B. N. Toler: Lélekvesztők (Lélekvesztők 1.) értékelés

Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Lélekvesztők című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Bár egy sorozat első részéről van szó, de magyarul nem jelenik meg több része. Viszont szerencsére egyedül is megállja a helyét ez a könyv.

A könyv adatai:

Kiadó: WOW
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 320
Fordító: Dudás Éva

Fülszöveg:

Hat ​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?

Véleményem:

Nem most olvastam ezt a könyvet, hanem még régebben, így az ehhez készült molyos értékelésemet olvashatjátok az alábbiakban.

„Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor én az elengedést mondanám. Számomra az elengedést jelentette.
Szerintem ezt a borító is nagyon szépen ábrázolja. - Számomra mindig az az első, mielőtt elkezdek egy könyvet, hogy elolvasom a fülszövegét, majd áttanulmányozom a borítóját, és csak ez után állok neki olvasni a történetet. - Mikor elsőnek néztem meg a borítót, akkor szimplán csak szépnek találtam. Majd ahogy haladtam a történettel, úgy vált egyre szebbé és jelentőssé számomra a borító.

Tetszett az alapötlet és végig nagyon érdekelt, főleg, mivel hogy nem olvastam még ehhez hasonlót.

Bevallom egy kicsit féltem elkezdeni. Egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak, hiába ismertem már a fülszövegét. Hiszen Charlotte, a főszereplő, látja és hallja azokat a halottakat, akik még nem tudtak átkelni, az ismeretlenbe menni. Őszinte leszek én emiatt azt gondoltam, hogy lehet kissé thriller lesz, de semmi ilyenről nem volt szó.

Nem egy könnyű témát mutat be a regény. Ahogy az elején is írtam az elengedésről szól. Hogy a hozzátartózok elengedik az elvesztett családtagjukat, vagy épp barátjukat, illetve az elhunyt személy őket.

Sok helyen megható a könyv. De én mégse sírtam egy résznél se, ami meglep. Valahogy nekem mégse tudta annyira áthozni azokat a dolgokat.

Tényleg nagyon tetszett, mégse adtam rá 5 csillagot. Így most egy kicsit kitérek arra is, hogy miért járt tőlem az a félcsillag levonás.
Biztos mindenki ismeri azt a mondást, hogy „A kevesebb néha több”. Na, én pont ezt éreztem miközben olvastam. Kicsit elképesztő számomra, de többször is, jó.. az egész történet alatt zavart a szerelmi háromszög. Rendben…, George-ot is megkedveltem, de nekem a kedvenc akkor is Ike volt. Elhihetitek, hogy így nekem se volt könnyű elengedni. Hiába derül ki már az elején, hogy Ike már nem él és így el fog majd menni, ha már a lezáratlan ügye megoldódik, én akkor is reménykedtem azért abban, hogy nem kell majd elengedni. Már az első felbukkanásával elvarázsolt és megkedveltem. Nagyon szerettem, amikor róla olvashattam. Hiába volt fájdalmas, akkor is tetszett ez, és ehhez hasonló mondatai:
„Lehet, hogy nem látsz majd, miután elmegyek, de mindig a szívedben leszek.”
- Mivel a fülszövegben is szerepel, így nem rakom spoilerbe a következő mondatomat. - Hiába lett volna még fájdalmasabb, ha csak Ike-ot szereti meg Charlotte, én akkor is jobban örültem volna ennek. Talán még jobban megszerettem volna a könyvet. Pedig biztos akkor is happy end-et vártam volna, és akkor is azt szerettem volna, hogy George boldog legyen.
De nem csak ez zavart engem. Én valamiért ezt a Misty-Roger szálat kihagytam volna. Szerintem felesleges volt még ebbe is ennyire belemenni.

Ennek ellenére nem lep meg, hogy ennyi embernek kedvence lett, hiszen egy remek, egyedi olvasmányról van szó.

Megdöbbentett mikor a cselekmény után érdekességként olvastam, hogy Warm Springs létezik, és ez a hír meg is mosolyogtatott.

Úgy érzem muszáj még egy említést tennem a regény végén szereplő A szerzőről részről. Nem gondoltam volna, de nem is csak egy mondat nevettetett meg. Nagyon tetszik, hogy ilyen közvetlenül lett megírva.

Az elszomorít, hogy az írónőnek nem jelent meg több könyve magyar nyelven, de reménykedem benne, hogy ez változni fog. Még többet szeretnék olvasni tőle.

Örülök, hogy hozzám is eljutott ez a könyv, és hogy megvan saját példányban, így a polcom éke lehet.

Szerintem mindenképp adj neki egy esélyt, ha szereted a komolyabb, egyedi, romantikus könyveket, és nem zavar, ha a cselekménybe még egy szerelmi háromszög is szerepel! :)”

 

Kiemelt idézetek:

☆ „Amikor leérsz a gödör aljára, jusson eszedbe, hogy az egyetlen út felfelé vezet.” ☆

☆ „Lehet, hogy össze vagy törve, de én is. Ez még nem jelenti azt, hogy kevesebbet érünk, csupán azt, hogy valakit olyan nagyon és olyan szenvedéllyel szerettünk, hogy elveszteni őt olyan érzés, mintha magunkból veszítettünk volna el egy részt.” ☆

 

☆ „Amikor mennem kell, egy részem akkor is örökre itt marad, vele.” ☆

☆ „– Mindig veled leszek, Charlotte. Mindig. Éppen itt – mutat a mellkasára.” ☆

Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi