Cassandra Clare: Csontváros (A Végzet Ereklyéi 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Csontváros című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 468
Fordító: Kamper Gergely
ISBN: 978 963 245 095 7

Fülszöveg:
„Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser.

A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra?

Az Árnyvadászok tudni akarják…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére.”

Véleményem:
Na jó… Én ezt mégis miért tartogattam, és miért féltem elkezdeni? Ja, igen, a sorozat miatt. Hiába sokan mondták nekem, hogy teljesen más, mint az, egyszerűen nem akartam elolvasni, mert a sorozatban csalódnom kellett.

A sorozatot már évekkel ezelőtt láttam, és nem igazán nyerte el a tetszésemet, főleg a második fele nem, így eléggé megkoptak az emlékeim róla. Sőt, mondhatni, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle. Annyi viszont megmaradt, hogy egyedül egy mellékszereplő, Raphael miatt szenvedtem végig, pedig szegény nem kapott túl sok szerepet. Mindenesetre ott elhatároztam akkor, hogy a könyveket biztosan nem fogom elolvasni. Nos, ez eddig tartott. Vagy inkább tavalyig. Tavaly ugyanis elolvastam a Pokoli szerkezeteket hosszas rábeszelés után, hogy ezt igenis meg kell ismernem. Eléggé ódzkodtam, de csak beleegyeztem. Végül pedig az egyik kedvenc trilógiám lett, ahol oda meg vissza voltam Willért, valamint nagyon megszerettem már ott Magnust is. Nos, mindezután még mindig féltem a Végzet ereklyéinek neki állni, hisz az alapján készült nagyjából a sorozat. Viszont idén nyáron csak vettem a fáradtságot, és belekezdtem. Ahogy láthatjátok a Molyos oldalamon és a Bookstámon is, egyelőre csak az első részt olvastam. Jól olvashatjátok! Egyelőre. Ugyanis folytatni szeretném majd.

A kezdeti nehézségek ellenére nagyon élveztem a könyvet. Nagyon tetszik az írói stílus, maga a történet és még a szereplők is sokkal jobban elnyerték a tetszésemet. Bár örülnék, ha kicsit idősebbek lennének, de ez személyes probléma. Ritkán olvasok már ennyire ifjúságit, de mindegy. Majd felfognak nőni.

Eleinte nehéz volt a sorozatban játszott színészektől elvonatkoztatni, de nagyjából sikerült, ugyanis nem igazán úgy néznek ki a karakterek, főleg, ami a korukat illeti. Viszont ez mindegy is, mert aztán hamar belerázódtam, és vitt magával ez az egész világ. Magnus megjelenésének nagyon örültem, hiszen ő az egyik kedvenc szereplőm lett még a Pokoli szerkezetekből. (A trilógiáról a véleményemet Molyon olvashatjátok: 1., 2., 3.) A másik, akinek a megjelenése szintén nagyboldogságot okozott, az nem más volt, mint Raphael. Na, igen. Ez egész biztosan, hogy csak a sorozat miatt van, mert itt még nem sikerült annyira megismernem, de alig várom, hogy ez változzon majd. Valamint bár a sorozatban nem, de itt nagyon elnyerte a tetszésemet Jace is

Ahogy írtam mindenképp folytatni szeretném majd, de egyelőre pihentetem, mert ami most jön, ahhoz még össze kell szednem magam. (spoiler:) Bevallom, nem igazán szeretném azt olvasni, hogy mennyire fáj Jace-nek és Clary-nek mindaz, ami a könyv végén történt. Egyszerűen nem szeretném még azt látni, hogy elkezdtek egymásba szeretni, erre elhitetik velük, hogy ők testvérek. (spoiler)

Összegezve:
Akármennyire is ódzkodtam ettől könyvtől, nagyon élveztem olvasni. Tele van fordulatokkal, csavarokkal a történet, ami végig fenntartja az érdeklődésedet. Plusz, ha ez még nem lenne elég, igazán kedvelhető karakterek vannak az oldalak között megbújva.

Ha még nem olvastad, de egy jól megírt ifjúsági fantasy-t szeretnél olvasni, akkor ajánlom figyelmedbe. Nem hiába van akkor rajongás körülötte. Ha pedig Te is láttad a sorozatot, és Neked sem nyerte el a tetszésedet, akkor is érdemes egy esélyt adni a könyveknek. A könyv véleményem szerint sokkal jobban megvan írva, mint a sorozat. Fordulatosabb, kedvelhetőbb szereplőkkel teli, és még az érzelmeket is sokkal jobban áttudja adni.

Kiemelt idézetek:
☆ „– Clary, te is művész vagy, mint édesanyád. Ez azt jelenti, hogy a magad módján látod a világot, ahogyan más ember nem. Ez egy ajándék, hogy megláthatod a szépséget és a borzalmat a hétköznapi dolgokban. Ettől még nem vagy őrült… csak más. Semmi baj nincs azzal, ha valaki más.” ☆ (32. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 2. Titkok és hazugságok)

☆ „– Attól, hogy egy elektromos angolnát gumikacsának nevezel, még elektromos angolna marad, igaz? És isten óvja meg azt a szerencsétlent, aki úgy dönt, hogy megfürdik azzal a gumikacsával.” ☆ (86. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 6. Az Elhagyatott)

☆ „– Mindig van választásunk.” ☆ (113. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 8. Fegyverek)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi