Rupi Kaur: Tej és méz értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Tej és méz című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 208
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 978 963 457 492 7

Fülszöveg:
„A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.”

Véleményem:
Tavalyelőtt születésnapomra kaptam ezt a verses kötet, de csak tavaly évégén került rá sor. Itt nem az volt a probléma, hogy túl sok olvasatlan könyvem van, és emiatt húzódott el ennek az olvasása. Az igazat megvallva, nagyon szerettem volna már előbb is olvasni, de féltem tőle. Nem pont ettől a könyvtől, hanem attól a műfajtól, amit ez a könyv is képvisel. Eddig még nem olvastam ilyet, emiatt az újdonság hatásától féltem. Mennyire fog ez nekem tetszeni? Vajon biztos nekem íródott? Nem vagyok egy nagy versolvasó, de van jó pár olyan vers, amit szeretek, mégis valahogy versesköteteket nem szoktam olvasni, mert az már nekem túl sok, tömör lenne. Viszont vannak kedvenc verseim, sőt, anno gimiben nagyon szerettem irodalom órákon ezekről beszélni, vagy néhányat megtanulni. Inkább az a típus vagyok, aki egyszer-egyszer elolvas egy-egy verset. Mégis nem ettől féltem ennél a könyvnél, mert ez nem egy hosszú kötet, nem lett volna számomra nagyon sok. Viszont, ebben nem olyan versek vannak, amikhez már hozzászoktam. Ez szinte mondhatni teljesen más. Például: Rímek? Itt nem igazán találkozol velük. Tehát az újdonságtól féltem. Az is erősített ezen, hogy bár olvastam, hogy sokan szerették a Tej és mézet, de jó páran vannak olyanok is, akik ennek köszönhetően rájöttek, hogy nekik ez a műfaj nem való, nem az ő világuk. Ennek ellenére én mindenképp szerettem volna egy esélyt adni neki, ami végül 2023. december 29-én el is jött.

Szinte ahogy kinyitottam már beszippantott, és nem engedett. Körülbelül a negyedénél már az fogalmazódott meg bennem, hogy eddig miért nem kezdetem én ennek neki, mert ez a könyv valami csoda. Ez a műfaj, ezek a versek, egyszerűen megszólítanak, úgy érzem megtaláltam azt a stílust, ami igazán tetszik. Továbbra is szeretem, ha egy vers rímel, és a stb., de ez a műfaj is igazán elképesztő számomra. Nem egy versnél úgy éreztem, hogy igen, ez én vagyok, nekem íródott. Nem egy idézetet bejelöltem, mert annyira megfogott. Olyan annyira megtetszett ez a stílus, hogy végül egyből neki is álltam egy következő ilyen kötetnek utána, ami még megvan nekem. Arról is hamarosan érkezik egy ajánló.

Viszont térjünk vissza kimondottan a Tej és mézhez.
Rupi Kaur négy fejezetre osztja fel a kötetet. „a fájdalom”, „a szeretet”, „a törés” és „a gyógyulás”. Már szerintem ezekből a címekből is érezni lehet, hogy igazán sokrétű lett, vannak benne fájdalmas, de felemelő gondolatok is. Amiket szerintem pont jól osztott el. Többek között olvashatunk az erőszakról, boldogtalan párkapcsolatról, de ott van a reménysugár is. A végén az írónő megtalálja a boldogságot valaki mellett, akiről szintén írni fog. Tehát a szerelemnek több oldaláról is olvashatunk. Ami még szintén egy nagyon fontos téma volt benne, az pedig, hogy milyen nőnek lenni. Mit várnak el tőlünk; mit érez azzal kapcsolatban, hogy nő?; stb. Ezeken kívül persze még jó pár témáról írt, viszont nem szeretnék mindenre is kitérni, legyen azért meglepetés is azoknak, akik olvasni szeretnék, de még nem tették meg.
Egyedül talán egy típusú versek nem igazán tetszettek. Ez az, amikor a szőrtelenítésről írt, mert bizony erre a vonalra is ráment. Nekem ezek a versek nem nyerték el a tetszésemet, soknak éreztem, viszont szerencsére csak egy-kettő ilyennel találkozunk csak.
Bár ahogy láthatjátok a fejezetek címéből is, tényleg sok nehezebb téma is volt itt, viszont az utolsó „a gyógyulás”, ahol már tényleg ezzel a folyamattal kapcsolatban kaphatunk néhány gondolatot. Higgyük el, hogy a fájdalom után a boldogság is meg fog jönni, akármennyire is nem látunk épp ki a problémák alól; próbáljuk meg elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.

Amit lezárásként még mindenképp meg szeretnék említeni, hogy nagyon tetszik a könyv már kinézetre is. Nagyon sokat dobnak rajta a rajzok, illetve az is, hogy a fejezetes oldalak, valamint még egy-kettő fekete színű. Illetve már csak az is, hogy fogásra is teljesen más ez a kötet, mint más könyvmolyképzős könyv. Tehát ez a könyv mindenhogy megvett magának.

Nekem nagyon sokat adott ez a verseskötet, így mindenképpen fogok még Rupi Kaurtól olvasni, valamint más olyan költőktől is szeretnék, akik szintén ebben a műfajban írnak.

Kiemelt idézetek:

☆ „hogyan tudsz ilyen könnyedén
kedves lenni másokkal kérdezte

tej és méz csepegett
az ajkamról amikor feleltem

mert az emberek nem
voltak kedvesek velem” ☆ (11. oldal)

☆ „mi vagyok én neked kérdezi
az ölébe teszem a kezemet
úgy suttogom te
vagy minden valaha
volt reményem
megtestesülése” ☆ (49. oldal)

☆ „a szerelem eljön majd
és ha a szerelem eljön
a szerelem átölel
a szerelem a neveden szólít
te pedig elolvadsz
azért néha
fájni fog a szerelem de ezt
a szerelem soha nem akarja
a szerelem nem játszadozik veled
mert a szerelem tudja hogy az élet
anélkül is éppen elég nehéz” ☆ (60. oldal)

☆ „amikor összetörsz
mert ő elhagyott
ne azt kérdezd hogy
elég
voltál-e neki
igazság szerint
túlságosan is elég voltál
ő nem bírta el a súlyod” ☆ (103. oldal)

☆ „egyikünk sem boldog
de egyikünknek sincs mehetnékje
újra meg újra összetörjük hát egymást
és elnevezzük szerelemnek” ☆ (122. oldal)

☆ „van egy rossz szokásod
másoktól várod
hogy pótolják azt
ami szerinted
hiányzik belőled

ki hitette
el veled
hogy valaki másnak
kell teljessé tennie téged
amikor mások legfeljebb kiegészíthetnek” ☆ (154. oldal)

☆ „a
kedvesség
erő” ☆ (166. oldal)

☆ „Tudom nehéz
hinned nekem
tudom olyan
mintha nem jönne a holnap
és a mai lenne a legnehezebb
nap amit át kell vészelned
de esküszöm neked túléled
elmúlik a fájdalom
ahogyan mindig
ha időt adsz neki és
elengeded engedd hát
el
lassan
mint egy megszegett ígéretet
engedd el.” ☆ (168. oldal)

☆ „ha a fájdalom megjön
a boldogság is meg fog jönni

– légy türelmes” ☆ (182. oldal)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi