Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Tüskék és rózsák udvara sorozat 3,5. része, a Fagy és csillagfény udvara ajánlómat olvashatjátok.
Figyelem! Ez az értékelés az előtte lévő részekre nézve spoilereket tartalmaz!
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Fordító: Hetesy Szilvia
Fülszöveg:
A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.
Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.
Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik.
Véleményem:
Minden sorát imádtam.
A borító is csodálatos. Ez az egyik kedvencem.
Ami pedig belül van… Tényleg egyszerűen i-má-dom!
Ez a rész után, ha lehetséges, még jobban megszerettem anno Rhyst.
A cselekmény a háború utáni időszakot írja le, illetve a téli napfordulót. Bár a háború véget ért, sok szenvedést okozott. Sokak elveszítették szeretteiket, vagy épp a házukat, így az udvar helyreállítása fontos szerepet kap a kötetben.
Ami szintén nagyon fontos, hogy közeledik a téli napforduló. A szereplőink ajándékokat keresnek a családtagjaiknak. Majd el is jön a nagy nap, ami nem csak emiatt az ünnep miatt fontos, hanem azért is, mert Feyre-nak születésnapja is van aznap.
A szereplőink a napfordulót úgy ünneplik, mint mi a karácsonyt. Szóval nagyon jó karácsonyi hangulatot adott nekem a könyv. (Még nyáron is képes volt erre.)
A megszokott humort is hozta ismét Sarah J. Maas. Több helyen nem tudtam visszatartani, és elkezdtem nevetni rajta. Viszont ennek az ellenkezője is megtörtént. A háború sok mindent elvett az emberektől, így nem meglepő, hogy vannak nagyon szívszorító jelenetek is, melyeket sikerült megkönnyeznem.
Első olvasásra sajnos Nestát még mindig nem sikerült megkedvelnem, viszont azt elérte, hogy kíváncsi lettem rá. Főleg a kis előzetes után.
Majdnem elfelejtettem mondani egy nagyon fontos tényt. Ez a könyv váltott szemszögű. Olvashatunk Feyre, Rhys, Cassian, Nesta, Mor nézőpontjából is, még ha csak keveset, esetleg egy fejezetet az egyes szereplőknél. Ami érdekes, és újraolvasásnál tűnt fel igazán számomra és kezdtem el kombinálni, hogy Aznek és Elainnek nincs szemszöge ebben a kötetben. Biztos vagyok benne, hogy az írónő ezt szándékosan csinálta, és emiatt csak még inkább izgulok Az szerelmi élete miatt, de ezt majd a későbbiekben jobban ki lesz bontva, hogy mire gondolok.
Ahogy már az egyik értékelésemben megemlítettem, én Tamlint főleg itt nagyon megsajnáltam. Rhys többször eljárkál hozzá, hiszen az udvara nagyon fontos már csak amiatt is, hiszen a falnál helyezkedik el. Így ebben a részben nagyon jól beleláthatunk, hogy mi a helyzet a Tavasz udvarában. Tamlin teljesen elhanyagolja nem csak a birodalmát, de magát is. Bár Lucien sokszor meglátogatja azért, nem segít rajta túl sokat. A főurat a Tavasz udvarában élők sokszor csak állati alakjában látják. A háza mondhatni teljesen lepusztult. Számomra a regény egyik legfájdalmasabb jelenete is ide köthető, (spoiler:) amikor Rhys segített neki a szarvassal, hogy Tamlin tudjon valamit enni. (spoiler)
Ahogy láthatjátok, nem csak egy kis könnyed karácsonyi kötetről beszélhetünk, de mindenképpen megteremti szerintem azt a légkört, ami ezt az ünnepet körüllengi.
Rajongóknak kötelező darab! Amiatt is a rajongókat emeltem itt ki, mert érezni rajta, hogy ezt a részt az írónő nekünk írta.
Kiemelt idézetek:
☆ „Mindazoknak, akik felnéznek a csillagokra, és kívánnak valamit.” ☆
☆ „Az első téli hó egy órája kavargott a szélben Velaris utcáin.” ☆
☆ „– Azért van a bor, hogy szolgáljátok ki magatokat. Vegyétek csak el, amelyiket csak akarjátok.
– Veszélyes ajánlat, Rhysand – figyelmeztette őt a belépő Amren, aki szinte eltűnt hatalmas fehér bundájában. Csak állig érő haja és ezüstös szemei tűntek fel a gallérja felett. Úgy nézett ki, mint egy…
– Úgy nézel ki, mint egy dühös hógolyó – mondta Cassian.” ☆
☆ „– Huszonegy éves lesz, Cassian, huszonegy.
– És? Az anyád tizennyolc volt, az apád kilencszáz.” ☆
☆ „Ramiel mintha még magasabbra nőtt volna. Egy sziklaszilánknak tűnt, ami beleszúr a szürke égbe. Gyönyörű, magányos. Örök és kortalan.
Nem csoda, hogy az Éjszaka udvarában az első uralkodó ezt választotta hatalmi jelvényéül: a hegyet három csillaggal, amik évente csak rövid ideig voltak láthatóak, és koronaként keretezték Ramiel legmagasabb csúcsát.” ☆
Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése