Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív (Volt egyszer egy összetört szív 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Volt egyszer egy összetört szív című könyvről olvashatjátok a véleményemet, ami egy sorozatnak az első része, valamint a Caraval trilógia spin-offja, vagyis a Caravalban megismert egyik mellékszereplő kapott itt főszerepet.

A könyv adatai:

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 376
Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Mit tennél meg azért, hogy boldogan élj, míg meg nem halsz?
Amióta az eszét tudja, Evangeline Fox hisz az igaz szerelemben és abban is, hogy a szerelmi történetek boldog véget érnek… amíg meg nem tudja, hogy élete szerelme valaki mást készül feleségül venni.
Az összetört szívű Evangeline kétségbeesetten szeretné megakadályozni az esküvőt, ezért meggondolatlanul alkut köt a karizmatikus, ámde gonosz Szívek Hercegével. A segítségnek három csók az ára, ám azt, hogy a lány hol, mikor és kinek adja, a herceg határozza meg.
Evangeline az első csók után rájön, hogy halhatatlannal alkudozni veszélyes játék – és a Szívek Hercege sokkal többet akar tőle, mint amit ígért. Tervei vannak vele, olyan tervei, amelyek vagy a létező legnagyobb boldogsággal, vagy a legfájdalmasabb tragédiával végződnek…

Véleményem:

Nem most olvastam ezt a könyvet, hanem még régebben, így az ehhez készült molyos értékelésemet olvashatjátok az alábbiakban.

„Annyira, de annyira megszerettem ezt a történetet, hogy elmondani nem tudom. Teljesen elvarázsolt már az első oldalától kezdve. Bevallom, nekem még a Caraval trilógiánál is jobban tetszett, pedig azt is nagyon szerettem.
Itt az elején meg is említeném, ha már feljött az a trilógia, hogy aki esetleg azt még nem olvasta, szerintem kezdje azzal, és csak utána térjen ki erre, mert spoileres a Caravalra nézve. Illetve szerintem így még jobb élményt nyújt. (Régebbi szereplők is felbukkannak. :D)

Na, de kezdjük az elején.
Gyönyörű szép könyvről van szó. Azt hiszem megvan az új kedvenc borítóm. De belül is elképesztő ez a kötet. Meseszép térképpel kezdődik, amit nagyon szerettem a történet haladtával nézegetni, hogy épp, hol tartunk, merre járunk. A részek és a fejezetek is nagyon szépen fel lettek díszítve. Illetve ami továbbra is nagy kedvencem, ahogy a leveleket olvashatjuk benne. Ez már a Caravalnál is így volt. *-*

A mondatok itt is nagyon szépen meg lettek fogalmazva. Szinte azt érzetem olvasás közben, hogy a mondatok is varázslattal rendelkeznek.

Mint az ismeretes, az egyik főszereplőnk Jacks, akit már elég jól ismerhetünk az előző trilógiának köszönhetően. Én már ott nagyon megkedveltem egyébként, na de itt… még sokkal jobban. Pedig ő nem egy kifejezetten jó karakter, de nem lehet nem szeretni szerintem. Mindenkit elvarázsol már a kisugárzásával is.
Evangeline, a másik főszereplőnk egy igazán bátor főhősnő lett. Végig szimpatikus volt számomra. Talán azért is, mert mindig próbál jól, igazságosan eljárni és kergeti az álmait. A nagy álma egyébként, hogy meglelje a boldog befejezését.
Jacksnek és Evangeline-nek nagyon szurkolok. Szerintem nagyon jó párost alkotnának. Így reménykedek benne, hogy a következő részben lesz már valami. :D (spoiler:) Bár lehet, lesz itt azzal is bonyodalom, ha Apolló újra az élők között lesz, hiszen mégis Evangeline férjéről van szó, még ha most nem is biztos, hogy szereti-e a lányt, hiszen az átok lekerült róla. (spoiler)

Röviden még a történetre is kitérnék.
Maga a történet a trilógia után játszódik. Jacksen látni, hogy nagyon megviselték a dolgok, amik közte és Tella között történtek. Elzárkózott a világtól, nem segít már úgy senkinek, egészen addig, amíg meg nem érkezik Evangeline.
Evangeline-t is éri egy szívfájdalom, ami miatt felkeresi Jackset, hogy alkut kössön vele. Mint azt a főhősnőnk is tudja, nem a legjobb egy Fátummal alkut kötni, de a fájdalma legyőzte, és nem a józan ész nyert itt. Aminek mi, olvasók örülhetünk is. Itt a segítségnek az ára három csók, amelyet a Szívek Hercege határoz meg, hogy kivel és mikor történik az adott. „Na de, vajon ennek a rózsaszín hajú lánynak miért segít? Miért kötött vele alkut?” – gondolhatjuk mi, olvasók. (spoiler:) Persze, majd, mint kiderül, terve van Jacksnek a főhősnőnkkel, mert ő a kulcs ahhoz, hogy kinyissák a Valorok Kapuját, amit nem biztos, hogy jó lenne, ha bekövetkezne. Nem hiába vannak csoportok, akik ellenzik is ezt. (spoiler)
A történet ott kezdődik, ahol a Caraval is játszódik, majd elmegyünk Északra, ahol a mesék lakoznak. Ennél jobban ezt tényleg nem lehet leírni.
Jacks és Evangeline csomó kalandba és bonyodalomba kerülnek, amik aztán, mint kiderülnek, összefüggnek, hogy a végén majd kisüljön belőle valami.
Jacks a szokásos formáját hozta. Evangeline-ről pedig kiderül, hogy egy igazi hős.
A kettejük kis kalandjaiba vámpírok is keverednek. Ezt a részt is nagyon jól megírta az írónő. Sőt, tényleg nagyon élveztem ezeket a részeket, főleg miután ott hagyták a vámpírokat.
A könyv végén Evangeline elkezd gyanakodni valakire, aki az egész bonyodalom mögött állhat, és szépen le is vezeti ezt úgy, hogy engem is meggyőzött. De még szeretném azért tagadni. :D
Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi fog történni mindezután. (spoiler:) És csak reménykedni tudok, hogy azért Jacks és Evangeline kapcsolata nem romlik meg annyira. Vagy ha igen, akkor kibékülnek majd. Ugyanis Evangeline nagyon erősen Jacksre gondol, hogy ő akarta mindezt, ami itt történt. (spoiler)
Amire szintén kíváncsi vagyok, az pedig az utolsó csók lesz majd. Mivel eddig a háromból csak kettő történt meg.”

Kiemelt idézetek:

☆ „ÜDVÖZLET A FENSÉGES ÉSZAKON
       ITT MESÉK LAKOZNAK” ☆

☆ „Minden történet igazságokból és hazugságokból áll, mondogatta. Az számít, miként hiszünk bennük.” ☆

☆ „Azt hiszem, sokkal több lehetőség van, mint a boldogan éltek, amíg meg nem haltak és a tragédia. Minden történetnek nyitott, végtelen számú befejezése lehet.” ☆

☆ „[…] nem minden szerelem jön azonnal; némelyiknek nőnie kell, akár az elvetett magnak, vagy lehetnek olyanok, mint a hagymagumók, szunnyadnak, amíg el nem jön a megfelelő évszak.” ☆

Köszönöm, ha elolvastátok!
Fruzsi