Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Hús és tűz királysága című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 658
Fordító: Rácz Kata
ISBN: 978 963 597 107 7
Fülszöveg:
„Erősebb a szerelem a bosszúnál?
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.
Vesd bele magad!”
Véleményem:
Egy régebbi, molyos értékelésemet olvashatjátok az alábbiakban:
„Ezt a részt is nagyon szerettem.
Nagyon jó a világfelépítés, jól meg vannak írva a karakterek, tele van
izgalommal.
Ahogy az előző részben, még itt is sok meghökkentő dolog történt. Főleg a legvégén… Tegnap, mikor befejeztem, egy jó ideig csak bámultam a borítót és azon gondolkoztam, hogy mégis mi történt itt. Teljes mértékben ledöbbentett a vége, emiatt nagyon remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk a következő részt. (spoiler:) Nagyon érdekel, hogy vajon mi lesz itt az istenekkel kapcsolatban is. Most mindegyik fel fog vajon ébredni? Én erre gyanakszom. Illetve tényleg.. Mi történt Poppy-val? Most így mit gondolnak róla majd az emberek? Mi lesz Atlantiával? Szóval tele vagyok kérdésekkel. (spoiler)
Casteelt egyre jobban és jobban megszeretem, pedig már az első
részben is kedveltem. Csodálom őt, ahogy kiáll a barátai és a népe mellett, és
hogy olyanokról se mond le, akikről mások már rég lemondtak.
Poppy-t szintén egy pozitív személynek tartom. Elképesztő dolgokon
kellett keresztül mennie, és még most is, de akkor is küzd tovább. (spoiler:) Bár tagadja, hogy a királynő a nagymamája, én mégis valamiért
úgy gondolom, hogy ez igaz lehet. És hogy mégis ő micsoda, arra nagyon kíváncsi
vagyok már. (spoiler)
Az ő kapcsolatukat imádom! Akármi történik, a folyamatos csipkelődéseik mindig
visznek a könyvbe egy kis boldogságot, humort. A kedvenc részem is hozzájuk
köthető. (spoiler:) Ez pedig az esküvő. Nekem nagyon
tetszett ez a ceremónia. Igazán meghittre sikeredett szerintem.
(spoiler)
A mellékszereplők közül eddig a legkíváncsibb Delanora vagyok. Egy
nagyon szimpatikus karakter számomra, így bizakodok benne, hogy majd jobban is
megismerhetjük.
(spoiler:) Becketet nem tudom most hova tenni. Végig egy iszonyat aranyos
vérfarkas kölyöknek gondoltam. De a könyv legvégén most tényleg elárulta Poppy-t? Egyszerűen nem akarom én ezt elfogadni. Értem, hogy ő is
tart tőle, de hát na. (spoiler)”
Kiemelt idézetek:
☆ „– Úgyhogy én tudom, hogy a múlt nem
marad ott, ahol maradnia kéne. Hogy előszeretettel látogat meg olyankor, amikor
az ember a leggyengébb.”
☆
(94. oldal, 7. fejezet)
☆ „– […] Kevés olyan békés dolog létezik, mint kint lenni a hóesésben.” ☆ (130. oldal, 9. fejezet)
☆ „– Nem számít, mennyi halált láttam, sosem lesz könnyebb. – Leeresztette a szempilláit, elrejtve a tekintetét. – Sosem lesz kevésbé megdöbbentő. Örülök neki, mert azt hiszem, hogy ha egyszer csak nem döbbentene meg, többé nem értékelném az életet. Úgyhogy örülök a döbbenetnek és a gyásznak.” ☆ (240-241. oldal, 16. fejezet)
☆ „– […] ahol megvan a kellő szerelem
egymás iránt, hogy összeházasodjanak, akikről mások hamarabb tudják, hogy
együtt vannak, mint ők maguk, ott sosem egyetlen személyről, egyetlen személyiségről
vagy egyetlen akaratról van szó. Veszekednek. Vitatkoznak. Nem értenek egyet.
Kibékülnek. Beszélgetnek. Egyetértenek. Viszont sohasem tökéletesek.
– Azt akarod mondani, hogy az a kulcs, hogy
veszekedjünk, majd béküljünk ki? – […]
– Csak azt akarom mondani, hogy nem csak
egyféleképpen lehet viselkedni egy kapcsolatban. Nem létezik tankönyv, ami
leírja, hogy mit kell tenni, vagy hogyan kell viselkedni, […].” ☆ (298. oldal, 20.
fejezet)
☆ „– Most rád nézek.
– És figyelsz is?” ☆ (520. oldal, 35.
fejezet)
☆ „– Akkor estem szerelembe, amikor Hawke voltál, és tovább zuhantam akkor is, amikor Casteel lett belőled.” ☆ (534. oldal, 36. fejezet)
Köszönöm, hogy
elolvastátok!
Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése