Riley Baker: Találj vissza (A Happy End után 2.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Találj vissza című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

 

A könyv adatai:
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 286
ISBN: 978 615 008 788 7

Fülszöveg:
„Kisha Raids autóbaleset következtében elveszítette emlékeinek nagy részét. Egy véletlen folytán azonban sikerült visszakerülnie a múltba és szembesülnie azzal, hogy van valami, pontosabban valaki, akiről soha nem beszéltek neki.
Miután újból magához tér, barátnője felfedi előtte a kendőzetlen igazságot. Azt hiszik a legnagyobb kérdés mindössze az: Kisha szeretne-e emlékezni arra az emberre, aki egykor magára hagyta?
Csakhogy az időutazás során Kisha mindent elkövetett annak érdekében, hogy megváltoztassa a történetük végét.
Ha szembeszegülsz a sors akaratával, annak ára van. De ki fizeti meg? Kisha?
Vagy az a személy, aki egykor még a világot jelentette neki?
Mi van akkor, ha nekik tulajdonképpen ez volt a sorsuk? Ha mindennek pontosan így kellett történnie?”

Véleményem:
Köszönöm a közös olvasást, Fruzsi!

Az első rész nagyon fájdalmasan ért véget számomra, mivel Kisha ismét nem emlékezett Derrickre. Ebben a részben legalább Kisha tudja, hogy Derrick volt a szerelme, aki szintén a kocsiban volt vele a baleset közben. Viszont szerencsére nem halt meg, hanem „csak” elhagyta a lányt. Kisha egy ideig ebben a tudat él, hogy az állítólagos nagyszerelme egyszerűen csak úgy faképnél hagyta a balesetük után. Persze nem egészen saját döntés volt ez Derrick részéről, amire fény derül majd a kötet alatt. Viszont vajon találkoznak-e még? A válasz, hogy igen. Hiába lettek szétválasztva egymástól, ismét egymásra fognak találni.

(spoiler:) Amikor Kisha visszaszerezni az emlékeit az egyszerre töltött el boldogsággal, de szomorúsággal is. Szomorú voltam, mert tudtam, hogy lesz itt valami bökkenő ezzel kapcsolatban. Másrészt ezek az emlékek nem az igaziak voltak, hanem amiket akkor élt át, amikor utazott az időben, és megpróbálta megváltoztatni a sorsukat. Ezáltal pedig hamis emlékekre tett szert, amik most vissza is jöttek. Amikor pedig kiderült, hogy ha nem emlékszik ténylegesen vissza, akkor a felülírják mind a négyük a múltját, az volt a legrosszabb. Senki nem fog emlékezni, hogy Derrick és Kisha ismerték egymást, sőt, együtt voltak. Így nagyon szurkoltam, hogy valahogy visszatérjenek Kisha emlékei, amit aztán várhattam. Sajnos sehogy sem sikerült neki emlékeznie. Ezáltal Kisha és Derrick ismét elveszítették egymást. Még szerencse, hogy egy-egy zsebkendőre felírta Kisha, hogy hol és mikor találkozzanak, ha nem sikerülne emlékeznie. Hiába találkoztak, és jöttek össze, sőt, még gyerekük is lett, a happy end ellenére is összeszorult a szívem, és szomorú voltam. (spoiler)

A szereplőket egy kicsit még jobban megismerhettük itt.
Derrickben nagyon bírtam a kitartását, valamint, hogy Kisha kedvéért nem zavarja össze azzal, hogy elé áll és mindent bevall, hogy ő kicsoda, hanem próbálja inkább rávezetni arra, hogy emlékezzen.
A másik szereplő pedig akit még kiemelnék, az Tim. Itt végre őt is megismerhettük, aminek hála meg is kedveltem. Sokszor képes volt az amúgy szomorú könyvet feldobnia. Egy kis fényt vitt a történetbe a személyiségével. Plusz Avery-vel a kapcsolatát nagyon megszerettem, ahogy csipkedik és ugratják egymást, de közben látszik, hogy tényleg szeretik a másikat.
Annyira sajnálom, hogy ezeknek a fiúknak a gyerekkora úgy elromlott. Majd megszakadt a szívem értük, amikor azt olvashattam, hogy milyen volt nekik a nagybátyjukkal.

Ahogy az első rész, ez is nagyon tetszett, hisz ez is nagyon hat az érzelmeinkre, de ha választanom kellene, akkor lehet egy nagyon kicsit az első részhez jobban húz a szívem.

Összegezve:
Míg az előző részre azt mondtam, hogy a sorsról szól, addig ennél azt mondanám, hogy a lelki társakról. Ugyanis ez a könyv számomra azt mutatta be, hogy akármi történjék, a lelki társak mindig egymásra fognak találni. Jöhet bármilyen akadály, szét választhatják egymástól őket, végül mindig vissza találnak a másikhoz. Ez pedig nagyon tetszett, hogy ennek a duológiának mind a két része ennyire fókuszál valamire, amik nagyon szépen be lettek mutatva. Mind a két könyvbe vitt Riley Baker egy kis humort, de igazából nagyon fontos dolgokat mutat be.

Mindenképp ajánlom figyelmetekbe, ha ilyen mondhatni természetfeletti könyvet szeretnétek olvasni. Viszont hiába természetfeletti, nem egészen fantasy számomra.

Ha pedig valamit hasonlót szeretnétek olvasni, akkor még a Soha, de sohát ajánlom figyelmetekbe, ami szintén a lelki társakról és a sorsról szól. Ha pedig már olvastátok azt és tetszett, akkor ezt a duológiát ajánlom még.

Kiemelt idézetek:
☆ „A végén mind a ketten csupán kőbe vésett nevek leszünk. Ennyi marad meg belőlünk. Nem lesz, aki elmesélje majd a történetünket, de valahol, valamelyik fának a lombkoronája őrizni fogja az emlékét annak, amikor mi ketten egymásba szerettünk. Amíg világ a világ.” ☆ (4. oldal)

☆ „Azon tűnődtem, hogy vajon mindenkinek megadatik-e az igaz szerelem. Hiszen voltaképpen ez az élet mozgatórugója. És igaz szerelem alatt persze nem azt értem, hogy valaki egy füzetből kitépett papírlapon lehazudja a csillagokat az égről. Igaz szerelem alatt azt értem, amikor valaki kitart melletted, történjék bármi.” ☆ (60. oldal)

☆ „– Talánok nincsenek. Az ember vagy akar valamit vagy nem. Az egyikhez mindig jobban húz a szíve.” ☆ (78. oldal)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi