Ellyne: Alpha értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Alpha című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a recenziós példányt, Ellyne!

A könyv adatai:
Kiadó: PublishDrive
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 158
ISBN: 661 000 116 975 6

Fülszöveg:
„Egy kisváros, amely mögött sokkal több rejlik, mint puszta UFO legendák…

Soleil Ward, feltörekvő idegenkutató professzor megbízást kap mentorától: utazzon el egy földönkívülieket elszállásoló kolóniába az északi hegyekbe, és felügyeljen ott egy különleges idegent.
A terv egyszerűnek tűnik.
Csak jön és megy, és lehetőleg egyben visszatér Graceland városába. Ám sejtése sincs arról, hogy valójában mi várja majd a neki kijelölt kabinban.
Pontosabban: kicsoda.

Silas egy modern Tarzan. Soleilnek meggyűlik a baja azzal, hogy feltörje a falait, ám ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kolóniában sokkal több történik, mint puszta asszimiláció.
Rá kell jönniük, kiknek a bábjai, de előbb el kell nyernie Silas bizalmát, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a nárcisztikus macskája biztonságban van az idegen mellett, és persze túl kell élnie azt a néhány napot, amelyet összezárva tölt a földönkívüli fazonnal, aki nem csak a kedvenc puzzle-ját akarja kirakni…
Persze Silasnak csak egy cél lebeg a szeme előtt.

Egy társ.”

 

Véleményem:
Bevallom egy kicsit mást kaptam, mint amire számítottam az ajánlás után. Több erotikus jelenetre gondoltam, és kevesebb történetre. Ehhez képest bőven van itt esemény.

A főhősünk Sol az idegeneket kutatja és a feljebb valói beküldik egy kolóniába őt az egyik földönkívülihez. Mielőtt bárki olyannak képzeli el az idegeneket, mint egy kis zöld lény, vagy mint E.T., nos inkább úgy képzeljétek el, mint az embereket. Ugyanis eléggé hasonlítanak ránk, nemcsak kinézetre, de azért már viselkedésre is. Persze majd lesznek érdekességek, de azokat nem is lövöm le. Engem egyébként emlékeztetett kicsit a Luxen sorozatra, amit nagyon szerettem.

Ahogy a borító is ígéri ez egy modern Tarzan történet, újramesélés, amit az elején ténylegesen eléggé éreztem, de a későbbiekben már nem igazán emlékeztetett Tarzanra. Silas, az idegenünk, akihez Sol megy lakni és megfigyelni őt. Silas az elején még tényleg hozta kicsit számomra Tarzant, főleg azzal a jelenettel, hogy első vacsora után érdekesen kifejezte véleményét, hogy párosodni akar. Én jót mulattam ezen, de aztán ahogy egyre jobban megismerjük őt, annál jobban emberibbé változott számomra. Sol mondjuk nehéz helyzetbe is került a legelején már, mert Silas nem ám egy gyerek vagy tinédzser, szóval egyáltalán nem is érezhette magát Sol bébiszitteri helyzetben. Sőt, már a legelején elkezdett vonzódni Silashez.
Ahogy a két főhősünk egyre jobban megismeri egymást, úgy derül ki egyre több minden, hogy mégis mi folyik a kolóniában. Egyre furcsábbá válik Sol számára, hogy mi van odafenn, és beépülve próbál rájönni a titkokra, amiben végül Silas is segítőtársa lesz.

Az írónő szokásos humora ebben a könyvben is megjelent egyrészt Mr. Zi alakjában. Mr. Zi Sol macskája, és mindenhova viszi magával. Bevallom a végén a nagy hős tette a macskának nagyon abszurd volt nekem, de egyébként jó volt ebbe a történetbe is egy kiskedvencet behozni. Az utolsó fejezet is hozzá kötődik, amire aztán egyáltalán nem gondoltam volna, de iszonyat tetszett, és feldobta még ezt a könyvet.

Fall Haven sorozatát nagyon szeretem az írónőnek, amiben szintén megjelennek a földönkívüliek, de inkább, mint mendemondák olyan szinten. Emiatt pedig vártam is, hogy esetleg Ellyne a két történetét valahogy összefűzi-e. Szerencsére tényleg megcsinálta, ami nagy boldogságot okozott. Nemcsak említés szintjén jelent meg az a sorozata, de még egy fontos szereplője is megjelenik ebben a könyvben.

Még egy dolgot mindenképp kiemelnék, ami nem más, mint a borító. Iszonyat tetszik ez a stílus, ami Ellyne mostani könyveinél visszaköszön. 

Összegezve:
Mást kaptam, mint vártam, de ez egyáltalán nem rosszból mondom, ugyanis több volt az esemény és történés benne, mint gondoltam. Hiába csak 158 oldalas kisregényről beszélünk, elég sok minden történik benne, izgalmasra sikerült megírnia az írónőnek.
Nemcsak romantikus kapcsolat kialakulása, hanem a földönkívüliek lakta terület titkai is izgalmassá teszik a könyvet.

Jó volt, kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt, de ezt a könyvét nem éreztem olyan kiemelkedőnek, mint az írónő más könyveit.

Ha kíváncsiak vagytok egy kis földönkívüli románc könyvre, de olyanra, ami azért nem túl elrugaszkodott, akkor mindenképp ajánlom figyelmetekbe. A Fall Haven sorozat rajongóinak pedig szintén érdemes elolvasni.

Kiemelt idézetek:
☆ „– A fenébe Sol, úgy vezetsz, mint azok a pasasok azokon a versenyeken – morog mellettem. – Mi is az?
    – Forma 1?
    – Az!
    – Ezt bóknak veszem – mosolyodom el.
    – Rohadtul nem annak szántam!
    Mr. Zi hangosan nyávog egyetértőn. Hamar elfelejtette a kis pimasz, hogy ki is a gazdája!” ☆

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi