Rebecca Yarros: Negyedik szárny (Negyedik szárny 1.) értékelés

Sziasztok!
Ebben a bejegyzésben a Negyedik szárny című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

 

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 796
Fordító: Bartók Imre

 

Fülszöveg:
„A ​húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.

Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem felperzselik őket.

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.
Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.

Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Hadi Iskolában mindenkinek határozott tervei vannak, mert ha valaki egyszer bekerül, onnan csak két kiút van: lediplomázni vagy meghalni.”

Véleményem:
Ezután a könyv után már értem, miért szeretik annyian a sárkányokat, mert most már én is erősítem ezt a tábort.

Bevallom féltem belekezdeni ebbe kötetbe hiába a kedvenc műfajaim keverednek benne, vagyis a romantikus és a fantasy. Mégis a rengeteg elképesztően pozitív vélemény lehet elriasztott kicsit. Valamint mégis csak a nagy kedvencemmel is dobáloztak többen, hogy ha az ACOTAR tetszett ez is tetszeni fog. Na, én ezt nem szeretném mondani. Egyszerűen nem lehet összehasonlítani ezt a két könyvet egymással. Annyiban egyeznek, hogy mind a kettő romantasy (romantikus fantasy) és nagyon jól meg van írva. A másik, amivel sokan jönnek, azok a sárkányok. Én egészen eddig nem értettem ezt a nagy rajongást feléjük, de most már teljesen meg tudom érteni. A lényeg, amire ki akartam térni, hogy féltem tőle, de közben nagyon olvasni is akartam, mert a fülszöveg és az idézetek is megvettek engem. Meg persze azért a szép kiadás is mellette szólt. Végül pedig egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.

A világ, amit az írónő megálmodott valami elképesztő.
A történet lényegében egy iskolában játszódik. (Mondhatni a gimi után vagyunk.) A szereplőink többsége választhat, hogy a gyógyítók-, az írnokok-, a gyalogság- vagy pedig a lovasok kvadránsába akar tartozni. Ahogy írtam a többség választhat, viszont vannak olyanok is, akik kénytelenek odamenni, amit mondanak nekik. Például azok, akiknek a szüleik fellázadtak a rendszer ellen. Őket azzal büntetik, hogy a lovasok kvadránsába küldik, ami a legveszélyesebb mindközül, míg a szüleiket, akik részt vettek a harcban, azokat a gyerekeik szeme láttára kivégezték. Szörnyű szerintem ez az egész rendszer, ami itt van. Az pedig plusz rátesz a haragomra, hogy ezeket a diákokat sokan le is nézik, vagy épp levegőnek nézik őket, nem akarnak velük társulni, stb. Rajtuk kívül még a főszereplőnk, Violet az, aki nem dönthet, hogy hova akar menni. Violet kiskora óta az írnokokhoz akart menni, ahogy anno még az apja is odajárt. A főhősnőnk még el is kezdett felkészülni erre az iskolára, de aztán az anyja nem engedte neki, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, mondván, hogy ő is egy Sorrengail. Az anyjuk a tábornok és Violet mindkét testvére lovas, így elvárja tőle az anyja, hogy ő is az legyen, hiába különbözik nagyon Violet a testvéreitől. Nem csak alacsony, de könnyen meg is sérül. Az ilyeneket nem szokták abba az iskolába küldeni, mert ott a legmagasabb a halálozási szám. Csak azok maradnak életben, akik a legerősebbeknek bizonyulnak. Violetnek mégis sikerül a megpróbáltatásokat megcsinálnia, valamint kapcsolódnia egy sárkánnyal, de azért látni, hogy sokszor lemaradásban van a többiekhez képest. A történetről nagy vonalakban ennyit írnék csak, hogy ne spoilerezzek Nektek ebben. Ha érdekel a történet már ez alapján is, akkor érdemes elolvasnotok. Most pedig menjünk át a szereplőkre is rövidebben.

Violetről már írtam, így őt kihagynám most. Annyit esetleg még megemlítenék itt, hogy nagyon megkedveltem.
A másik fontosabb szereplőnk Xaden. Tipikus könyves álompasinak lett megírva. Valamint Violet ellensége, szóval egy jó kis ellenségekből szerelmesek sztoriról beszélhetünk itt. És itt tényleg ellenségekről van szó, méghozzá a szüleik miatt. Viszont ennél többet nem mondok, bár lehet szerintem sejteni, hogy miről van itt szó. Xadent egyébként nem meglepő módon szintén megkedveltem. (spoiler:) Talán akkor kedveltem meg igazán, amikor kiderült, hogy segít azoknak a diákoknak, akik szintén a szüleik miatt kerültek ide, akik meg vannak jelölve. (spoiler)
A sárkányok közül Tairn és Andarna került hozzám a legközelebb. Mondjuk talán azért is, mert őket ismerhettük meg a legjobban. Tairn beszólásaiért teljesen odáig vagyok, Andarna pedig egyszerűen annyira aranyos. Igen, fura, hogy egy sárkányra most ezt írom, mert hát, látjuk miket művelnek, de egyszerűen ez az igazság. A sárkányokról még azt kell tudni azon kívül, hogy kapcsolódnak egy emberhez, hogy az ő dolgaikba egyszerűen nem lehet beleszólása az embereknek. Ők választanak, hogy ki lesz a lovasuk, akarnak-e egyáltalán lovast maguknak, stb. Miután pedig kapcsolódik egymással, a sárkányok a lovasukat bizonyos erővel látják el. Mindenki képes kisebb dolgokra, valamint sokféle pecséterő is megjelenik, kinél micsoda. Valaki pl. a szélnek tud parancsolni, valaki árnyékoknak, és még lehetne sorolni. Ezek között a pecséterők között vannak olyanok, amik többeknél is megjelennek, és vannak ritkák is, de mindenki csak egy ilyen erővel rendelkezik. (Ha már árnyékok, nem tudtam nem Azrielre gondolni az ACOTAR-ból. Szóval rendben aláírom, itt még felhozhatjuk azt a sorozatot.)
A mellékszereplők közül többeket is megkedveltem, mint például Rhiannont és Sawyert, de volt közöttük egy, aki igazán közel került a szívemhez. Még hozzá olyannyira, hogy kedvencnek is jelöltem, valamiért még Xadennél is közelebb éreztem őt magamhoz. Ő vitt számomra mindent. Ő nem más, mint Liam. Amikor csak feltűnt, én megörültem neki. A barátaiért egyszerűen mindent is megtett volna, az életét is nem egyszer kockára tette miattuk. Viszont őszintén engem már azzal levett a lábamról, amikor először az Archívumban beszélgetett Violettel és flörtölt egy kicsit egy lánnyal, na meg azok a kék szemek.. Ahh.. Na és a kis meglepik.. Liam nagyon sokszor faragott kisdolgokat, például Violetnek elkészítette a sárkányát, amit neki adott. (spoiler:) Még az utolsó kisfaragványa is Violetnek készült, de nem sikerült neki befejeznie. Istenem, én annyira kivagyok, hogy Liam meghalt. Ennek nem így kellett volna lennie. Már amikor Jack majdnem megölte, azt a részt is megkönnyeztem, de a végén, amikor tényleg meghalt, ott aztán már sírtam. Le is kellett kicsit raknom a könyvet, mert egyszerűen nem voltam arra képes, hogy egyből tovább folytassam. A legkedveltebb karakterem volt eddig ebben a történetben, és eltávozott.. Mindenesetre én reménykedek benne, hogy valahogyan sikerül visszahozniuk majd, mert ő kell ide nekem, igazi színfolt volt számomra. (spoiler)

Nem gondoltam volna, hogy ennyire elhúzom, de még mindig van mondanivalóm.

Maga a könyv szerintem nagyon jó lett. Mégis a magyar kiadás mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Nem akarom leszólni a kiadót, mert hálás vagyok nekik, hogy hozták nekünk, hanem inkább építő kritikaként szeretném megfogalmazni a problémáimat.
Külsőre egy szavam nincs. Nagyon szép lett szerintem a kiadás, tetszik az éldekorálás is. Viszont belül..
Kezdjük a nagy térképpel. Mégis hogy sikerült így kiadni mindegyiket, hogy a térkép jobb oldala szellemképes lett? Az ellenőrzésen, hogy esett át? Nagyon szeretem a térképeket, így ez egy nagy szívfájdalmam. Illetve a kis térképpel is van gond. Az eredetihez képest a miénk teljesen le van egyszerűsítve. Ezt mégis miért? Nem értem, ezt miért így csinálták meg nálunk.
A fordítás jó lett, ha nem erotikus jelenetről beszélünk. Azok a részek viszont szerintem nem sikerültek jól, engem ki is vettek a történetből, és utána egy ideig nem is tudtam annyira élvezni a könyvet, sőt azoknál a pillanatoknál és még egy kicsit utána is Xaden veszített számomra a varázsából. Emiatt utána néztem, hogy a fordítónak milyen munkái voltak még, és jól sejtettem, az erotikus jelenetek azok nem az ő asztala. Így tőlem maradhat fordító ennél a sorozatnál, de az erotikus jeleneteknél örülnék, ha más fordítana, viszont azokon kívül tényleg nem volt problémám leszámítva még a becenevet. Azt sajnálom itt az egészben, hogy egyáltalán nem azt adják át a magyar becenévvel, mint amit az írónő megírt. Szerintem hagyhattuk volna úgy ahogy van, és lábjegyzetben oda lehetett volna írni a jelentését.

Összegezve, a magyar kiadással van pár problémám, de szerettem a könyvet. A könyv lezárta után egyébként több kérdés is felmerült bennem, de szerencsére nem érzem azt, hogy egyből muszáj folytatnom. Valószínűleg azért is, mert a könyv legvége nem lepett meg engem, számítottam erre a csavarra, viszont így is kíváncsian várom a folytatást. (spoiler:) Már csak amiatt is, mert Violet eddig halottnak hitt bátyja már a naplóbejegyzések alapján is szimpatikus volt számomra. Valamint várlak vissza, Liam! (spoiler)

Kiemelt idézetek:
☆ „Egy sárkány a lovasa nélkül tragédia. Egy lovas a sárkánya nélkül halott.” ☆ (14. oldal, 1. fejezet)

 

☆ „– Nehéz egy második otthont is úgy szeretni, mint az elsőt.
    Nyelnem kell egyet.
    – Akkor nem, ha a második lesz az igazi otthonod.” ☆ (338. oldal, 18. fejezet)

 

☆ „– […] – Nem számít, hogy milyennek tartasz, csak az számít, hogy én milyennek tartom saját magamat.” ☆ (457. oldal, 23. fejezet)

 

☆ „– Végignéztük, hogy kivégzik a szüleinket, amiért nekik volt elég bátorságuk megtenni azt, ami helyes. Csak remélni tudom, hogy én is becsülettel halhatok meg.” ☆ (725. oldal, 36. fejezet)

Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi