Elyn Vee N.: Jake (Zivatar 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Jake című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a recenziós példányt az írónőnek!

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 288
ISBN: 661 000 028 592 1

Fülszöveg:
„Tisztán emlékszem arra, amikor először találkoztam Summer Westonnal. Szigorúan konzervatív és kőgazdag család tagja volt, aki mellettem bontogatta szárnyait, amit én nem mellesleg rohadtul élveztem is. Legalábbis addig, amíg rajta nem kaptak minket… Ennek már egy éve, most pedig itt áll a verandámon, hogy elmagyarázza, miért lépett le minden szó nélkül, egy kicseszett levelet hagyva maga után…”

Véleményem:
Először is nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy ezt a könyvét is elküldte még nekem recenziós példányként. Nagyon sokat jelent számomra, hogy már egy ideje együttműködünk.

Az írónőnek az eddigi olvasott könyveit, mind nagyon szerettem, de sajnos ez nem nyerte el annyira a tetszésemet. Tudom, hogy ő tud ennél jobbat is írni. A főszereplők nem kerültek közel hozzám, és a fülszöveg alapján nem erre számítottam. Ehhez képest Molyon nagyon jó csillagozásokat, értékeléseket kap ez a könyv is, ami meglep engem kicsit. Lehet velem van a gond, hogy nekem ez most annyira nem tetszett.

Összesen 3,5 csillagot kapott, mert azért annál jobb volt, mint egynek elment, plusz az egyik főszereplőnk apját nagyon megkedveltem. Bevallom, az egész történetben ez a szereplő érdekelt a legjobban, ami nagyon fura volt nekem, de tényleg ez van. Esküszöm az ő története sokkal jobban érdekelt volna, mint a lányáé. Bár nem hiszem, hogy az írónő tervezne neki egy könyvet írni.

Viszont térjünk ki Summer történetére, hisz ez a könyv róla és Jake-ről szól.
Summer és testvére a nagynénjéhez kerültek, miután az apjuk elhagyta őket, az anyjuk pedig meghalt. Legalábbis úgy tűnik Summer szemszögéből, hogy az apjuk teljesen elhagyta őket, de ez nem teljesen így van. Csak ő nem tud továbblépni azon, hogy egy másik családot alapított, így inkább megszakítja vele teljesen a kapcsolatot, és haragszik rá. Persze nem is könnyű neki, hisz a nagynénje elég keményen bánik velük. Bár bevallom, néha én nem éreztem annyira veszélyesnek, mint ahogy a könyv azt sugalni akarta. Persze azt láttam, hogy nem jó a két gyereknek nála, de azért nem is éreztem olyan tipikus gonosz mostohának, mint amilyeneket például a mesékben láthatunk. Mondjuk itt lehet ez annak is köszönhető, hogy Summer nem volt valami szimpatikus számomra. Valamint úgy éreztem inkább csak ő a főszereplőnk, míg Jake hozzá képest háttérben marad azért. Minden Summer körül forgott a könyvben véleményem szerint.
Vele szemben Jake még egész szimpatikus volt számomra, bírtam az apa-fia kapcsolatot a regényben.

Maga a történetről.
Én azt vártam a fülszöveg alapján, hogy egy szakítós, nehéz könyv lesz ez. Viszont aztán nem igazán ezt kaptam.
A könyv első felében a főszereplőink találkoznak és egymásba szeretnek egy nyaraló helyen. Summerék megvesznek egy nyaraló házat, és így találkozik a főhősnőnk Jake-kel. Majd a könyv felénél egyszer csak Summer ott hagyja a helyet a testvérével együtt mindenféle személyes búcsú nélkül. Egyedül egy rejtélyes levél marad utána. Majd hirtelen ugrunk az időben, és eltelik egy év. Summer és Jake ismét találkoznak, és számomra túl gyorsan túlteszik magukat ezen az egy éven, amíg nem is hallottak a másikról. Mindezt azért, mert annyira odavannak egymásért. Hát, nem tudom. Én reménykedtem benne, hogy ez az egy év rendesen ki lesz bontva, hogyan éli meg Jake ezt az egészet, de ez nagyon kimaradt. Ahogy ismét találkoznak, mintha mi sem történt volna, szinte egyből mindent folytatunk onnan, ahol abbahagytuk. Legalábbis én ezt érzem. Hiába az elején még úgy vannak, hogy várnak még egy kicsit mielőtt újraösszejönnek, én nem éreztem ezt.
Egyébként a könyv második fele már jobban érdekelt, mint az első. Az első felében már egy idő után csak vártam azt a bizonyos szakítós jelenetet, amire a fülszöveg céloz, mert úgy gondoltam, hogy onnan jobban fog tetszeni. Jobban Jake-re koncentrálunk, hogy mit érez azután, hogy Summer lelépett, majd, amikor csak úgy a semmiből visszatér. Mi történik vele mindez idő alatt. Sajnos ezt várhattam, mert nem jött össze. Helyette viszont a könyv második felében szerepet kap Summer apja, akit egy idő után, eskü már vártram is. Vártam, hogy jobban megismerhessem. Sokkal jobban érdekelt volna az ő története mindaz alapján, amiket megtudhattam róla. Mellette pedig nagyon szimpatikus is lett a párbeszédeinek hála. Bevallom, szerintem még ilyen nem volt velem, hogy a főszereplő helyett az egyik szülője jobban megfogott volna, szóval fura volt azért.

Ebben a regényben sokkal inkább a családi drámák voltak a fókuszban, mint a "szakítás". Ez egy kicsit érdekes, mert ez egy romantikus könyv és a szerelmeseink egy évig semmit sem hallanak a másikról, mégsem beszélhetünk tényleges szakításról. Legalábbis nem igazán. Hiszen a szakítás helyett is inkább Summer családjával foglalkozunk.

Összegezve:
Az írónőtől már több mindent is olvastam, amit nagyon szerettem, de ez a könyv annyira nem tetszett.

A fülszöveg engem teljesen becsapott, nem azt kaptam, mint vártam, így lehet ez is rányomott a történetre. Viszont a legfőbb, hogy a főszereplőnket, Summert nem sikerült megkedvelnem, amiben biztos vagyok, hogy emiatt csúszott nehezebben ez a könyv nekem. Mindenesetre azért volt olyan szereplő, aki felkeltette az érdeklődésemet, és szerettem is azokat a jeleneteket, amikben szerepelt. Mégha meglepő módon ez a főszereplőnk apja is volt. Emellett pedig a könyv több nagyon szép idézetet is tartogat számunkra, amelyeket be is jelöltem magamnak.

Félreértés ne essék, nem volt ez rossz, de azért azt se mondanám, hogy jó volt. Ha egy könyvre azt mondom, hogy szimplán jó volt, akkor 4 csillagot kap tőlem. Az egynek elmegy kategóriába se raknám szívem szerint, vagyis a 3 csillaghoz, mert voltak benne számomra értékes jelenetek. Így végül a kettő közzé tenném a csillagozást, vagyis 3,5-öt adok neki.

Kiemelt idézetek:
☆ „Vannak emberek, akik szépen lassan a múltunkká válnak. Eleinte reméljük, hogy talán van helyünk az életükben, de ahogy telnek a hetek, hónapok, észrevesszük, hogy aki régen a mindennapjaink része volt, az szépen lassan elfakul. Az arca, az emlékek homályossá válnak. Azt hiszem, ekkor történik meg a továbblépés kezdete. A világ legfelszabadítóbb érzése. Ekkor vagyunk képesek befogadni az ajándékokat.” ☆

☆ „Sok mindenki életében megtörténik az, hogy elfordul azoktól, akik igazán szeretik. Családtagok, barátok, szerelem. Akkor mindig azt hisszük, hogy okkal tesszük. Ez így is van. Sokan ekkor jövünk rá, hogy ki az, aki igazán fontos. Ha szeret, akkor ad egy esélyt.” ☆

☆ „Lehetünk valakinek egy kaland. Lehetünk valakinek csak egy pótlék, de akár az igaz szerelem is. Lehetünk számára a szerencse, de a sötétség is. Mi tesszük azzá magunkat! Akármivel hitegetjük magunkat egész életünkben!” ☆

☆ „Ha léteznek lelkek, amelyek összetartoznak, akkor azok egyszer úgyis egymásra találnak. Akár akarjuk, akár nem.” ☆

☆ „– Van valami terved mára?
    – Csak szeretnék beszélni a pasimmal – sóhajtok fel ábrándosan.
    – Jesszus – nyög fel apám. – Nagyon nyálas csaj vagy, mondták már.
    – Tőled vagyok – vonom meg a vállamat.
    – Ilyenkor ne hangoztassuk.” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi