Ebben a bejegyzésben a Tüskék és rózsák udvara sorozatának 2. része, a Köd és harag udvara ajánlómat olvashatjátok.
Figyelem! Ez az értékelés az első részre nézve spoilereket tartalmaz!
Ettől az ajánlómtól kezdve előfordulhat többször is, hogy spoilereket írok majd. Az ilyen részek 1-1 "(spoiler)" közé lesznek rakva. Ezeket úgy tudjátok csak elolvasni, ha kiemelitek azt a bizonyos részt. Vagyis: (spoiler:) Cselekményleírást tartalmaz (spoiler) (Itt, ha kiemelitek a fehér részt, akkor láthatjátok, hogy "Cselekményleírást tartalmaz"-t írtam oda.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 750
Fordító: Hetesy Szilvia
Fülszöveg:
Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.
A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.
Véleményem:
Miután Feyre megmentette Prythiant Amaranthától, visszatér a Tavasz udvarába. Ideje nagyrészét a háznál tölti, Tamlin viszont sokszor távol van, mert több falut teljesen újjá kell akár építeni Amarantha uralma után. Főhősnőnk is szívesen részt venne ezekben, segítene, de inkább távol marad mindettől, mert hiába hálásak neki a lakosok, nem kérnek segítséget, valamint Tamlin nagyon félti Feyre-t, miután látta meghalni. Így hiába oldódott meg egy már hosszadalmasan tartó nagy probléma, nagyon sok teendő van. Másrészt sokan olyan dolgokon estek át, amiket nehezen tudnak feldolgozni. Feyre is rémálmaival küzd minden este. Valamint hiába végeztek Amaranthával, egy nagy háború közeledik.
Emellett Feyre-nak hozzá kell szoknia az új testéhez, és képességeihez is, hiszen csak úgy tudták megmenteni az első rész végén, hogy tündérré változtatták. Közben pedig azt sem felejti el, hogy Rhys bármikor magával viheti egy hétre az Éjszaka udvarába az alkujuk miatt. Természetesen a tetoválás szintén mindenkit emlékeztet erre, hogy bármikor felbukkanhat. Rhys mégis három hónapig nem jelentkezik. Aztán viszont, amikor megjelenik.. A legjobb belépő volt.
Már egy jó ideje Rhys teljesen elrabolta a szívemet. Nem hiába, őt mondhatom az én álompasimnak. Sok mindenre megtaníthat minket, ahogy Feyre, Cassian, Azriel, Mor és Amren is. Szívemhez nőttek mindannyian. Surielről se feledkezzünk meg! Nem tudom miért, de én nagyon kedvelem azt a karaktert is.
Feyre a történet során egyre jobban megismeri így azt az udvart is, és barátokra is talál.
(spoiler:) Ebben a részben, ahogy a többség, úgy én is csalódtam Tamlinben. Nagyon túlzásba esett azzal, hogy Feyre-t bezárta a házba. Mégis én nem tartozom az utálói közé. Sőt, a Fagy és csillagfény udvara óta nagyon szurkolok neki, hogy ő is megtalálja majd a párját, de erre majd ott még kitérek.(spoiler)
Összességében, mindig annyira beleélem magam ebbe a történetbe, hogy mindenféle érzelmet átélek miközben olvasom. Sírtam, nevettem, vigyorogtam,… Hiába volt olyan a végénél, hogy nyugtattam magam, hogy „Nyugi, minden rendben lesz!“, akkor se tudtam a könnyeimet visszafogni. Csak abban a pillanatban éltem, csak az adott dolgokkal foglalkoztam.
Nagyon sok olyan jelenet is van, amit nagyon szeretek ebben a részben. Például, ahogy Feyre megtanul írni-olvasni. Jobb tanárt erre nem is találhatott volna. Aztán ott van, ahogy megismerkedik Rhys belső körével. Az 55. fejezet, és még tudnám sorolni. Maga Velarisért is teljesen oda meg vissza vagyok, de ezt már említettem egypárszor.
Ha választanom kellene egy kedvenc részt a sorozatból, akkor ezt mondanám. Bár a többi is nagy kedvencem, ez akkor is kiemelkedik a többi között. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a sorozatnak, az biztos. Emiatt nehéz is róla írnom, mert igyekszem hozzá méltó értékelést létrehozni, de sajnos csak nem jön össze annyira. Legalábbis én így érzem. Azért remélem, Nektek tetszik, és meghozom hozzá a kedveteket, ha még nem olvastátok, mert higgyétek el, tényleg megéri.
Kedvenc
Kiemelt idézetek:
☆ „Csak úgy faltam a könyveket, történeteket olyan emberekről és helyekről, akikről és amikről soha nem hallottam. Talán egyedül ez tartott vissza attól, hogy teljesen maga alá temessen a kétségbeesés.” ☆
☆ „Lassan haladtam, mivel közben megtanultam az új szófordulatokat is, de legalább ez kitöltötte az időmet, és a könyv hősei csendes, állandó társaimul szegődtek. Soha nem léteztek, nem is fognak, de valahogy miattuk kevésbé éreztem magányosnak magam.” ☆
☆ „– Üdv neked, drága Feyre! – dorombolta.” ☆
☆ „ – Hova megyünk?
A mosolya vigyorrá szélesedett.
– Velarisbe, a csillagfény városába.” ☆
☆ „Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.” ☆
☆ „– Nincs semmi elintéznivalód? – kérdeztem.
– Hogyne lenne – vont vállat. – Annyi mindent el kellene intéznem, hogy időnként legszívesebben kiengedném a világba a mágiámat, és tisztára söpörnék mindent, hogy némi békéhez jussak végre. – Vigyorogva meghajolt. A mágiája mellékes megemlítése se töltött el döbbent borzongással. – De rád mindig szakítok időt.” ☆
☆ „– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
Lejjebb csúsztatta a kezeit a térdhajlatomhoz, és ádáz vigyorral így felelt:
– Te vagy az én megmentőm, Feyre.” ☆
☆ „– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek.” ☆
Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése