Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Vérből és hamuból című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 688
Fordító: Rácz Kata
ISBN: 978 963 561 980 1

Fülszöveg:
„Lebilincselő ​és akciódús, szexi, függőséget okozó, meglepő fantasy! Tökéletes olvasmány Sarah J. Maas és persze JLA rajongói számára.

EGY SZŰZ…

Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.

EGY KÖTELESSÉG…

Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.

EGY KIRÁLYSÁG…

Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.

Jennifer L. Armentrout első high fantasyje.”

Véleményem:
Egy régebbi, molyos értékelésemet olvashatjátok az alábbiakban:

„Már egy jó ideje idézettel szoktam kezdeni és befejezni is az értékelésemet. Mint azt látni, most is így csináltam. Viszont nem szoktam akkora problémában lenni, hogy csak kettő idézetet válasszak ki. Általában olyat, ami illik a könyvhöz. Most viszont bajban vagyok, mert annyi nagyon jó idézet volt benne, hogy egyszerűen szinte képtelenség csak kettőt kiválasztani belőle. De végül csak sikerült. Olyan sok igazságtalanság volt benne, hogy végül úgy gondoltam, hogy ezt kell kiemelnem az értékelésem elejére.

Na, de el is kezdem most már írni, hogy milyen volt számomra ez a könyv. Megpróbálom minél rövidebbre fogni a mondandómat, pedig legszívesebben egész nap csak erről beszélnék.

Odáig vagyok ezért a regényért!
Alig tudom kivárni, hogy olvashassam a következő részt, amit remélhetőleg még idén megtehetek. Nem csak a függővége miatt, hanem úgy alapból is.
Fantasztikus ez a sorozat már most. Legszívesebben egész nap mást se csináltam volna, mint csak olvasom ezt a remekművet.
Hiába egy hosszabb könyvről beszélhetünk, amikor olvastam, nem éreztem annak. Sőt, rövidnek éreztem. Le is döbbentett, amikor láttam, hogy nem egy következő fejezet jön, hanem a szerző köszönetnyilvánítása.

Olyan sok érzelem volt bennem, mikor a végét olvastam. Döbbenet, szomorúság, boldogság, … Szinte fel sem tudom sorolni mennyi mindent éreztem. De nem csak a végén, hanem az egész történet alatt, plusz még most is szerintem a hatása alatt vagyok.
Nagyon mélyen megérintett több jelenetnél is, de volt egy kimondott rész, amire nem is tudom mit mondhatnék. Teljes mértékben összetört. Nem csak megkönnyeztem (spoiler:) Vikter halálát (spoiler), hanem rendesen sírtam rajta. Majd hiába szerettem volna azonnal folytatni, nem voltam rá képes. Pár percre muszáj volt félreraknom, míg felfogtam a történéseket.
Olyan pluszt ad nekem a Vérből és hamuból, amiért nagyon hálás vagyok. Így nem is csoda, hogy kedvencem lett.

Nagyon jól megírt szereplők is vannak benne. Szinte mindegyiket nagyon emberinek éreztem, így talán ennek köszönhetően is sikerült több karaktert megkedvelnem.
Úgy érzem, mondanom sem kell, hogy bizony Hawke-ot (spoiler:) vagy inkább azt kéne mondanom, hogy Casteelt (spoiler) nagyon, de nagyon megszerettem. (spoiler:) Hiába csapta be, hazudott Poppy-nak, (spoiler) egyszerűen nem tudok haragudni rá, sőt ugyanúgy kedvelem.
Poppy egy nagyon erős női karakter lett, aki szerintem egy nagyon jó barát is.
Őket kettőjüket legszívesebben már most kedvencemnek jelölném itt Molyon, de egy kicsit szerintem várok még vele.
Vikter egy remek apa figura, akit szintén sikerült a szívembe zárnom. (spoiler:) Emiatt is lehetett olyan nehéz számomra a halála. (spoiler)

JLA könyvei mindig meg tudnak lepni, darabokra törik és melengetik is a szívemet, sok mindent tudnak adni, amire sok könyv nem képes.
Ez a regénye is pont olyan amiért nagyon hálás vagyok, hogy megjelenhetett. Annyira boldog vagyok, hogy az írónő ezt megírta, mert nagyon nagy kár lett volna, ha hagyja az egészet.
Sokszor nem is éreztem, hogy ezt JLA írta, mert tényleg más, mint a többi könyve, de jó értelemben. Az eddig olvasott könyveit is nagyon szeretem, de valahogy talán ez az, ami egy kicsit még inkább kiemelkedik számomra. Azt hiszem csak egy szót tudnék mondani, azt, hogy köszönöm!

Ha szeretitek a romantikus fantasy-kat, akkor ezt sem szabad kihagyni!”

Kedvenc

Kiemelt idézetek:

☆ „– Mert mindenki megérdemli, hogy éljen egy kicsit, még ha csak pár óráig is.” ☆ (27. oldal, 1. fejezet)

☆ „– Egy szülő vagy egy családtag elvesztése sokáig körbeveszi az embert, és bár csökken a fájdalom, az sosem fakul meg. Évekkel később is azon kapja magát az ember, hogy azon gondolkodik, bármit megtenne, hogy visszakapja őket.” ☆ (46. oldal, 38. fejezet)

☆ „– A halál olyan, mint egy régi barát, aki meglátogat, néha épp olyankor amikor a legkevésbé számít rá az ember, máskor pedig olyankor, amikor már várjuk. Sosem az az első és nem is az utolsó alkalom, amikor meglátogat, de ez semmilyen halált nem tesz kevésbé kíméletlenné vagy könyörtelenné.” ☆ (47. oldal, 2. fejezet)

☆ „Vérből és Hamuból
     Feltámadunk.” ☆ (140. oldal, 7. fejezet)

☆ „Nem sokat tudtam az életről, azt azonban igen, hogy néha nincsenek okok. Nem mindig lehet magyarázatot adni egy ember viselkedésére, ha Felemelkedett, ha nem.” ☆ (238. oldal, 14. fejezet)

☆ „Ellenálltam neki, pedig tudtam, hogy előző éjjel még hagytam volna, hogy megcsókoljon.
     – Én vagyok a Szűz, Hawke – emlékeztettem őt, vagy inkább magamat, nem tudom.
     – És engem nem érdekel.
     Kipattant a szemem a döbbenettől.
     – Nem hiszem el, hogy képes voltál ezt mondani!
     – Pedig de. És kimondom újra. Nem érdekel, mi vagy. – Hawke keze lefelé csúszott a hátamon. Egy pillanattal később éreztem, ahogy a tenyere biztos kézzel simul rá az arcomra. – Engem az érdekel, hogy ki vagy.” ☆ (397. oldal, 24. fejezet)

☆ „– Nem akarsz felolvasni nekem belőle?
     – Nem. Cseppet sem.
     – Akkor majd esetleg később olvasok neked én.
     Az még rosszabb.” ☆ (469. oldal, 29. fejezet)

☆ „– Nem alhatsz mellettem – sziszegtem.
     – Nem is fogok. – A takarója szélét a kezében tartva a karjával együtt rám terítette.
     A végtagja súlya a derekamra nehezedett, ami néhány varázslatos pillanatig teljesen lenyűgözött.
     – Akkor ezt minek neveznéd?
     – Veled alszom.
     Elkerekedett a szemem.
     – És mi a különbség?
     – Hatalmas a különbség. – Meleg lehelete finoman érintette az arcomat, amitől kihagyott egy ütemet a pulzusom.” ☆ (475. oldal, 30. fejezet)

☆ „[…] különleges akartam lenni valaki számára. Bárki számára.” ☆ (634. oldal, 38. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi