Kedvenc kiadóim és íróim

Sziasztok!

Még egy kicsit maradnék a bemutatkozásnál, így a mai bejegyzésemben a kedvenc kiadóimról és íróimról olvashattok.

Először lássuk a kiadókat.

Kettő kiadót tartok kedvencemnek. Mind a kettő szerintem igazán minőségi könyveket szokott kiadni. Jó a kezembe fogni ezeket. Nem csak a külső tetszik ezeknél a könyveknél, hanem a fordítással, tördeléssel és hasonló munkákkal se szokott problémám lenni általában. Sőt, talán csak egy-kettő ilyen könyvvel találkoztam, ahol annyira nem voltam kibékülve a fordítással.

A másik, amit mindenképp megemlítek, hogy nagy pozitívum számomra az is, hogy gyorsan el lehet érni őket. Például Molyon napokon belül válaszolni szoktak a feltett kérdésekre.

Persze negatívumot is lehetne mondani, ha például elkaszálnak egy olyan sorozatot, amit szerettem, annak én se szoktam örülni, viszont többségében inkább pozitívumokat tudnék felsorolni náluk.

Kitérve röviden a kiadókra külön-külön, az egyik a Könyvmolyképző. Ha csak egy kiadót mondhatnék kedvencnek, akkor gondolkodás nélkül őket vágnám rá.

Ennél a kiadó nagyon sok olyan könyvet hoz, ami pont az én érdeklődési körömbe esik. A kedvenc kiadói sorozataim náluk a Rubin-, Vörös-, valamint a Zafír Pöttyös. Itt találom leginkább a nekem tetsző könyveket, de más sorozatokból is szoktam olvasni. A kedvenc szerzőimtől is náluk lehet megtalálni a kiadásokat.

Ennél a kiadónál talán azt mondhatnám zavarónak, hogy a vastagabb könyvek esetében néha kicsit a gerinc behajlik, de szerencsére nem szokott megtörni.

A másik kiadó pedig nem más, mint a Maxim. Bár a KMK-t tartom a legkedvencebbnek, de ezt is azért kedvencnek mondanám, mert ők is sok olyan könyvet hoznak, amiket várok, plusz náluk tényleg nem tudok a kivitelezésnél rosszat mondani. Legalábbis most nem jut eszembe semmi olyan.

Ez a kiadó is nagyon jó, hogy külön válogatásokba szedi a könyveket, így még könnyebb talán megtalálni a nekünk megfelelőt. Itt leginkább a Dream- és a Passion válogatásba esett regények állnak hozzám a legközelebb, valamint bár kevesebb, de a Mont Blanc válogatásnál is szoktak olyanok lenni, amik felkeltik az érdeklődésemet.

A kiadók után pedig jöhetnek is a szerzők.

A legnagyobb kedvencem Sarah J. Maas. Többek között ő írta meg a legkedvencebb könyvsorozatomat, a Tüskék és rózsák udvarát, amire a későbbiekben majd legtöbbször ACOTAR-ként fogok hivatkozni. Valamint ő álmodta meg azt a szereplőt is, akit nálam senki sem tud überelni, de még megközelíteni sem. Ő nem más, mint Rhys, szintén ebből a sorozatból. Emellett viszont azt is el kell mondanom, hogy a többi könyvében sem okozott számomra csalódást az írónő. Eddig megjelent összes könyvét olvastam már, szóval ez szerintem tényleg nagy szónak számít, hogy mindegyiket szerettem. A másik kettő sorozata is kedvencnek számít nálam. Valamint külön a részek is teljesen megállják a helyüket, így az ACOTAR és a Crescent City esetében is mindegyik részt külön kedvenceltem is. Az Üvegtrónnál egyedül az első három részre és az előzménykötetre nem igaz ez, de a többi részénél szintén elmondható. Talán egyedül a Lélektolvajt mondanám olyannak, ami gyengébb lett a többinél, de ezt is szerettem olvasni. Viszont itt az utóbbinál meg kell jegyezni, hogy ezt egy kiadói sorozatba, a DC legendákba írta, így különbözik a többi könyvétől.

Ezután már nem tudnék rangsort felállítani, így inkább csak ABC rendben folytatom.

Colleen Hoovertől még nem olvastam olyan sokat, de amiket olvastam, azok nagy hatással voltak rám. Mindig képes összetörni kicsi darabokra a szívemet, viszont úgy gondolom, hogy fontos témákat érint, amikről beszélni, olvasni kell. Bár a könyvei nem csak összetörik a szívemet, hanem sokszor melengeti is azt. A romantikus szálakat nagyon szoktam szeretni, amiket megír, de mégis a témájuk miatt olyan fontosak számomra az ő könyvei. Sok regényen elszoktam érzékenyülni, de nagyon kevés képes arra, hogy a szó szoros értelmében bőgjek is rajta. CoHo-nak ezt sikerült elérnie az egyikkel. Ez a Velünk véget ér. Eddig kétszer olvastam ezt a könyvet és ha lehet, másodszor sokkal jobban megérintett. Nem csak hogy az olvasás közben, de még a könyv letétele után is pár órával csak úgy elkezdetek potyogni a könnyeim, ahogy visszagondoltam rá. A többi könyvét is szerettem, és van olyan, ami szintén kedvenc emellett, de ha egyet kellene kiemelni nála, akkor biztosan ezt mondanám. Úgy érzem ez a könyve nagyon sokat adott nekem.

Elle Kennedy megint csak egy olyan író, akinek mindegyik könyvét olvastam, ha csak azokat nézzük, amiket egyedül írt. Amiket viszont az egyik írótársával Erin Watt néven publikált, azoknál van kettő lemaradáson. - Mikor ezeket írom, akkor a magyar megjelenésű könyvekre gondolok. - Elle Kennedynél mindenképpen az Off-Campus című sorozatot emelném ki. Ebben a sorozatban nem csak a romantikus szál, illetve a témája fogott meg, hanem a jégkorong is. Imádtam arról olvasni, amikor épp egy meccset írt le, pedig még egyszer sem láttam a valóságban ilyet. Mindig a szereplőkkel együtt izgultam és szurkoltam. Viszont nem csak a meccseket tudnám kiemelni, ha a sportról van szó, hanem a csapatot is. Egy igazán összetartó közösséget hozott létre, ahol nem csak a tagokat, de az edzőt is nagyon megszerettem. Ez az egyik olyan könyv, ami tényleg el tudta nálam érni, hogy igazán érdekeljenek ezek a részek is, és nem csak, hogy szimplán jó volt ezeket olvasni, de egyenesen vártam is sokszor ezeket a jeleneteket. Ha már Off-Campus, akkor azt is megemlíteném, hogy a többséggel ellentétben nekem nem Garrett a legnagyobb kedvenc itt, hanem Dean. Persze a többségnél se marad le sokkal Dean.

Elérkeztünk az utolsóhoz, aki nem más, mint Jennifer L. Armentrout. Neki se olvastam mindegyik magyar megjelenésű könyvét, hanem kb. a felét azoknak. Viszont ami késik, nem múlik, a többit is tervezem majd pótolni nála, ahogy a többi írónál is. JLA-tól a Vérből és hamubólt emelem ki, ami különbözik az eddig olvasott többi könyvéhez képest, de ezt jó értelemben mondom. Hálás vagyok, hogy végül megírta ezt a történetet, ugyanis nekem ez a legkiemelkedőbb a könyvei között. A többivel ellentétben ez nem ifjúsági, nem a fiatalabbnak szánta, hanem inkább a felnőtteknek. A szereplők mellett a világ felépítését is nagyon megszerettem benne. Egy kis pluszként azt is megemlítem, hogy itt az elején nem a világ bemutatása van a fókuszban, hanem sokkal inkább a főszereplőnk, és vele együtt ismerjük meg a környezetét. Így nem volt az az elején, ami sok fantasynál megesik, hogy hirtelen annyi információt kapsz, hogy már teljesen összezavarodsz.

Remélem, ezzel a poszttal még jobban meg tudtatok ismerni, és egy kicsit kirajzolódik számotokra, hogy milyen könyveket láthattok majd az oldalamon.

Köszönöm, ha elolvastátok!

Fruzsi