvastam könyvet, abban az elején pár oldalban leírja gondolatait Ortutay Gyula, akihez megkérte Radnóti a megtalálót, hogy juttassa el a verseket. Ez is érdekes volt számomra, így örülök, hogy mindezt is olvashattam. Utána pedig jött is maga a Bori notesz, vagyis amiket Radnóti írt.

A versek közül többet is kiemeltem magamnak, amik nagyon megfogtak. Van, amiknél az egészet, de van olyan is, ahol csak egy-egy részletet. Mindenesetre azért a többiről se feledkezek meg, de ezek valahogy még többet adtak számomra. A gyökért, az Erőltetett menetet és a Razglednica (4)-et emeltem ki magamnak teljesen. Valamint nem csak Radnótitól, de Ortutay Gyulától is kedvenceztem Molyon egy részt, amit meg is osztanék Veletek itt:
    „Így tudtuk meg hát, hogy huszonegy társával együtt Miklós az abdai tömegsírból a győri temető gyalulatlan deszkakoporsójába került immár. A szöveg semmit sem tudott a költőről, semmit sem tudott arról, hogy egyik legnagyobb, legtisztább költőnk megtöretett testének maradványait s az utolsó verseket, a végső üzenet múlhatatlan sorait őrzi ez az ideiglenes koporsó.
    Négyen álltuk körül ezt a gyalulatlan, durva ládát a forró augusztusi napon. Radnóti Miklósné, Baróti Dezső, Tolnai Gábor és jómagam. Szó nem esett, száraz volt a szemünk – ki sírna ilyenkor a meg nem változtatható, a végleges tudomás pillanatában. Hallgattunk, mi tudtuk, kit veszítettünk el, kit veszített el a magyar nép.” (8. oldal)

Mindenképp egy fontos műnek tartom, és ahogy már gimiben is kijelentettem, továbbra is úgy gondolom, hogy Radnóti Miklós az egyik kedvenc költőm.

Kiemelt idézetek:
☆ „Hangod befonja álmom, -
    s szivemben nappal ujra megtalálom, […]” ☆ (17. oldal, Levél a hitveshez)

☆ „Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,
    dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,
    s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,
    némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, -
    s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.” ☆ (21. oldal, A la recherche...)

 

☆ „RAZGLEDNICA (4)

    Mellézuhantam, átfordult a teste
    s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
    Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -
    súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
    Halált virágzik most a türelem. -
    Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
    Sárral kevert vér száradt fülemen.

    SZENTKIRÁLYSZABADJA, 1944. OKTÓBER 31.” ☆ (30. oldal, Razglednica (4))

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi