Elsie Silver: Hibátlan (Chestnut Springs 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Hibátlan című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 416
Fordító: Németh Dorottya
ISBN: 978 963 636 290 4

Fülszöveg:
„Egyszerűek ​voltak a szabályok: tartsd magad távol az ügynök lányától, és ne kerülj bajba!
Most meg itt van a nyakán. És csak egy ágy van. És hát a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket…
Rhett Eaton hivatásos rodeós. Aranyifjú. Vagy legalábbis az volt, amíg egy verekedés után minden fenekestül a feje tetejére állt. Az ügynöke azt mondja, vissza kell szereznie a népszerűségét, és a szezon hátralévő részére „teljes felügyeletet” rendel el neki belevaló lánya személyében.
De Rhettnek nem kell egy istenverte bébiszitter – különösen nem olyan, aki szűk farmerban és szexi mosollyal az arcán járkál, miközben be nem áll a szája.
A szája, amiről Rhett ábrándozik.
De csakhamar rá kell jönnie, hogy Summer Hamilton nem lesz újabb trófea a gyűjteményében. A nő meglátja az álarc mögé bújt férfit, és nem hajlandó elfutni – egyre közelebb húzza magához, még akkor is, amikor nem kéne.
Summer azt mondja, az egész nem jelent semmit.
Rhett azt mondja, hogy a mindenséget jelenti.
Summer azt mondja, vannak határok, amiket nem kéne átlépniük. Rhett hírneve nem bír el még egy csapást…, ahogy az ő összetört szíve sem.
Rhett azt mondja, mindenképp meghódítja azt a szívet.”

Véleményem:
Érdekes kicsit a kapcsolatom ezzel a könyvvel, legalábbis az elején mindenképpen az volt.
Nagyon népszerű sorozatról beszélhetünk, így természetesen én is felfigyeltem rá. Ezelőtt még nem olvastam cowboy románcot, így nem ez a pont volt az, ami vonzott. Ami rávett, hogy beszerezzem a Hibátlant és olvassam, az az volt, hogy a sorozatban lesz olyan rész, ami hoki románcról szól. Aki egy ideje követ, az pedig tudja, hogy azokért a könyvekért az Off-Campus óta teljesen odavagyok. Sokszor elegendő nekem ennyi információ egy könyvről, és máris felkelti a figyelmemet. Így ennél a sorozatnál is ez volt a mérvadó nekem. Viszont a hokira még várhatunk, mert az első részben a rodeó kapott nagy szerepet.

Ahogy írtam, ilyen könyvet még nem olvastam, amiben a rodeó nagy szerepet kapna, de érdekes volt számomra erről olvasni. Szerintem egész jól bemutatja, legalábbis biztosan többet tudok már róla, mint eddig. Viszont mértékkel volt benne róla szó. Épp annyi, ami érdekes, nem lendültünk át arra az oldalra, hogy már untam volna.

Figyelem! A következő bejegyzés sokaknak lehet nem igazán fog tetszeni.
Emellett még azt is reklámozzák ennél a könyvnél, hogy kisvárosi románc van benne. Engem ezzel kissé el lehet riasztani egy könyvtől. Nem igazán rajongok ezekért a sztorikért, de itt szerencsére nem azt éreztem, mint sok más sztorinál. Számomra a kisvárosi romantikus történetek többször unalmasak. Szerencsére ennél a könyvnél egyáltalán nem ilyen volt. Nagyon élveztem az egészet.

Summer az egyik főszereplőnk azt a megbízást kapja, hogy egy igen népszerű rodeósnak legyen a „bébiszitterre”. Magyarul figyelnie kell rá, mert a médiában elég nagy botrányt csinált, szóval most vigyáznia kell, hogy hogyan viselkedik, nehogy elveszítse a fontos szponzorjait. Emiatt Summer odaköltözik a családjához, egy farmra, ahol nem csak a rodeósunkat ismeri meg közelebbről, hanem a környezetét is.
Rhett, a másik főszereplőnk az a bizonyos cowboy. Bár már elmúlt 30 éves, bevallom a könyv elején nem igazán ezt éreztem. Sokszor inkább úgy éreztem, mintha a 20-as évei elején, közepén járna, de szerencsére egy idő után, már egyáltalán nem volt ez bennem. Nagyon tetszett, ahogy az írónő bemutatta nála a szenvedélyét eziránt a sport iránt. Szerintem nagyon jól átadta, hogy hiába kezdett már el kiöregedni belőle, és fájdalmai vannak, egyszerűen nem tudta ott hagyni ezt az egészet. Szinte a függőjévé vált annak az érzésnek, amikor csak ő és a bika létezik, és elönti őt az adrenalin. Persze más okok is vannak, de azokat nem szeretném azoknak lelőni, akik még nem olvasták, de tervezik.
A két főszereplőnk párosa is teljesen megvett magának. Rhett tipikusan olyan szereplő volt a viselkedésével, aki mosolyt tudott csalni az arcomra, azzal a nagy önbizalmával. Persze Summert is levette a lábáról, aki pedig eleinte igazán városinak tűnt a farmon, de igazából ott találta meg igazán a helyét. Imádta a tájat, amit érezni lehetett az oldalakon keresztül is. Visszatérve a kapcsolatukra, alapból érdekes indult, mert Summer már régebben felfigyelt Rhettre, sőt, odáig volt érte. A szobája falát még egy őt ábrázoló poszter is díszítette.
Viszont nem csak a romantikus páros az, amit kiemelnék, mert imádtam Summernek és az apjának a kapcsolatát. Nagyon szerettem amikor közösen szerepeltek. Érződött, hogy igazán közel állnak egymáshoz, ami kisebb boldogsággal töltött el. Tényleg az egyik legjobb páros voltak.
Néhány olyan szereplőt is megismerhettünk már itt egy kicsit, akik szintén kapnak majd könyvet. Ennek is nagyon örülök, mert tényleg kíváncsivá tettek ők is. Igen, a hokisunknak a személyisége is, nemcsak az, amilyen sportot választott.

Összegezve:
Egy aranyos, vicces romantikus könyv volt, amelyben szépen volt ábrázolva a rodeó. Mindaz ami azzal jár, akár érzelmi szinten is.

A szereplőink szintén nagyon szimpatikusak voltak számomra, így a történet folyamatosan vitt magával.

Ami külön érdekes volt számomra, és elnyerte a tetszésemet, azok pedig a fejezetek élén álló SMS váltások. Több ilyen idézetet is kiemeltem magamnak, mert tényleg nagyon jók szerepeltek ott.

Ha egy vicces, romantikus történetre vágytok, akkor szívesen ajánlom ezt figyelmetekbe.

Kiemelt idézetek:
☆ „Kip: Vedd már fel a telefonodat, te szívdöglesztő anyaszomorító!
    Rhett: Szerinted szívdöglesztő vagyok?
    Kip: Szerintem, ha csak ennyit fogsz fel az SMS-emből, akkor inkább hülye vagy!
    Rhett: De szívdöglesztő hülye?” ☆ (18. oldal, 2. fejezet)

☆ „– Miért kell megadnom ennek a lánynak a címemet?
    Az ügynököm elmosolyodik, és megveregeti a vállamat.
    – Nem te vagy Pán Péter, Rhett. Te nem fogod elveszíteni az árnyékodat. A következő két hónapban biztosan nem.” ☆ (34. oldal, 2. fejezet)

☆ „Felteszem magamnak a kérdést: ha ez lenne az utolsó percem a földön, boldogan halnék meg?
    A válaszom az, hogy bánnék dolgokat. Úgy halnék meg, hogy tudom, mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy a körülöttem lévő emberek boldogok legyenek, de ugyanezt a jutalmat nem osztottam ki a magam számára.” ☆ (226. oldal, 18. fejezet)

☆ „– Hova a pokolba vonszol?
    […]
    – Minél távolabb Emmett-től, mielőtt elmondja, mit jelent a cowboykalap szabálya.
    Felcsattanok.
    – Miért? Mi a fenét jelent?
    – Akinek a kalapját hordod, azt lovagolod.” ☆ (240-241. oldal, 20. fejezet)

☆ „– Ugye tudod, hogy az elég boldog igazából azt jelenti, hogy nem boldog?” ☆ (369. oldal, 31. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi