Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Vörös, fehér és királykék című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 440
Fordító: Moldova Júlia
Fülszöveg:
Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg? Mikor édesanyját megválasztják az Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz, amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiatalokhoz szóló színarany a marketingcsapat kezében.
Csak egyetlen gond van vele: ellenséges érzelmei egy valódi herceggel, Henryvel szemben az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe kerül egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról a walesi trónörökös esküvőjén, ez már az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.
A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ám ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt ők ketten valaha várták volna. Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?
Két nemzetközi celeb élete testközelből, és a megkerülhetetlen kérdés: vállaljuk-e magunkat?
Véleményem:
Sajnos eléggé ambivalens érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Maga a történet, az elképzelés tetszett, sőt voltak jelenetek is, amik kiemelkedőre sikerültek számomra. Például a pulykás rész, amit ki is emeltem az idézeteknél, azt nagyon élveztem. Ennél teljesen egyetértettem Alexszel. A pulykák ijesztőek tudnak lenni.
Az írói stílussal viszont már bajaim akadtak. Sokszor ez ki is vett a történetből. Egyszerűen nem tetszett az, ahogyan az írónő ír. Valamint a tördelés se volt jó szerintem. Sokszor megmagyarázhatatlanul hosszú volt egy-egy fejezet. Ami viszont ennél jobban zavart, hogy ugráltunk a helyek és az időpontok között. Egyik bekezdés még arról, a következő meg teljesen másról szól összekötés nélkül. Legalábbis én olvasás közben ezt éreztem. Többször megpróbált emellett a szerző fontosabb témákat is érinteni, de ezeket sokszor csak felvetette, aztán megfeledkeztünk róla, mintha meg sem történt volna. Kicsit olyan érzésem volt ezek miatt, mintha eszébe jutott volna valami az írónőnek, amit mindenképp le szeretett volna írni, viszont nem kapcsolta össze a dolgokat. Csak gyorsan leírjuk, amíg el nem felejtjük. Pár példa: Alex végig politikai pályára készült, egyszer sem gondolt arra, hogy más lehetősége is lenne. Egy idő után viszont kicsit elkezdte unni az egészet, majd June-nal, a nővérével arról beszélgettek, hogy akár más pályát is választhatna. Aztán puff, ez ennyi volt. Többet ez a téma nem jött fel, hirtelen megint minden rendben lett. A másik, hogy Alex a történet elején úgy gondolja, hogy heteró. Ezt meg sem kérdőjelezi, egészen az első csókjáig Henryvel. Ezután teljesen át kell gondolnia, hogy mégis kikhez vonzódik. Új számára az egész. Ebből úgy gondoltam, hogy az első erotikus jelenetük kicsit kínos lesz, viszont aztán úgy lett megírva, mintha Alex mindig is biszexuális lett volna, és így már lett volna kapcsolata fiúval.
A szereplők nem kerültek közel hozzám.
Talán még egyik könyvnél sem hiányoltam ennyire a váltott szemszöget, mint itt.
A cselekményt végig Alex, az amerikai elnök fiának a nézőpontjából olvashatjuk. Ez kissé negatív hatást adott számomra, mert Alexet nem sikerült megkedvelnem, illetve Henry sokkal jobban érdekelt. Nem egyszer olyan volt számomra, mintha a szerző át szerette volna azt adni, hogy milyen nehéz Alex számára, de én nem éreztem ezt.
Henry már teljesen más volt. Őt sikerült a legjobban megkedvelnem. Alexszel ellentétben az uralkodás mindig ott volt az életében, ugyanis ő Anglia hercege. Emiatt nem kicsit nehéz volt számára, hogy igazán önmagát tudja adni, a családjában többen nem engedték ezt számára, hogy felvállalja, hogy meleg. A másik nehézség számára, hogy az apját már gyerekként elveszítette, elhunyt, így a gyász mindig ott lapul benne, vele marad. Ezzel kapcsolatban az egyik testvére, Bea beszélgetett Alexszel. Már csak emiatt a jelenet miatt is érdemes volt elolvasnom ezt a könyvet, mert nekem nagyon sokat jelentett az, amit Bea mondott.
Amire még nem tértem ki, de mindenképpen kiszeretnék, az a szereplők életkora. Szinte mindenkinél teljesen okés volt ez számomra, kivéve Alexnél. Én nem tudom elhinni, hogy ő 21-22 éves. Sokszor úgy viselkedik, mintha inkább 17-18 körül lenne. Nem volt annyira érett számomra, hogy el tudjam hinni, hogy ennyi idős.
Nekem annyira nem jöttek át a romantikus jelenetek sem, csak egy-kettőnél éreztem talán azt, hogy milyen aranyosak. Viszont, az erotikus jeleneteket már tényleg nem szerettem. Fura, de olyan érzésem volt, mintha részletezni is szeretné ezeket a pillanatokat az írónő, meg nem is. Megakadtunk a kettő között.
Természetes a politikának nem kicsi szerepe van a könyvben. Erre számítottam, de arra nem, hogy sokszor ez mennyire untatni fog. Nekem kicsit sok volt. Persze értem miért, és fontos volt, hogy erről is beszéljünk, de valahogy egyáltalán nem fogott meg.
Talán nem írtam túl sok jót eddig, mivel a könyv nagy része nem nyerte el annyira a tetszésemet, de onnantól kezdve, mikor kiderült a nyilvánosság számára Henry és Alex kapcsolata, már egész jó lett, elkezdett érdekelni.. Ott jelentek meg a bonyodalmak. Mit válasszanak? Egymást vagy a politikát? Ez a kettő üti egymást vagy megfér egymás mellett?
Nem is tudom pontosan kiknek ajánlanám. Esetleg azoknak, akik szeretik az LMBTQ könyveket, és a politika nem riasztja vissza őket.
Összességében igazából szerintem nekem inkább az írói stílus, mint bármi más miatt nem tetszett annyira a könyv, mint vártam.
Kiemelt idézetek:
☆ „– Alex? – szól bele a telefonba Henry kásás és döbbent hangon. – Tényleg felhívtál hajnali háromkor, hogy meghallgassak egy pulykát?
– Nyilván – feleli Alex. Kukoricakenyérre pislant és kirázza a hideg. – Jesszus, mintha a lelkembe látna. Kukoricakenyér ismeri a bűneimet, Henry. Tudja, mit tettem, és azért jött ide, hogy vezekeljek.” ☆
☆ „Mondat közben szakítják félbe, mert Alex megáll a folyosó közepén, megragadja hátulról és megcsókolja.
– Helló – mondja Henry, mikor szétválnak. – És ezt miért?
– Csak mert… – von vállat Alex. – Mert szeretlek.” ☆
☆ „Történelmet írunk, igaz?” ☆
Adaptációról röviden:
Augusztus 11-én jelent meg a könyvből készített film, amit volt szerencsém a napokban megnézni. Ahogy azt vártam, több mindenben is különbözött a könyvtől, de engem ez nem nagyon zavart.
Bevallom, a film jobban megnyert magának. Jó volt nézni, sokszor nem bírtam ki nevetés nélkül, Alexet itt sikerült megkedvelnem. Szóval ez az egész megerősítette bennem azt, hogy valószínűleg tényleg csak az írói stílus miatt nem szerettem meg ezt a könyvet.
Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése