Krista Ritchie, Becca Ritchie: Beteged vagyok (Addicted 1.) értékelés

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a Beteged vagyok című könyvről olvashatjátok a véleményemet.

A könyv adatai:
Kiadó: Rainy days
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 460
Fordító: Lévai Márta
ISBN: 978 963 580 238 8

Fülszöveg:
„2 ​legjobb barát.
Hazugok. Szeretők. Függők.
1 mindent elsöprő szerelem.

Senki sem sejti a félénk Lily Calloway legnagyobb titkát. Miközben mások főiskolai bárokban táncolnak, Lily a fürdőszobába vonul el. Hogy megdugják. Szexfüggése egy éjszakás kalandokba, erotikus kapcsolatokba és olyan helyzetekbe sodorja, amiket később szégyenkezve bán meg. Az egyetlen, aki ismeri a titkát, maga is titkot őriz.

Loren Hale legjobb haverja a whiskeys üvegje. Lily csak második helyre szorul. Három éven át úgy tesznek, mintha együtt járnának, hogy a családjuk ne jöjjön rá a függőségükre. Mesterien értenek hozzá, hogy italosüvegeket és itt-ott felcsípett pasikat rejtsenek el, akik jönnek-mennek a lakásukban.

De miközben egyre mélyebbre süllyednek a szenvedélybetegségükben, úgy kapaszkodnak egyre erősebben ebbe a romboló kapcsolatba, és végre el kell gondolkodniuk, hogy egy igazi közös élet nem jobb-e, mint a hazugság. Féltve őrzött életükbe beszivárognak idegenek és családtagok, és Lily meg Lo az új kihívások nyomán rádöbbennek, hogy talán nem csak a szex és az alkohol rabjai. Az igazi vétek talán éppen a másik.”

Véleményem:
Köszönöm az újbóli közös olvasást, Puska! Ismét nagyon élveztem, hogy közben ki tudtunk beszélni egy könyvet.

Először is egy nagyon fontos kérdéssel kezdem az értékelésemet. Mégis miért nem látom annyit ezt a könyvet? Sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne. Ez egy olyan könyv, ami igazán megérdemelné a figyelmet, mert nagyon fontos témákat dolgoz fel, méghozzá szépen megírva.

A könyv két függőséget mutat be nekünk a két egyetemista főszereplőnkön keresztül. Lo az alkoholnak, míg Lily pedig a szexnek nem tud ellenállni. Mind a ketten annyira megszállottjaik a függőségüknek, hogy egy napot se nagyon bírnak ki nélkülük. Viszont ami nagyon fontos, hogy ők ketten ott vannak egymásnak. Akármi történik az egyikükkel, biztosan számíthatnak a másikra. Közben pedig főleg a családjuk előtt próbálják titkolni, hogy igazából mi van velük. Ez három éven keresztül jól is megy. Egészen addig, míg egyre jobban el nem durvulnak ezek a függőségek, és nem lépnek a képbe barátok, valamint míg Lily nem veszi fel ismét a kapcsolatot a családjával. Mivel már egyre többet vannak mások társaságában, így igazán nehéz Lonak folyamatosan valamit kortyolgatnia, Lilynek pedig egyik férfi ágyából a másikba bújnia. A másik pedig ami szintén kicsit megbonyolítja a dolgot, hogy míg éveken át Lo és Lily csak eljátszotta, hogy ők egy párt alkotnak, most már úgy döntenek, tényleg megpróbálják igazából. Annyi a nehézség, hogy Lily eddig mindig egy férfival csak egyszer feküdt le, így most lesz először monogám kapcsolatban.

Egész sokáig inkább Lo problémáját éreztem nagyobbnak, hisz sokat hallhatunk arról, hogy az alkohol mire lehet képes az embereknél. Viszont Lily baja is elég problémás. Bármikor rájöhet a vágy, amit nagyon nehezen tud kezelni, főleg, mivel, ha nem elégíti ki magát minél hamarabb, akkor elkezd remegni, rosszul érzi magát. Egy idő után pedig bizonyos módszerek nem is elegendőek számára, és kénytelen egy férfival megoldani, hogy tényleg segítsen neki.
Lehet még így se hangzik igazán durvának, de amikor már fontos eseményekről kell mindez miatt lemaradnia, az igazán fájhat neki. Vagy amikor egyszerűen csak emlékezett kiesése van, ami pedig elég ijesztőnek hat.

Az írónők a függőségeket úgy mutatták be, hogy teljesen át lehetett érezni. A szereplőkkel együtt fájt nekem is, ahogy egyszerűen nem tudnak a szervezetüknek parancsolni. Viszont leginkább a végén törték össze a szívemet, amikor már tényleg szeretnének valamit kezdeni a problémáikkal. Belátják, hogy nem mehet így tovább. Nem lehet, hogy a mindennapokat ezeknek szentelik. Ehhez viszont már másokat is kénytelenek bevonni. Mert már hiába sikerült éveken keresztül eltitkolniuk mások elől, mintha csak egy kis buborékban éltek volna ketten, nem mehet így tovább. Nem csak magukat, de a környezetüket is elkezdik egy idő után mérgezni. Viszont hiába van akár egy külső húzó erő, hogy változtassanak, és akár segítséget is kapnak, az első, és legnehezebb, hogy be kell vallaniuk, hogy mi a bajuk, és kell az akaraterő, hogy változtatni szeretnének. Amíg magukban nem tisztázzák ezt, addig nem lehet egyik lépést a másik után megtenni. Elsőnek fejben kell eldönteniük, hogy igenis megpróbálok megváltozni.

Lo-ról és Lilyről már beszéltem egy ideje, akiket igazán megszerettem, de mások is közel kerültek hozzám. Mindenesetre azt még megemlíteném, hogy a főszereplőink párosát is nagyon szeretem. Egyszerűen elképesztő erősek lesznek a könyv végére, de ehhez úgy sikerül eljutniuk, hogy segítik is a másikat folyamatosan.
A történetben számos más olyan szereplő van, akik könnyen belophatják magukat a szívünkbe.
Aki az én szívemet itt elrabolta, az nem más, mint Ryke. Igen, Lo, téged is szeretlek, de Ryke egyszerűen akkor is sokkal jobban vonz magához. Már a legelső pillanattól kezdve, ami elképesztő, mert akkor még mondhatni nem is ismertük. Mármint egyáltalán nem. Viszont valahogy úgy sikerült ezt a szereplőt megalkotni, hogy nagyon izgatott vagyok, hogy minél jobban megismerhessem.
Connort szintén nagyon megkedveltem, aki aztán tényleg egy egyéniség. Konkrétan minden is lepereg róla. Bármit mondhatsz rá, egész biztos, hogy nem fogja megrázni. Annyi önbizalma van, hogy az elképesztő. Mondjuk van is mire, mert ő is egy olyan férfi szereplő lett, aki már akkor vonzza a lányokat, ha még semmit nem tudnak róla, csak meglátják. Persze, ezt is simán elviseli, sőt, nem is foglalkozik a lányokkal. Kivéve eggyel. Ahh.. az a páros! Minél hamarabb olvasni akarnám, ha tehetném. Már itt megszerettem őket, pedig aztán még olyan sokat nem is kaphattunk belőlük. Annyit elárulhatok, hogy egy igazi kis ellenségekből szerelmesek kapcsolat lesz az övüké.
Lilynek a három testvérét is megismerhetjük egy kicsit, akik közül leginkább Rose volt szimpatikus nekem, bár, ennek az is lehet az oka, hogy vele többet találkozhattunk ebben a könyvben. Mindenesetre alapból egy érdekes karakter lesz, hiszen ő tipikusan olyan, aki magas falakat emel maga köré, és nehéz is azokat áttörni.

Az egész könyvért tényleg odáig vagyok, a történetről csak jót tudok mondani. Nagyon vitt magával az egész. Mégis egy problémám akadt, ami nem egészen a könyv hibája. Ez pedig nem más, mint a magyar kiadás. Igen, A szertartásról szóló értékelésemben, említettem, hogy már kevésbé fogok félni, ha egy rainy dayes könyvet veszek a kezembe, de ez azokra igazak, amik mostanában, vagy a későbbiekben fognak megjelenni. Ugyanis ez egy régebbi kiadásuk, ami meg is látszik. Egyrészt a borítónál már voltak botrányok, hiszen arrébb csúsztak rajta a dolgok, viszont ez nem is akkora probléma, mint a beltartalom. A fordítás, tördelés nem az erőssége ennek a regénynek. Mondok is pár példát erre.
A párbeszédeknél sokszor a gondolatjeleket nem megfelelően használták, így néha kérdés volt, hogy mit mondott, vagy csak gondolt a szereplő. Esetleg melyik szereplő mondta. Sok esetben pedig nem azt írták, hogy mondta, hanem azt, hogy így.
    –  … –  mondta Lo.; helyett - … –  így Lo.
Ez egy idő után zavaró volt, valamint a mégy szó is. Sose mondjuk ki, hogy megy, vagy mondatban „Hova mész?”, helyette mindig azt kapjuk, hogy mégy, „Hová mégy?”. Lehet másoknak nem, de nekem egy idő után zavaró volt.
Arról nem is beszélve, amikor elírások voltak a könyvben. Főleg, ha egy megható pillanat jött volna, akkor azért felbosszantott, hogy így elrontották azt a nagy pillanatot. Mondok is egy példát ide is, ami nagy szívfájdalmam volt.
    „–  Mit mondhatnék – suttogom. – Jó utat?
    – Nem – […] – Ez nem istenhozzád, Lil.” (457. oldal, 33. fejezet)
Ahh.. még leírnom is rossz volt, mert itt már egyébként majdnem sikerült elérzékenyülnöm, erre egy ilyet látok.
Mindegy, ezt tegyük félre. A lényeg, hogy nagyon bízok benne, hogy a második részre már jobban oda fognak figyelni, így attól nem félek. Attól már jobban, hogy nehogy elkaszálják ezt a sorozatot, mert én úgy érzem, ha ez így halad tovább, akkor akár a sorozat kedvencemmé is válhat.

Összegezve:
Ez a könyv sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne!

Egy csodásan megírt történet arról, hogy milyen egy függőnek az élete. Milyen nehézségeken megy keresztül? Mennyire befolyásolja a minden napjait?
Az írónők mindezt úgy tudták bemutatni, hogy teljesen együtt tudtam érezni a szereplőkkel, miközben megszakadt értük a szívem.

Míg Lo az alkoholnak, addig Lily a szexnek a megszállottja. Elég különböző a problémájuk, mégis mind a kettőt nagyon jól bemutatták Lily szemszögén keresztül. Bár arról sokat hallunk, hogy az alkohol mire lehet képes az emberekkel, addig az utóbbival annyira nem találkozunk. Mégis mind a kettő nagyon megnehezíti a dolgaikat, így nem lehet csak az egyik kiemelni, hogy melyik a rosszabb. Mind a kettejüknek rossz saját magukra, és a környezetükre nézve is. Persze, külső szemlélőnek ilyenkor könnyű mondania, hogy változtassanak, de elsőnek nekik kell ezt fejben helyre tenniük. Ezt szintén bemutatja nekünk ez a könyv. Tényleg nagyon sok mindenre kitértünk, hogy lássuk, hogy milyen egy olyan embernek, aki valaminek a függője. Mindez úgy van megírva, hogy bár hiába szorul össze a szíved a szereplőkért, azért nagyon olvasmányos, de mégis egy komoly könyv marad az elejétől kezdve a végéig.

Én minden oldalát szerettem, és bár ez a rész nem lett kedvencem, de el tudom képzelni, hogy ha továbbra is így haladunk, akkor a sorozat még kedvencemmé is válhat. Bizony, ennyire közel került a szívemhez.

Egy problémám volt, ami pedig a magyar kiadás. Viszont bizakodok benne, hogy a második résznél már jobban oda fognak figyelni, hogy milyen könyv kerüljön az olvasó kezébe. Valamint, ha még nagyon mondanom kellene valamit, akkor örültem volna, ha Lo szemszögéből is olvashattunk volna.

Csak ajánlani tudom, ha szeretitek a szépen megírt, nehéz témával foglalkozó regényeket!

Kiemelt idézetek:
☆ „– Én veled vagyok, Lily. Mindig.” ☆ (129. oldal, 10. fejezet)

☆ „Megsimogatja a hátamat, és egy ideig még a finom meleg karok közt időzhetek. Ide akarok költözni! Itt biztonságos.” ☆ (237. oldal, 19. fejezet)

☆ „[…] mindig erősebb a félelem, hogy elveszíthetjük egymást, a fájdalomnál, amit okozunk.” ☆ (355. oldal, 26. fejezet)

☆ „– […] Szeretlek, Lily, de eléggé akarlak szeretni ahhoz, hogy soha ne válasszam az alkoholt helyetted. Egy pillanatig meg se forduljon a fejemben. Olyan akarok lenni, akit megérdemelsz.” ☆ (421. oldal, 30. fejezet)

☆ „– Mindig a tiéd maradok, Lily. Nem tép el minket sem távolság, sem idő.” ☆ (457. oldal, 33. fejezet)

Köszönöm, hogy elolvastátok!
Fruzsi