Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Gyémánt szívhúr című könyvről olvashatjátok a véleményemet.
Köszönöm a recenziós példányt, FairBooks Kiadó!
A könyv adatai:
Kiadó: FairBooks Kiadó és Írói Műhely
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 172
ISBN: 978 615 821 827 6
Fülszöveg:
„Erost, a szerelem istenét évezredekkel ezelőtt megfosztották a hatalmától,
és az emberek közé száműzték. Most azonban úgy érzi, karnyújtásnyira került
tőle a hazatérés. Csak magába kell bolondítania Desiré Janette Roux-t.
Desiré kutatóként azon dolgozik, hogy megfejtse különleges képességét, közben igyekszik jó anyja lenni a kislányának, akit egyedül nevel. Esélye sincs visszaverni Eros közeledését, de miért is akarná? Egyetlen forró együttlét, és ismét csupán jó szomszédok lesznek… Ugye?!”
Véleményem:
Kicsit vegyes érzésekkel
indultam neki ennek a történetnek. Két szemszögből olvashatunk, és nekem Desiré
szemszöge volt ilyen, ami ambivalens érzéseket keltett bennem. Sajnos nekem az
elején nagyon sok volt ez a nő. Túlságosan egyedi volt számomra a személyisége,
hogy ne sértőn fogalmazzak, de tényleg egy hatalmas egyediség ő. Kislányos
ruhákat hord, miközben a munkája alapján nem gondolnánk ezt, mert egy komolyabb
nőt képzelnénk el kutatónak. Valamint van egy kislánya is, aki pl. már nem
veszi fel az adott ruhát, mert számára már „ciki”, de az anyja felveszi azt. Tudom,
nem kellene ilyen előítéletesen hozzáállnom, de valahogy nekem tényleg sok volt
Desiré, nem tudtam vele azonosulni kicsit sem az elején. Aztán szerencsére,
ahogy megyünk a történetben, úgy kezdtem el kibékülni a főhősnővel. Valamint az elején
saját magamat összezavartam, de aztán kibogoztam a szálakat. Eros Desirét
keresi, de azt gondolja rá, hogy a nő kislányának a dadája az, és egy jó ideig
így is gondolja, mert Desiré se mondja el neki, hogy ki ő valójában.
Na, de nézzük a történetet. Erost száműzik az emberek világába, az erejét elvették neki és szétosztogatták az emberek között. Eros pedig ezeket az embereket keresi fel, hogy visszaszerezze az erejét. Az utolsó ilyen emberünk pedig Desiré. Annyit kell csak elérnie, hogy a nő beleszeressen, és visszakapja. Emiatt a dadához akar elsőnek közel kerülni, hogy rajta keresztül jusson majd el a nőhöz. Igen ám, de ugye dada nincsen, félreértés történik. De igazából a cél megvan, közel kerülni Desiré-hez. A többit nem akarom lelőni a könyvben, így a cselekményről ennyit.
Eros egyébként nagyon szimpatikus volt nekem, nagyon megszerettem. Még azon is elgondolkoztam, hogy kedvencnek jelöljem-e, de végül elvetettem az ötletet, de azért szerintem ebből érezni, mennyire közel került hozzám. Vele semmi bajom nem volt, egészen az elejétől a végéig nagyon szimpatikus volt számomra.
A családi jelenetekért pedig odáig voltam. Annyira aranyosak voltak, igazi szívet melengető pillanatok voltak, amikor Eros Desirével és a lányával, valamint a kutyusával együtt volt. Igen, a kutya is igazi családtagként jelent meg a könyvben. Nagyon cuki volt, ahogy a kislány és a kutya milyen közel állnak egymáshoz egyébként.
Összegezve:
Egy nagyon aranyos,
kedves történet volt számomra, ami többször megmelengette a szívemet a csupán
172 oldalával. Hihetetlen mennyi minden történt igazából benne, aztán pedig nem
is egy hosszabb regény. Viszont valahogy mégis pont ezt éreztem ilyen
aranyközépútnak, mert nem volt túl írva, de nem is maradt bennem hiányérzet
sem. Szóval pont tökéletes volt ez az oldal mennyiség.
A fél csillag levonás összvissz csak annak szól, hogy Desiré, a női főszereplő nekem elsőnek sok volt, valahogy egyáltalán nem tudtam vele azonosulni, és ez zavart. Viszont megemlíteném, hogy ez csak a legelején volt, utána viszont megbarátkoztam vele is. Valamint Erost annyira szerettem, meg a családi jeleneteket, hogy ennél kevesebb csillagot semmiképp nem adnék. Szerintem most pont jól tükrözi ez a 4,5, hogy milyennek éreztem.
Ha egy jó kis romantikus, erotikus regényre vágytok, akkor ajánlom figyelmetekbe. Ha pedig szeretitek a görög mitológiát, akkor az még egy plusz élményt ad akkor Nektek.
Kiemelt idézetek:
☆ „Egyszerűen egyes
emberekben több szeretet lakozik.” ☆ (1. fejezet)
☆ „– […] De… Eros
egy istenség.
–
Nem te szoktad mondani, hogy senki sem tökéletes?” ☆ (6. fejezet)
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése