Monica Murphy: Amiket el akartam mondani (Lancaster középiskola 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben az Amiket el akartam mondani című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

Köszönöm a közös olvasást, Kíra!

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 588
Fordító: Weisz Böbe
ISBN: 978 963 580 294 4

Fülszöveg:
„Ha tetszett az A Milllion Kisses in Your Lifetime!

Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja.

A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni.

Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép…

És magával viszi Summer naplóját.

Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének…

De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?”

Véleményem:
Kicsit érdekes volt, mert hol jobb volt, hol kicsit elveszített a könyv, de nem volt rossz. Sőt, a vége még fel is húzta kicsit az értékelésemet.

Whit és Summer, a főszereplőink kapcsolata érdekesen indul, és sokan rossz szemmel néznek rájuk, mert Whit családja Summer anyja miatt megy tönkre. Bár Whit szüleinek a kapcsolata már amúgy is tönkrement, de végül Summer anyja miatt válnak el, amikor kiderült, hogy Whit apja, Augustus évek óta megcsalja vele a feleségét. Viszont az is kiderül, hogy sose voltak egy boldog pár, kényszerből házasodtak, hogy fenntartsák a Lancaster nevet. Ezt el is várják Whittől is, hogy figyelembe vegye a család hírnevét.
Whit és Summernek így nem szabadna ez alapján összejönnie, de a vonzalomnak nem tudnak ellenállni. Úgy kerülnek egyre közelebb egymáshoz, hogy Whit ellopja Summer naplóját. Ahhoz, hogy a lány visszaszerezhesse a naplóját, amikor csak “csettint” Whit, neki már mennie is kell, és a fiú úgy használja ki, ahogy kedve tartja. Summer belemegy ebbe az alkuba, mert a naplójában elég nagy titok is lapul, ami ha kiderül, nagy bajba kerülne. Persze közben “utálják” egymást, de egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Bár igaz, Whit tényleg jó ideig próbálta utálni. Sőt, a suliban mindenkit ellene is uszított, nem barátkoztak vele.
Egy valaki nem hallgat Whitre, és barátkozott Summerrel. Ő nem más, mint Sylvie, Whit húga. Sylvie könyvére egyébként nagyon kíváncsi leszek. Kiderül róla, hogy haldoklik, de erősnek mutatja magát. Sőt, sokszor beszél is a halálról. Viszont végig én ezt egy álcának éreztem, és szerintem belül nagyon fél, csak ezt igyekszik nem kimutatni. Na, de itt nem ő a főszereplőnk, szóval kanyarodjunk vissza. Whitnél nagyon tetszett, hogy mennyire törődik a családjával. Például a húga nagyon fontos számára.

Nekem a szereplők néha idegesítőek voltak, hogy annyira nem tudták eldönteni, hogy mit akarnak. Bár legalább tényleg el tudtam képzelni, hogy gimisek. Mindenesetre szerintem ez volt nálam a főprobléma, ami néha ki is vett a könyvből. Viszont a vége kárpótolt. Iszonyat aranyosra sikerült azt megírni.
Ami még problémás volt azok a regény második felében lévő elgépelések. Ahogy haladtam a vége felé, annál több elgépelést találtam. Szerencsére nem töménytelen mennyiségben, hogy zavaró legyen, de azért szembetűnő volt.

Összegezve:
Egy kikapcsolódásnak jó volt, de annyira nem vett magának. Viszont egy mellékszereplő nagyon felkeltette az érdeklődésemet, így kíváncsian várom az ő könyvét.
Whitet és Summert sajnos nem sikerült annyira megkedvelnem, de a könyv vége kárpótolt, mert nagyon aranyos lezárást kapott ez a páros.

Ha szeretitek a gimis ellenségekből szerelmesek történeteket, amiben valami nagy rejtély is akad, akkor ajánlom számotokra! Viszont fontos megjegyezni, hogy vannak benne valamennyire dark romance-re hajazó jelenetek is, így 18 éven felülieknek ajánlanám. Aki pedig jó dark romace-et szeretne olvasni, akkor ne ezt a könyvet vegye a kezébe. Hiába nekem úgy adták el, hogy ez az, én annyira nem éreztem ezt.

Kiemelt idézetek:

☆ „Tettem egyet s mást, mondtam ezt-azt, amire nem vagyok büszke, és ez rendben van. Mindnyájan követünk el hibákat, és szabad is, mivel emberek vagyunk, nem igaz?” ☆ (389. oldal, 33. fejezet)

☆ „– Épp ez a különbség köztünk, apám. Mert mindig van választásunk. Csak te nem láttad a sajátodat.” ☆ (399. oldal, 34. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi