Ellyne: Run Rabbit Run (Green Falls Szörnyek 2.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Run Rabbit Run című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a recenziós példányt, Ellyne! 

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 120
ISBN: 661 000 119 790 2

Fülszöveg:
„Green Falls városában a hó elolvadt, a természet virágzik, és a húsvéti démon hajszája megkezdődik…

Elizabeth Lane évek óta nem járt Green Fallsban, de egy megörökölt nyaraló miatt úgy dönt, végre visszatér – és talán gyökeret is ereszt. Húsvét közeledtével azonban kénytelen megszállni a hegyek között, egy hátborzongató erdő mélyén álló házikóban.
A helyszín tökéletesnek tűnik arra, hogy utánajárjon a várost övező kísértethistóriáknak.
Azt viszont nem tudja, hogy valójában nem maga a ház a kísértetjárta, hanem a hegyeket körbeölelő erdő, és annak mélyén lakozó világítószemű démon, aki igencsak ismerős a számára.

Nathan Cole tizenkilenc éves korában a fejébe vette, hogy a lány az övé lesz. Azóta csak várt és várt, hosszú évekig, amíg Lizzie vissza nem tért.
Most pedig itt van, és meglepő módon a kis kíváncsi, élesnyelvű fotós lány, igencsak kapó arra a játékra, amit kitervelt neki…
Ez a húsvéti időszak más lesz, mint a többi.

E történet dala legyen a: Run Rabbit Run

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét húsvéti könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!”

Véleményem:
Folytatódik a kaland Green Fallsban, ahol most már a húsvéthoz érkeztek el a karaktereink. Nagyon örülök, hogy az írónő pont mindig az ünnepre kiadja a legújabb részt, így minden ünnepre van mit olvasni.

Valahogy hozzám a húsvét sosem állt közel, nem igazán szeretem, nem is ünneplem. Nem tudnám megmondani ennek az okát, egyszerűen csak ez van. Viszont nagyon vártam ennek a sorozatnak a második részét. Szerencsére nem is kellett csalódnom bennem, mert ez is nagyon tetszett, igazán kikapcsolt, jót tudtam nevetni rajta. Már rengetegszer elmondtam, és szerintem fogom is még, hogy imádom Ellyne humorát. Pont annyi és olyan humort tesz a könyveibe, ami abszolút elnyeri a tetszésemet. Így mindig úgy vágok bele egy könyvébe, hogy tudom, ettől biztosan jobb kedvem lesz, és eddig ez mindig be is igazolódott.

Bár ez a rész is kissé hajaz a dark romance műfajra, mivel sok olyan elemet vesz át az írónő, ami arra a műfajra jellemző, mégis ez a rész annyira nem volt az az igazán dark. Sőt, ahogy most néztem, Molyon sincs rajta az a címke. A műfaj kedvelőinek mégis elfogja nyerni a tetszését, hiszen az alaptörténet teljes mértékben hozza ezt a műfajt, de Ellyne csavar ezen.

Ebben a részben Nathan az egyik főszereplőnk, akire már nagyon kíváncsi voltam, mert már az első részben felkeltette az érdeklődésemet. Na és csak úgy mondom, hogy hokis volt régen… Igaz, a hokiból csak ennyit kapunk, de valahogy úgy látszik még így is levesznek a lábamról a hokis könyvszereplők. Nathan, ahogy minden ilyen karakterre jellemző, ő is nagyon kitartó. Még tinédzser korában felfigyelt Lizzie-re, ahogy a lány is rá. Lizzie a nyarakat töltötte ebben a kisvárosban, mivel a nagymamája ide valósi. Viszont, amikor végre eljött volna az idő, hogy randira hívja Lizzie Nathant, akkor a nagymamája sajnos elhunyt, így a városba se jött vissza. Majd eltelt több év, és a lány ismét visszatér ide a húsvéti ünnepekre. Nathan egyből meg is jelenik nála az átoknak hála a sötét húsvéti nyusziként, és szerintem mondanom sem kell, hogy ezáltal hasonló lesz a történet, mint az előző rész. Annyi, hogy itt a szereplőink már régebb óta ismerik egymást, emiatt pedig Lizzie egész hamar rájön, vagy inkább erősen érzi, hogy ez a nyuszi bizony Nathan lesz.

Ahogy kitértem már rá, nagyon nem érzem olyan sötét történetnek ezt, dacára annak, hogy sok olyan jelenet van, ami miatt mégis rámondható ez. Ennek az oka pedig az, hogy Nathan egy nagyon aranyos, kedves szereplő. Konkrétan egy golden retriever ember típus, akit imádtam, még a sötétebb oldalát is, de azért, amikor még nyusziként is volt jelen, akkor is inkább kis aranyosnak gondoltam.

Amit még kiemelnék, hogy ebben a könyvben több olyan jelenet volt, ami nagyon melengette a szívemet, mert ezek olyanok, amik nekem is tetszenek. Az egyik a korcsolyázás volt, a másik pedig az autós mozi.

Valamint… A korábbi értékelésemben, ahol szintén az írónő egyik könyvéről írtam, ott kiemeltem, hogy milyen jó, hogy szinte mindig van egy kis kedvenc is könyveiben. Nos, ebben ez kimaradt. De ahogy ebbe belegondoltam, akkor megjelent egy másik gondolat is a fejemben, hogy mégis itt is jelen volt egy kis kedvenc. Még pedig Nathan szerepében, hiszen mégis csak nyuszi volt… Oké, emberi formában, de remélem értitek majd a gondolatomat.

Most már nincs más hátra, mint várom a halloweent, ami szintén nem az én ünnepem, mégis Ellyne képes volt rá, hogy elérje nálam, hogy majd várjam, hisz akkor jöhet a következő rész, amire az eddigi elcsepegtetett információmorzsák alapján szintén iszonyat kíváncsi vagyok.

Összegezve:
Bár nem egy dark romance könyv ez, mégis a műfaj kedvelőinek ajánlanám elsősorban, mivel hoz olyan jeleneteket és az alaptörténet is olyan, ami a műfajra jellemző, de mégis ez inkább egy humoros, erotikus olvasmány volt. A főhősünk, Nathan pedig egy tipikus golden retriever személyiségű karakter volt számomra, akit nem lehet nem szeretni.

A Green Falls részeket már most látni, hogy lehet egymástól függetlenül is olvasni, mégis a teljes élmény érdekében sorrendben ajánlom. Valamint szerintem pont az ünnepekre érdemes tartogatni, mert akkor még tud egy kis pluszt adni.

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi

Ellyne: Alpha értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Alpha című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a recenziós példányt, Ellyne!

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 158
ISBN: 661 000 116 975 6

Fülszöveg:
„Egy kisváros, amely mögött sokkal több rejlik, mint puszta UFO legendák…

Soleil Ward, feltörekvő idegenkutató professzor megbízást kap mentorától: utazzon el egy földönkívülieket elszállásoló kolóniába az északi hegyekbe, és felügyeljen ott egy különleges idegent.
A terv egyszerűnek tűnik.
Csak jön és megy, és lehetőleg egyben visszatér Graceland városába. Ám sejtése sincs arról, hogy valójában mi várja majd a neki kijelölt kabinban.
Pontosabban: kicsoda.

Silas egy modern Tarzan. Soleilnek meggyűlik a baja azzal, hogy feltörje a falait, ám ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kolóniában sokkal több történik, mint puszta asszimiláció.
Rá kell jönniük, kiknek a bábjai, de előbb el kell nyernie Silas bizalmát, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a nárcisztikus macskája biztonságban van az idegen mellett, és persze túl kell élnie azt a néhány napot, amelyet összezárva tölt a földönkívüli fazonnal, aki nem csak a kedvenc puzzle-ját akarja kirakni…
Persze Silasnak csak egy cél lebeg a szeme előtt.

Egy társ.”

 

Véleményem:
Bevallom egy kicsit mást kaptam, mint amire számítottam az ajánlás után. Több erotikus jelenetre gondoltam, és kevesebb történetre. Ehhez képest bőven van itt esemény.

A főhősünk Sol az idegeneket kutatja és a feljebb valói beküldik egy kolóniába őt az egyik földönkívülihez. Mielőtt bárki olyannak képzeli el az idegeneket, mint egy kis zöld lény, vagy mint E.T., nos inkább úgy képzeljétek el, mint az embereket. Ugyanis eléggé hasonlítanak ránk, nemcsak kinézetre, de azért már viselkedésre is. Persze majd lesznek érdekességek, de azokat nem is lövöm le. Engem egyébként emlékeztetett kicsit a Luxen sorozatra, amit nagyon szerettem.

Ahogy a borító is ígéri ez egy modern Tarzan történet, újramesélés, amit az elején ténylegesen eléggé éreztem, de a későbbiekben már nem igazán emlékeztetett Tarzanra. Silas, az idegenünk, akihez Sol megy lakni és megfigyelni őt. Silas az elején még tényleg hozta kicsit számomra Tarzant, főleg azzal a jelenettel, hogy első vacsora után érdekesen kifejezte véleményét, hogy párosodni akar. Én jót mulattam ezen, de aztán ahogy egyre jobban megismerjük őt, annál jobban emberibbé változott számomra. Sol mondjuk nehéz helyzetbe is került a legelején már, mert Silas nem ám egy gyerek vagy tinédzser, szóval egyáltalán nem is érezhette magát Sol bébiszitteri helyzetben. Sőt, már a legelején elkezdett vonzódni Silashez.
Ahogy a két főhősünk egyre jobban megismeri egymást, úgy derül ki egyre több minden, hogy mégis mi folyik a kolóniában. Egyre furcsábbá válik Sol számára, hogy mi van odafenn, és beépülve próbál rájönni a titkokra, amiben végül Silas is segítőtársa lesz.

Az írónő szokásos humora ebben a könyvben is megjelent egyrészt Mr. Zi alakjában. Mr. Zi Sol macskája, és mindenhova viszi magával. Bevallom a végén a nagy hős tette a macskának nagyon abszurd volt nekem, de egyébként jó volt ebbe a történetbe is egy kiskedvencet behozni. Az utolsó fejezet is hozzá kötődik, amire aztán egyáltalán nem gondoltam volna, de iszonyat tetszett, és feldobta még ezt a könyvet.

Fall Haven sorozatát nagyon szeretem az írónőnek, amiben szintén megjelennek a földönkívüliek, de inkább, mint mendemondák olyan szinten. Emiatt pedig vártam is, hogy esetleg Ellyne a két történetét valahogy összefűzi-e. Szerencsére tényleg megcsinálta, ami nagy boldogságot okozott. Nemcsak említés szintjén jelent meg az a sorozata, de még egy fontos szereplője is megjelenik ebben a könyvben.

Még egy dolgot mindenképp kiemelnék, ami nem más, mint a borító. Iszonyat tetszik ez a stílus, ami Ellyne mostani könyveinél visszaköszön. 

Összegezve:
Mást kaptam, mint vártam, de ez egyáltalán nem rosszból mondom, ugyanis több volt az esemény és történés benne, mint gondoltam. Hiába csak 158 oldalas kisregényről beszélünk, elég sok minden történik benne, izgalmasra sikerült megírnia az írónőnek.
Nemcsak romantikus kapcsolat kialakulása, hanem a földönkívüliek lakta terület titkai is izgalmassá teszik a könyvet.

Jó volt, kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt, de ezt a könyvét nem éreztem olyan kiemelkedőnek, mint az írónő más könyveit.

Ha kíváncsiak vagytok egy kis földönkívüli románc könyvre, de olyanra, ami azért nem túl elrugaszkodott, akkor mindenképp ajánlom figyelmetekbe. A Fall Haven sorozat rajongóinak pedig szintén érdemes elolvasni.

Kiemelt idézetek:
☆ „– A fenébe Sol, úgy vezetsz, mint azok a pasasok azokon a versenyeken – morog mellettem. – Mi is az?
    – Forma 1?
    – Az!
    – Ezt bóknak veszem – mosolyodom el.
    – Rohadtul nem annak szántam!
    Mr. Zi hangosan nyávog egyetértőn. Hamar elfelejtette a kis pimasz, hogy ki is a gazdája!” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi

Kollár Betti: Álmomban megleltelek értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Álmomban megleltelek című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 480
ISBN: 978 963 598 036 9

Fülszöveg:
„Reverie Tempest élete totál csőd. Szülei válását követően két évet halasztott az egyetemen, megszakította baráti kapcsolatait, felhagyott a szenvedélyével, és most elbukta a mester felvételi szóbelijét. Egyre lejjebb csúszik azon a bizonyos lejtőn, és lassan teljesen elveszíti önmagát.

De mi van, ha tényleg létezik második esély?

Revy ugyanis álmában utazik az időben: véletlenszerűen visszatér gimnáziumi éveinek egy-egy napjára, melyet éjszaka, felnőttként a saját tinédzser testébe szorulva él újra át. Az már csak hab a tortán, hogy a jelek szerint gimis szerelme, Sawyer, szintén álom-időutazó.

Vajon sikerül Revynek ismét egyenesbe jönnie, vagy az időutazás csak még jobban összekuszál mindent?

Kollár Betti, A vonzás törvénye-sorozat szerzője legújabb könyvében időutazásról és új lehetőségek megragadásáról ír, a már jól ismert humoros és romantikus stílusában.”

Véleményem:
Kicsit kétségekkel kezdtem bele a könyvbe, mert Kollár Betti nagy ifjúsági írónk lett, és valahogy az ifjúsági könyvek már nem fognak meg engem. Persze azért vannak kivételek is. Amikor megláttam, hogy Betti írt new adult regényeket is, akkor megörültem, hogy na, ez lehet mégis nekem is tetszeni fog majd. Reménykedtem benne, hogy jó lesz. Nos, oly’ annyira jó volt, hogy majdnem kedvencnek is jelölhetném. A gyengéim a lelki társakról szóló történetek, itt pedig pont egy olyat kapunk.

Sawyer és Revy álmukban időt utaznak, és újra a gimiben találják magukat. Minden ugyanúgy történik alapból, mégis ők ketten már úgy vannak ott az emlékeikben, hogy teljesen újra élik azokat együtt, méghozzá most már felnőttfejjel, de tinédzser testben. Nekem alapból ez az elképzelés is nagyon tetszett, és a kivitelezésre sincs egy rossz szavam sem.

A jelenben ők ketten már élik az életüket, Sawyer sikeres, viszont Revy inkább magába fordult az évek alatt. Szülei elváltak pár évvel ezelőtt, amit még mindig nehezen visel. Ketté szakadt a családja, ő pedig úgy érzi, hogy a kettő között rekedt. Voltak álmai, hogy pszichológus lesz, de végül arról is lemondott. Tényleg teljesen bezárkózott, nem nyit senki felé sem. Volt gimis osztálytársai néha elhívják, hogy találkozzanak, de abból is kihúzza magát, amíg nem, egyszer elmegy találkozni velük egy osztálytalálkozóra. Innentől kezdve fordul fel fenekestül az élete, ugyanis ezután jönnek az álom-időutazások. Sawyerrel ezeknek a kis utazásoknak hála egyre közelebb kerülnek egymáshoz, bár régebben is barátok voltak. Revy pedig szép lassan egyre inkább nyit mások felé, és nem a múltban, hanem lassan ténylegesen a jelenben él.
Nagyon szerettem Revy karakterét emiatt, hogy milyen ívet kapott. Teljesen más a könyv eleji Revy és a végi, ami boldogsággal tölti el a szívem.
Sawyer szintén egy számomra kedvelt karakter volt. Nagyon tetszik, hogy bár ő volt a gimiben az a srác, akiről nagyon sok lány álmodozott, mégis nagyon emberire írta meg az írónő. Egyáltalán nem volt hibátlan, és szerintem emiatt is sikerült ennyire szerethetőre megírnia.

Összegezve:
Kicsit féltem az írónő könyveitől, mert már úgy érzem több ifjúsági könyvél, hogy én ezt már kinőttem. Igaz, ez a könyve nem ifjúsági, hanem new adult, de azért mondom most ezt el, mert Kollár Betti írói stílusa annyira megtetszett, hogy simán lehet, hogy egy ifjúsági könyvével is meg fogok próbálkozni.

Nagyon tetszett a regény alapötlete, és a kivitelezésre se lehet egy rossz szavam sem. Iszonyatosan élveztem az elejétől a végéig. Gyönyörűen lett megírva Revy, a főhősnőnk karakterfejlődése, jó volt vele együtt haladni ezen az úton.
Összvissz csak amiatt nem lett kedvencem a könyv, mert végül nem volt olyan érzelmi hullámvasút nekem, nem érintett úgy meg, mint amiket oda sorolok. Viszont az 5 csillagot mindenképp megérdemli, mert tényleg csak kicsin múlott, hogy kedvencezzem.

Ha szeretitek a lelki társakról szóló regényeket, akkor mindenképp tegyetek vele egy próbát.

Kiemelt idézetek:
☆ „Létezik egy kötelék.
    Nem látható, nem hallható és nem is tapintható. Csak érezni lehet.” ☆ (7. oldal, Előszó)

☆ „Nem vele lesz a legkönnyebb.
    Nem vele lesz a leggondtalanabb.
    De vele leszel a legboldogabb.” ☆ (7. oldal, Előszó)

☆ „– Álmodj velem! – kacsint rám huncutul, mikor visszanézek rá.” ☆ (104. oldal, 9. fejezet)

☆ „– Nem az emlék a lényeg, hanem az érzés, ami hozzá párosul” ☆ (124. oldal, 10. fejezet)

☆ „– Nem erről van szó. Egyszerűen csak szerintem ez nem olyasmi, ami mindenkinek jár, oké? Ez egy adottság. Egy esély.
    – Esély? Ugyan mire? – horkantok fel.
    – A változásra.” ☆ (144. oldal, 13. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi