Jud Meyrin: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Holttest az Ambróziában című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a recenziós példányt, FairBooks Kiadó!

A könyv adatai:
Kiadó: FairBooks Kiadó és Írói Műhely
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 426
ISBN: 978 615 822 367 6

Fülszöveg:
„Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok…

Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra.

Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak.

Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?”

Véleményem:
Magam sem gondoltam volna mennyire élvezni fogom ezt a könyvet, de iszonyat jó volt. Tetszettek a csavarok benne, odáig voltam Benért, és nagyon szurkoltam egy párosnak.

A könyv felépítése is már megvett magának, hogy minden fejezet végén volt egy visszatekintő száll, amiben szintén meg tudhattunk dolgokat a rejtéllyel kapcsolatban. Tetszett benne, hogy szép lassan építette fel azt a vonalat az írónő, és hogy nem a legelején árulta el a mesélőt, hanem csak egy idő után. Így persze lehetett tippelgetni. Valamint a sok-sok pletykából épült fel sokszor a valóság. Voltak, amik félrevezetőek voltak, de voltak benne valós dolgok is. Tényleg úgy éreztem, hogy a szereplőkkel együtt oldom meg a gyilkosságot.

Na, de térjünk is ki jobban a történetre. Az egyik főszereplőnk Flóra, aki az apjának besegít, és helyettesíti egy időre az Ambrózia nevezetű kávézóban. Viszont már a helyettesítés legeleje nem indul neki könnyen. Az apja elutazott, végre kikapcsolódik, nem akarja őt zavarni Flóra, de közben olyan dolog történt, ami veszélyezteti a kávézó működését is. Az Ambróziában nyitás előtt talál egy hullát. A rendőrséget Flóra be is vonja, nem akar itt egyedül rájönni a dolgokra. Közben viszont találkozik Bennel, aki egy magánnyomozó és megpróbálja a lányt rávenni, hogy nyomozhasson az ügyben. Bennek volt egy ügye, ami miatt a népszerűsége eléggé lehanyatlott és nem nagyon kap már megbízásokat, így mindenhogyan igyekszik, hogy ez az ügy hozzá kerüljön.
Közben pedig próbál távol maradni Flórától, akiért már gimis koruk óta odavan. – Itt közben akkor meg is jegyezném, hogy a szereplőink 20-as éveik közepe fele járnak. – Szerencsére a vonzalom egyébként nem egyoldalú. Mind a ketten nagyon vonzódnak a másikhoz, de mindkét oldalról van indok, hogy miért ne közeledjenek a másik felé. Ben azt gondolja, hogy Flóra még mindig házas, Flóra pedig még mindig csak a szoknyavadászt látja Benben, és megfogadta, hogy az exférje után nem fog összejönni olyan férfiakkal. Hát, mit ne mondjak elég nehéz dolga van Flórának, és nagyon hasonlíthat az ízlésünk, mert Ben már az elején levett a lábamról, míg Márk a volt férje, az egyik novellában varázsolt el engem.
Kicsit kitekintettünk a romantikus szálra, de az a fő cselekménye a regénynek, hogy az Ambróziában találnak egy holttestet és igyekeznek rájönni, hogy pontosan mi is történt. Közben pedig, ahogy haladunk a történetben, és egyre több mindenre fény derül, úgy derülnek ki olyan dolgok is, amikre egyáltalán nem számítottak volna, és közük is van valamennyire hozzájuk.
Mellékszereplők között szintén találtam olyat, aki szimpatikus volt nekem. Többek között a visszatekintő részekben Marci, másrészt pedig az egyik rendőrünk, Újvári. Valamint nem egy kimondott szereplő, hanem egy páros is nagyon megnyert magának, az pedig nem más, mint Alex és Liza. Külön öröm számomra, hogy ha minden igaz, akkor a 2. részben Alexék, 3. részben pedig Újvári lesz a főszereplő. Alig várom, hogy azokat is olvassam.

Nagyon sokat dobott számomra a történeten a 2 novella, amiket ebben a kiadásban, amiben én olvastam, beletettek a könyv végébe. Ha viszont ti a régebbi kiadást olvassátok, akkor is jó hírrel szolgálhatok, ugyanis a kiadó honlapján elérhetitek ingyen őket. (Ne zavarjon meg, hogy az a címe, hogy Rózsakő – Kezdetek. Mindkét novellát tartalmazza.) Ide kattintva elérhetitek.

Valamint volt még boldogságom ezen kívül. Nagyon megmosolyogtatott, hogy megjelent a könyvben a Shrek, ami nagykedvencem volt kicsiként, és a Wellhello is, akiknek néhány számát a mai napig hallgatom, de régebben voltam igazán oda azért az együttesért. Valamint Majkától a Belehalok is megjelent, ami megint emlékeket hozott fel bennem, és külön tetszett, hogy hogyan írta le az írónő Ben szemszögéből ezt a zeneszámot. (Benről tudni kell, hogy nem Magyarországon nőtt fel.) És ha már zene… A könyv végén egy lejátszási listát is találhattok, amely a Spotify-on elérhető.

Összegezve:
Iszonyat élveztem, ahogy a szereplőkkel együtt nyomoztam, amiben segített a múltba kitekintő részek is. A karakterek közül többeket is megkedveltem, Ben pedig tényleg igazán közel került hozzám.

A romantikus szál szerintem nagyon jól meg lett írva, ahogy a krimi szál is. Egy-két dologra mondjuk rájöttem, de így is volt, ami azért lesokkolt, vagy legalábbis nem számítottam rá. Maga pedig ez a kettő dolog, a romantika és a krimi pedig teljesen jó arányokban lett felosztva, mondhatni ki is egészítették egymást.

Ha egy jól megírt romantikus krimire vágytok, akkor mindenképp ajánlom figyelmetekbe.

Kiemelt idézetek:

☆ „Valljuk be, mi, magyarok elég találékonyak vagyunk.” ☆

☆ „– Hű – füttyentett a férfi –, valaki sok krimit néz!
    – Inkább olvas.
    – Olvasás?! Az olyan elavult, bölcsész dolog.
    Flóra az egyre katasztrofálisabbá váló helyzet ellenére elnevette magát.
    – Most úgy csinálsz, mintha nem láttam volna, hogy az irodai szekrényed felső két polcán kizárólag regények vannak. Ráadásul egy csomó Agatha Christie.” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi