Holly Black: Az elveszett nővérek (A levegő népe 1,5.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben Az elveszett nővérek című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 72
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 978 963 399 578 5

Fülszöveg:
„De mi történt Tarynnel?

Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba.

Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Kiegészítő történet a New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceghez a lenyűgöző Holly Black tollából.

Hagyd, hogy magával ragadjon!”

Véleményem:
A sorozatot már régebben olvastam, így bevallom nem mindenre emlékszem, viszont szerettem ezt a trilógiát. Molyon egyedül csak a harmadik részhez írtam értékelést, így ide, blogra nem töltöm fel csak azt az egyet, hanem ezen a linken elérhetitek, ha érdekel Titeket.

Az elveszett nővérek kiegészítő részt még a tavalyi Könyvhéten szereztem be, viszont a fent említettek miatt nem mertem elkezdeni eddig, mert már megkoptak az emlékeim. Viszont szerencsére ahogy olvastam ezt a könyvet, úgy jutott egyre több minden az eszembe.
Ez a könyv tényleg egy kiegészítő rész, ami egy másik szereplő szemszögéből íródott. Itt nem Jude, hanem Taryn kap főszerepet.
Igazából a történet az első részt meséli el újra, de nem teljesen ugyanazt olvashatjuk. Általában inkább csak megemlíti a fontosabb történéseket, amikben Taryn is szerepel, viszont nem mondja el teljesen újra, legfeljebb kiegészíti.
Arra emlékeztem, hogy Taryn nem volt egy kedvelt karakter számomra, amit itt is megerősítettek bennem. Taryn tipikusan egy olyan karakter, aki azt gondolja magáról, hogy ő a mesébe illő hercegnő, és bár még nem jó neki, de minden jóra fordul majd számára. Közben pedig ő nem ez a szereplő lenne. Sajnos ő pont olyan, hogy másba a gerendát is észreveszi, de magában még a szálkát se látja meg. Szóval nem, nem kedveltem meg itt sem őt, mégis tetszett ez a könyv.
Azért tetszett, mert érdekes volt számomra a stílusa, elmesélése. Mondhatni egy levelet olvasunk, amit Taryn Jude-nak írt. Emiatt Jude-ra nem is így, a nevére hivatkozik legtöbbször, hanem egyes szám második személyben szólítja meg. Ahogy Taryn mondja, vagy gondolja, ez, amit írt, egy bocsánatkérő levél. Ennek én nagyon nem nevezném, mert igazából csak elmeséli, hogy ő hogyan élte át azokat a bizonyos dolgokat, és miért csinálta azt, amit.

Maga a történetre nem is térnék ki, mert aki olvasni szeretné, az elsőnek mindenképp a sorozat első részével kezdje, és akár rögtön azután, vagy akár így a harmadik rész olvasása után is jó lehet. Nekem például azért is volt jó, hogy így később olvastam, mert egy kicsit újra elmerültem ebben a történetben, egyfajta nosztalgia volt számomra.

Szóval összegezve a nosztalgia és az írásmódja miatt nyert meg ez a könyv, hiába a főszereplővel nem szimpatizálok, ez a kettő dolog nekem nagyon sokat dobott rajta.

Kiemelt idézetek:

☆ „LÉGY MERÉSZ, LÉGY MERÉSZ, DE NE TÚL MERÉSZ, MÉG A VÉGÉN SZÍVED VÉRE ODAVÉSZ.” ☆ (6. oldal)

☆ „Kezdjük egy romantikus történettel.
     De lehet, hogy végső soron ez is rémtörténet. Úgy tűnik, sokszor csak a legvégén derül ki, hogy melyikről van szó.” ☆ (9. oldal)

☆ Hamar vége lesz, mondta. De attól, hogy valami gyorsan történik, még nem lesz feltétlenül könnyebb. ☆ (36. oldal)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi