H. D. Carlton: Kísérteni Adeline-t (Macska-egér duológia 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Kísérteni Adeline-t című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 672
Fordító: Alföldi Zsófia
ISBN: 978 963 580 265 4

Fülszöveg:
„A Manipulátor
Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem.
De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon.
Mindig jelen van, figyel és vár.
És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.

Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni.
De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle.
Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai.
Ahogy levetkőzik.
Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni.
És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé.
Akkor sem, ha majd ezért könyörög.

A dark romance duológia első része.”

Véleményem:
Köszönöm a közös olvasást, Niki!

Bevallom, félve kezdtem neki ennek a könyvnek a vélemények alapján. Szinte minden értékelésben láttam, hogy a fordítás kivette az olvasókat a történetből, és emiatt kénytelenek is voltak kevesebb csillagot adni rá. Láttam is nem egy példát a fordításra. Így én úgy vágtam neki, hogy a magyar kiadás szörnyű lesz, ha egyfolytában ilyen szavak lesznek, és csak remélni tudom, hogy mindezek ellenére el tudom olvasni. Erre tudjátok mi történt? Pozitívan csalódtam. Egyáltalán nem volt olyan zavaró, mint azt gondoltam. Ezek az érdekes szavak főleg a férfi nemi szervre elég kevésszer fordultak azért elő, és általában ezek a szavak messzebb voltak egymástól. Szóval igen, voltak érdekes megnevezések, de összességében engem nem zavart, mert annyi volt belőle, amennyit simán eltűrtem. Azt is hallottam, hogy a második részben már jobb a fordítás, és mivel itt is azért jónak találtam, így annak úgy álltam neki, hogy valószínűleg az tökéletes fordítás lesz.

Ennyi szerintem elég is lesz a magyar kiadásról, térjünk ki maga a cselekményre.
Ahogy a könyvnek a fülszövege, úgy én is fel szeretném hívni rá a figyelmet, hogy ez egy dark romance könyv. Aki nem szereti, nem bírja a műfajt, az kérlek ne olvassa! Ha pedig belepróbálkoznátok a műfajba, de kicsit tartotok tőle, akkor először a Twisted sorozatot ajánlom inkább. Az, ha dark romance is, akkor is inkább a lágyabb fajta, de az erotikus jelenetek, ha ott tetszenek, akkor talán lehet ezt is olvasni. Sajnos sok olyan embert láttam, aki nem szívleli a műfajt, de csak elolvasta a Kísérteni Adeline-t, majd szidta a könyvet, de amiatt, mert ez a műfaj messze áll tőle. Én viszont személy szerint egyre jobban megszeretem a dark romance könyveket, így örülök, hogy főleg a Rainy days kiadónak hála magyarul is megjelennek ezek.

Ez a könyv tényleg igazi dark romance kategória. Zade, a férfi főhősünk zaklatni kezdi Adeline-t, a női főszereplőnket. Viszont itt nem csak „egyszerű” megfigyelésekről beszélhetünk, ami már alapból belegondolva elég rossz, hanem Zade konkrétan be is tör a házba, ahol Adeline lakik, és mindig hagy maga után egy rózsát. Méghozzá tövisek nélküli rózsát. Igen, szörnyű, de esküszöm nekem ez a gesztus tetszett. Szóval Zade szépen fokozatosan elkezd teljesen Adeline életébe férkőzni. Elsőnek távolabbról, majd szépen lassan egyre közelebb és közelebb férkőzik hozzá.
Adeline pedig hiába fél Zade-től, közben elkezd lassan vágyakozni is utána, amit semmiképp nem ismerne be az elején. Adeline-ról még tudni érdemes, hogy alapból szeret félni. Ez így elég furának hangzik, de a könyvben ez teljesen átjön. Egy idő után még tényleg el is kezdtem szurkolni a párosunknak.

Maga könyvnek egyébként végig van egy kis hátborzongató hangulata. Nem csak a zaklatás miatt, hanem már a ház miatt is, amiben Adeline lakik. Nagyon tetszett a kisebb leírás a házról, mert az írónő teljesen képes volt mindazt átadni, hogy milyen lehet abban a házban, vagy csak a közelében lenni. Egy biztos, én nem mernék még napközben sem egyedül ott maradni. Valamint az emberkereskedelembe is kicsit beleláthatunk már itt, ami szintén tovább fenntartja ezt a hangulatot.

A regény már az elejétől kezdve teljesen elvarázsolt és ez egy pillanatra se lankadt. Viszont főként Zade miatt szerettem meg ennyire szerintem, aki nem kizárt, hogy a folytatás után még kedvencemmé is válhat. Még mindig elképesztő ez számomra, hisz ahogy írtam, tudjuk miket tett, de ahogy közelebbről megismertem, egyre jobban megszerettem. Tetszik az, amit csinál, és képvisel. Ezt nem lövöm le, hogy mivel foglalkozik, hogy ne spoilerezzek.
Egy bizonyos pont volt, ahol így fejbe kólintott ez a gondolat, hogy ha így folytatja akkor kedvenc lesz. Bevallom akkor így teljesen lefagytam, mert hát mégis miket művelt még. Viszont bizony, észrevétlenül is elkezdett beférkőzni a szívembe.

Sokan hasonlították már össze ezt a könyvet és A szertartást. Mind a kettő igazi dark romace könyv. Sokáig gondolkoztam még az olvasásuk előtt, hogy melyikkel kezdjem, mert még kezdő voltam ebben a műfajban, de végül A szertartás volt az. Mind a kettő durvább könyv azért, de annyi különbség mindenképp van, hogy míg A szertartásban több az erotikus jelenet, addig a Kísérteni Adeline-ban a hangulat sokkal jobban elvarázsolt engem. Pedig A szertartás is nagyon tetszett, de mégis lehet, hogy ezt a könyvet egy kicsivel még jobban szerettem. Lehet főleg Zade-nek van ehhez köze. Mindenesetre mind a kettő 5 csillagos nálam.

Összegezve:
A könyv végig teljesen lekötött, és még a fordítás se tudott kivenni a történetből. Fontos megemlíteni, hogy nekem nem volt végül ez egy rossz fordítás, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy sokkal rosszabbra számítottam.

Tetszett ahogy az írónő teljesen képes volt átadni egy hátborzongató hangulatot, ami végig körbelengte a Kísérteni Adeline-t.
Meglepő volt számomra, de hiába vannak nagyon is megkérdőjelezhető cselekvései Zade-nek, egyre inkább elkezdett a szívembe férkőzni. Ezelőtt még sosem olvastam ilyet, hogy egy zaklatóba szeret bele a főszereplőnk, de végül tetszett ez is benne.
Ahogy azt is kiemelném, hogy a váltott szemszög szintén egy nagy piros pont a könyvnek, mert így a zaklató fejébe is beleláthattunk, ami még érdekesebbé tette számomra az egészet.

Készüljetek, mert bizony függővége van a könyvnek, de szerencsére a kiadó már kiadta a második részt is, aminek a tegnapi nap neki is kezdtem.

Figyelem! Csak 18 éven felülieknek és dark romace rajongóknak ajánlom, de nekik nagyon.

Kiemelt idézetek:

☆ „Nem tudom, létezik-e Isten. Nem tudom, hogy valóban feljutott-e ember a Holdra. Azt sem tudom, vannak-e párhuzamos univerzumok. Azt viszont tudom, hogy megtaláltam az életem értelmét. Épp ott ül egy asztalnál, az arcán szégyenlős mosollyal.” ☆ (2. fejezet)

 

☆ „Néha az embernek nem kellene túlélnie egy traumát. Mert csak az üres burka marad meg annak, amilyennek lennie kellene. Összetörik, és napi szinten küzd, hogy ne pusztuljon bele. – Azt hiszem, ha életben marad, megtanult volna újra boldog lenni. Azt hiszem, mindenki rátalálhat a boldogságra, aki a belső démonaival küzd. Képesek vagyunk rá. De néha láthatatlan erők kiveszik a kezünkből az irányítást, és talán ez azt jelenti, hogy az illető csak a túlvilágon találja meg a boldogságot.” ☆ (27. fejezet)

 

☆ „– Szerintem neked fogalmad sincs, mi a szerelem – suttogom.
    – Szerintem senki sem tudja, bébi. A szerelem rejtvény, és új értelmet nyer, valahányszor kimondja valaki.” ☆ (29. fejezet)

 

☆ „A sebek fizikailag rég begyógyultak. De olyanok, mint egy jéghegy. Félreérthetetlenek és lenyűgözőek kívülről, de a felszín alatt valami sokkal nagyobb és ijesztőbb rejlik.
    Valami, ami alkalmas valakit a züllöttség legmélyére süllyeszteni, akárcsak a jéghegy a Titanicot.” ☆ (30. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi