Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Tüskék és rózsák udvara sorozat 3. része, a Szárnyak és pusztulás udvara ajánlómat olvashatjátok.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 800
Fordító: Hetesy Szilvia
Fülszöveg:
A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.
Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.
A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.
#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.
Véleményem:
Ahol az előző rész befejeződött, onnan folytathatjuk ezt a kötetet. Feyre visszatért a Tavasz udvarába, de nem azért, amiben Tamlin reménykedik, hanem hogy kémkedjen és bosszút is álljon. Közben több mindent meg tud arról is, hogy Hybern miket tervez. Jelenleg a falban lévő lyukakat vizsgálgatják.
Miután Feyre elég információhoz jutott, elkezd hazatartani, de nem egyedül. Valakit magával visz a Tavasz udvarából. Az utuk nem éppen könnyű, több probléma is felmerül közben.
Miután hazatér Velarisbe, akkor sem lehet pihenni, hiszen közeledik egy háború. Amíg pedig az nem tör ki, Rhys és Feyre beszél a többi udvar főurával abban az ügyben, hogy a háborúban mindannyian egymás mellett harcoljanak Hybern ellen, mert így lehet csak esélyük.
Feyre nővérei is itt már elég nagy szerepet kapnak mostantól, de erről többet nem is írnék, mert miden spoiler lehet.
A háború sajnos természetesen elkerülhetetlen. Több fejezeten keresztül olvashatunk a csatázásokról, de egyáltalán nem vette ez el a kedvemet a könyvtől, sőt nagyon izgultam a szereplőinkért.
Mint a többi rész, ez is játszik az érzelmeinkkel. Sokszor hangosan is megnevettettek a szereplők, de volt, hogy könnybe lábadt a szemem értük. Egyre jobban megszeretem ezt a családot. Fontos helyük van már egy ideje a szívemben.
Mivel újraolvastam, így többször is előfordult, hogy 1-2 percre félreraktam a könyvet, hogy felkészítsem valamennyire magam az adott jelenethez, de ez csak nem sikerült egyszer sem.
Már most félek mi lesz, ha vége lesz. Mikor elolvasom az utolsó kötet utolsó szavait, mikor becsukom az utolsó részt… DE! Még nincs vége, még nem szabad búcsúzkodni!
Annyi, de annyi gondolatom van, mégis egyszerűen nem találom a szavakat.
Nagyon örülök, hogy én is elolvashatom ezeket a könyveket. Ha nem olvashatnám, akkor hiányozna belőlem valami.
Kedvenc
Kiemelt idézetek:
☆ „– Mindenkinek vannak sebei – mondta Mor –, még ha kívülről nem is látszanak.” ☆
☆ „– Olyan
hivatalosan nézel ki – fejezte be a mondatot Cassian a kezével hadonászva, amin
egy szifon szikrázott. – Mégis olyan csinos vagy.
– A fickó több mint ötszáz éves – mondta Mor, és megadóan csóválta a fejét. – Ritka tehetséges harcos, tábornok, az egész világon ismerik. De ha egy hölgynek kell bókolnia, szánalmas kudarcot vall. Felmerül a kérdés, egyáltalán miért visszük magunkkal diplomáciai összejövetelekre.
Azriel, aki a bejárati ajtó mellett burkolózott árnyakba, vigyorgott, de Cassian figyelmeztető pillantást vetett rá.
– Te mikor bókoltál valakinek utoljára, tesó?
Azriel karba tette a kezét, és mosolygott.
– Nekem ilyesmire egyáltalán nincs szükségem.
Mor elnevette magát, és én is prüszköltem, mire Cassian oldalba bökött.” ☆
☆ „Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog.” ☆
☆ „A csillagokat néztem a hosszú órákig tartó ünnepség alatt. Esküdni mertem volna, hogy nem vagyok egyedül. Ők voltak a társaim, csendes, hű barátaim.” ☆
☆ „– Feyre Archeron – […] – Lenne egy kérésem.
[…]
– Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt.” ☆
☆ „– Légy boldog, Feyre! – mondta halkan.” ☆
Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése