Alba Ferro: A tündefa virága (Forradás 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben A tündefa virága című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a bétaolvasási lehetőséget, Alba Ferro!

A könyv adatai:
Kiadó: FairBooks Kiadó és Írói Műhely
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 412
ISBN: 978 615 668 159 1     

Fülszöveg:
„Kai nem számított arra, hogy Szília eldugott sarkában kincsre talál.

A férfit a mágia vezeti Néa útjába. A lány birtokol egy gyűrűt, ami Kai népét illeti. A gyűrű azonban szeszélyes ékszer, önálló akarata van, és úgy tűnik, ragaszkodik Néához.

Néa nem számított arra, hogy valaha is túljut a csillagfási erdő határán.

A lány származásáról árulkodik a külseje, ezért még a tulajdon anyja házában is csak kihasználják és bántalmazzák. Néa pedig már rég feladta, hogy kiutat találjon.

Egyikük se számított arra, hogy valaha is közük lehet egymáshoz.

Kai és Néa együtt kelnek útra, hogy hazavigyék a gyűrűt, miközben számtalan veszéllyel, cselszövéssel és árulással kell szembenézniük. Néa számára kinyílik a világ, Kai pedig rájön, hogy több rejtőzik a lányban, mint azt elsőre gondolta.”

Véleményem:
Ez a könyv egy igazán kedves emlékként fog megmaradni bennem, ezt már most tudom. Bár maga a történet is teljesen elnyerte a tetszésemet, a romantikus szálról ne is beszélve, de ami miatt számomra nagyon kiemelkedő, hogy ez volt az első bétaolvasásom.
Az írónő még február végén keresett meg a lehetőséggel, amin már ledöbbentem, hogy ilyennel felkeresnek engem. Miután pedig elmondta a műfaját, akkor úgy voltam vele, miért ne, a műfajt szeretem, szóval elfogadtam. Végül pedig sokkal jobb élmény volt számomra, mint azt alapból gondoltam volna. Egyrészt az írónő nagyon aranyos, mindig boldogan írtam neki, hogy ahol tartok, ott milyen meglátásaim voltak, hogy éltem meg az adott jelenetet, valamint küldözgettem a helyesírási hibákat. Másrészt maga a történet is elvarázsolt, a főszereplőink közötti kémiát pedig iszonyatosan élveztem.

A történet egy romantikus high fantasy, ahol az emberek mellett számos természetfeletti lénnyel is találkozhatunk. Voltak benne tündérek is! Aki ismer, az tudhatja, hogy odáig vagyok értük, szóval nagy boldogságot okozott, amikor ez kiderült.
Valamint tetszett náluk az a szál, hogy a tündérek a természeti elemeket tudják irányítani. Például Kai, aki az egyik főszereplőnk, ő vízlan, vagyis a vizet tudja úgy irányítani, ahogy szeretné. Ha már vízlan, a lan alapból egy izgalmas dolog szerintem. Mondhatni ez az, ami lehetővé teszi számukra a „varázslást”. A tündérek és az emberek egymástól messzebb élnek, és ez a bizonyos lan a tündérek földjén a legerősebb, ebből tudnak energiát gyűjteni, stb. Viszont ahogy távolodnak el az otthonuktól, a lan úgy veszít az erejéből, és a tündérek is kevésbé erősek. Például, ha egy tündér már nagyon hosszú ideje távol van, akkor szinte elkezd emberré változni, olyan mértékben, hogy a természetfeletti erejét elveszíti.
Ha pedig már itt vagyunk ennél a témánál… Olyan boldogságot okozott számomra, amikor a főhősnőnk otthonában a tündérek mondhatni legenda szintjén vannak jelen. Vannak mendemondák róluk, meg hogy mondjuk valaki látott egyet, de közben igazán titokzatosnak vannak beállítva. Ez annak is köszönhető, hogy ez a falu, ahol Néa él, az elég messze van a tündérektől, így csak kevéssel lehet ott találkozni, vagy egyel sem általában. A világ ebből a szempontból is szépen felvan építve, mert ahogy távolodunk a lantól, annál inkább titokzatos lények a tündérek, akikről valaki vagy elhiszi, hogy léteznek, vagy nem, míg ahogy közeledünk a lanhoz, annál inkább tudnak a létezésükről, és különböző hozzáállásokat láthatunk velük szemben.

Szerintem már most érzitek mi lesz itt a fő történeti szál. Néa és Kai találkozni fognak majd egymással, és együtt elindulnak a tündérekhez, amikor kiderül, hogy Néa tulajdonában milyen gyűrű van. Közben rengeteg minden történik velük a hosszú útjuk alatt, egyrészt megismernek új embereket, különböző galibákba kerülnek, stb., valamint egyre közelebb is kerülnek egymáshoz.

Néa egy nagyon szimpatikus karakter volt számomra, akinek a hátterére nagyon kíváncsi vagyok. Már több minden kiderült, de mivel ez egy sorozat lesz, így maradtak még kérdések bennem. Mindenesetre Néát úgy ismerjük meg, hogy elég rossz családból származik olyan szinten, hogy nagyon rosszul bánnak vele. Teljesen kihasználják dolgoztatják, bántalmazzák. És ha ez nem lenne elég, maga a falu lakók se bánnak vele jól, sőt, teljesen kiközösítik, plusz szintén bántalmazzák akár szavakkal, akár tettekkel. Ez pedig leginkább a származásának köszönhető, ami, ahogy ránéznek már mindenki tudja milyen néphez tartozhat alapból. Pont egy olyan népcsoportból származhat, akik az ellenségei azoknak, akik ebben a faluban laknak. A vörös haj a nor népnek egy sajátossága, így szegény nem tud mit csinálni, hiába próbálkozik besötétíteni akár a haját különböző dolgokkal. Egyetlen pozitívumot tudok itt felhozni, az pedig Néa unokahúga. Szerintem Néa miatta bírja ennyire erősen ki azt a megmérettetést, amit ott minden nap kap. Bár örülnék, ha az unokahúga kiállna érte.
Azt itt hozzátenném, hogy az emberek elég elmaradottak, olyan körülmények jellemzik ezt a társadalmat, amit a legtöbb fantasy világban láthatunk. Viszont bejön itt egy csavar, mert a tündéreknél már nem ezt láthatjuk, így érdekes volt látni, hogy Néa hogyan viszonyul ehhez. Ott például már nem is annyira prűdök, sőt, egész kevés ruhát hordanak, mondhatni úgy, mint ahogy mostani világunkban szokás. Ezzel szemben az embereknél a lányok hosszú szoknyát hordanak, jó sok alsószoknyával. A nőket sokkal jobban megbecsülik a tündérek körében, kevésbé előítéletesek, nem fognak valakit csak a származása miatt elítélni, beskatulyázni.

Kai szintén már az első feltűnésével megvett magának, szimpatikus volt, sőt, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Mint kiderült nem hiába szerintem. Egyrészt tündér, másrészt pedig, ahogy Néához viszonyul.. Ahh.. Hát, odáig vagyok.
A szerelmi szál lassabb kibontakozású, így például csók jelenetre is várhatunk bőven, de az addig vezető út teljes mértékben kárpótol minket. Olyan erős vonzás van Néa és Kai között, hogy az hihetetlen. Egy sima ölelésnél is én már úgy olvadoztam tőlük, ami nem valami sok párnál jellemző rám. Az írónő szerintem az ő kapcsolatukat ennél szebben meg se írhatta volna. Imádom ezt a párost, de komolyan.
Volt egyágyas jelenetük is, ami nekem személy szerint az egyik gyengém. És itt sem kellett csalódnom ennek a trope-nak a varázsában, mert az egyik kedvenc jelenetem lett, valamint maga az egész, amikor abban a bizonyos fogadóban voltak. Mégis erotikus jelenet mindössze egy lesz a könyvben, de nem közöttük. Bevallom, meglepett, hogy kaptunk ilyet is, de nem éreztem volna azt, hogy nincs helye egyáltalán a könyvben. Sőt, egyébként érdekes is volt, mert a világ stílusa, az az íróstílus, ami az egész könyvet végig kíséri, olyanban volt ez is megírva, ami miatt különlegessé tette. (Majd, ha olvassátok, akkor érthetőbb lesz, mire akarok itt kilyukadni.)
A csók jelenet viszont Kai és Néa között.. Imádtam! Csak gondoljatok arra, hogy a sima ölelésnél is hogyan álltam hozzájuk.. szóval a csók jelenetnél iszonyat boldog voltam. Annyira aranyosan lett leírva! Komolyan a romantikus énemnek már csak emiatt a jelenet miatt is érdemes volt elolvasnia. Viszont persze ahhoz, hogy ezt így értékeljük, muszáj megismerni a szereplőket, mert ez a jelenet is tényleg úgy van megírva, hogy nagyon illik hozzájuk.

Az írói stílusra is kitérek még röviden, mert nem tudok szó nélkül elmenni mellette, mennyire tetszett, ahogy az írónő írt. Nekem ilyen élményben még nem volt részem, mint amilyenben most. A könyv elejei leírások miatt szinte már-már rajzolva jelentek meg előttem a leírtak, amiben a pasztellszínek domináltak. Igazán meglepő élmény volt számomra, mert az egész csak úgy jött, nem befolyásoltam azt, hogy hogyan lássam magam előtt a cselekményt. Így számomra emiatt is volt még pluszban egy hatalmas élmény.

A másik pedig, amit kiemelnék, hogy elsőként, ami megfogott engem a könyvben, azok az elnevezések voltak. Főleg a települések nevei. Olyanok vannak a regényben, mint például: Aggbükk, Diósvölgy, Csillagfás,… Mennyire jó már! Viszont miután megtudtam Néa nevének jelentését, az is nagyon megtetszett. Valamint ha már elnevezések… A címnek is lesz majd jelentősége, nem hiába az, ami.

Összegezve:

Ez a könyv engem teljesen megvett magának a világfelépítésével és a szerelmi szállal. A világ számomra nagyon szépen kidolgozottra sikerült, aminek még egy sajátos bájos oldala is van véleményem szerint. Ami pedig a romantikát illeti a könyvben, egyszerűen odáig vagyok érte. Nem sok olyan pár van, akiknél már egy sima ölelésnél is olvadoztam, de Kai és Néa párosa elérte ezt számomra. Ezek miatt már megéri szerintem a romantasy rajongóknak olvasni a könyvet.

Emellett az írói stílus, az elnevezések is teljesen megfogtak engem a könyvben.

Többek között számíthattok benne egy lassabban kibontakozó romantikus szálra, ahol a szereplők között iszonyat erős a kémia, emellett vannak még tündérek, egyágyas jelenet, amik számomra csupa pozitívumok voltak. Viszont van benne még szerelmi háromszög is, de úgy gondolom nem olyan erős, hogy zavaró legyen azok számára, akik nem szeretik ezt. Sőt, szerintem csak még közelebb hozta ez egymáshoz Kait és Néát.

Romantasy rajongók hajrá! Ez a Ti könyvetek.

Kiemelt idézetek:
☆ „Az erdő jelzi, ha ragadozó mozog a fák között, és az embertől nincs veszélyesebb.” ☆ (1. fejezet, Nyitorka)

☆ „A köd összesűrűsödött körülötte, gyapjúba csomagolta a világot, eltompította a hangokat, mintha csak ő létezett volna a mindenségben.” ☆ (1. fejezet, Nyitorka)

☆ „Tegnap még kinevette Lesanát, amiért tündékkel akar találkozni, mintha csupán a mesékben léteznének, mint a sellők és a sárkányok.
    Csakhogy Néa látta a térképet: Szília határos Garriennel. Garrien pedig a tündék földje. Ráadásul a két tündefa körül gyakran látnak hajnalonta vagy napnyugtakor éteri szépségű alakokat, csillámló ruhákban, felhőfehér hajzuhataggal és isteneket meghazudtoló kecsességgel.
    Az erdőt járva Néa maga is megpillantott néha valami szokatlant a szeme sarkából, de mire arra fordult, csak egy bodzavirág bólogatott az ágon vagy egy cinege röppent a magasba.
    A falubeliek gyakran találkoztak ezekkel a különös idegenekkel a vén tölgy környékén. Idegenekkel, akik hihetetlen magasra ugrottak, vagy épp egy mókus könnyedségével másztak fára.” ☆ (2. fejezet, Tölgy)

☆ „A hatalmas ágy azonnal magára vonta a figyelmét, és nemcsak a masszív kerete, a púpos dunna vagy a négy, agyontömött párna, hanem az a tény, hogy csak egyetlen egy volt belőle.
    – Majd a földön alszom – sóhajtott Kai.
    Néa ijedten kapta el tekintetét. Talán tényleg belelát a fejébe? Lehetséges? Vagy csak az arcáról olvasta le az aggodalmat?
    – Ha valaki, akkor én fogok a földön aludni – jelentette ki. A tünde szükségtelenül kezelte valamiféle hölgyként.
    Kai átvágott a szobán, elhaladt a böhöm kőkandalló előtt, amiben vad tűz lobogott, a két keskeny osztott ablak előtti asztalhoz lépett, kihúzta a négy szék egyikét, rárakta a tarisznyáját, egy másikra meg leült, majd lazán az asztal lapjára könyökölt. Mosoly bujkált a szája sarkában, és Néát feldühítette vele. Nem elég, hogy ide-oda rángatja, még ki is neveti?
    – Akkor mindketten a földön alszunk. Az ágyat meg kiadjuk. Biztos akadna gazdája. – Most már nyíltan vigyorgott.” ☆ (7. fejezet, Lilanka)

☆ „A tünde egy lenszínű ingben ült le vele szemben, ami második bőrként tapadt a testéhez, mintha ráfestették volna. Néa sosem látott még ilyen szövésű anyagot. Próbálta figyelmen kívül hagyni a tünde izmait, széles vállát, a bizonyítékát, hogy a másik menynyivel erősebb nála, milyen könnyen maga alá gyűrheti, rákényszeríthet bármit, és semmit sem tehetne ellene.
    Kai izmaiban, termetében feszült az erőszak ígérete, és Néa hirtelen nyelni sem tudott.
    – Ez mind a tiéd.
    Tette elé a tünde az egész báránycombot. Ez kizökkentette Néát sötét gondolataiból. Hirtelen értelmezni sem tudta, mi történik, makogni kezdett.
    – Tessék? Mi? Ezt…” ☆ (9. fejezet, Nefelejcs)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi